Őrült szépségtrükkök a múltból

Történetünk a szépségről nagyon régi időkbe nyúlik vissza. Ahogy mondtam, már az ősasszonyok is szépítgették magukat, igaz meglehetősen kezdetleges módszerekkel. Mondjuk mi nem volt akkor még kezdetleges? Meglepő is lenne, ha a tűz felfedezésével egy időben pattant volna ki egyik ősanyánk fejéből a szikra: mától fogyókúrázom! Örültek szegények, ha megérték a 20 éves kort és volt mit enni.

Telt múlt az idő. Az ókorban lassacskán kezdtek településekbe tömörülni az emberek. Szétvált a társadalom: ki ezzel, ki azzal kezdett foglalkozni. A felsőbb körökbe tartozók innentől kezdve már megengedhették maguknak a hiúságot. Egyiptomban például illatos fürcsivel kezdték a napot, majd agyagból és hamuból készült kenőcs segítségével leradírozták magukról az elhalt bőrréteget. Kinek lett volna ideje ennyit piperészkedni a dolgozó nép közül? Leginkább Kleopátra ért rá, aki ugye szamártejben fürdött naphosszat, ezzel gátolva bőre kipirosodását, kiszáradását. Arcát hamuból és agyagból kevert kencével ápolta, ez ugyanis élénkítette a sejtműködést és méregtelenített. Szemét fenyőkorommal festette, meg apróra zúzott drágakővel. A pigmentes szemhéjporok elődjét szimatolom ebben a dologban.

Görögországban sem vicceltek, ha kényeztetésről volt szó. Tejben-vajban fürödtek, gyógyiszapokat használtak, ismerték a hajsütővasat, sőt még arra is rájöttek, hogy viasszal prímán lehet rögzíteni a loknikat. Rómában Poppea, Néró második felesége vitte a pálmát akkoriban. A fáma szerint reggelente felkelés után százak kozmetikázták órákon keresztül. Arcápolói mézből, olívaolajból, tejből és kukoricalisztből készültek. Ha volt neki, pattanásait ál-anyajegyekkel leplezte! Kreatív. Fogaira szarukeveréket kent, hetente pedig cukorgyantáztatott. Az első vitaminos arcpakolást is ő álmodta meg: eper és szamártej keverékéből.

Aztán elkezdtek rettegni a víztől, mert úgy gondolták, hogy a nedves bőr vonzza a betegségeket. Mondjuk el tudom képzelni, hogy milyen meleg lehetett egy ilyen középkori kastély télen. Nem csodálom, ha nem volt kedvük egy kád vízben lubickolni órákig. A lényeg, hogy pánikszerűen beszüntették a tisztálkodást. Csak óvatosan képzeljük, el mi jött ezután! Pattanások, mitesszerek, fekélyek, gyulladások - az átható bukéról már nem is beszélve. Látták, hogy nem okés a dolog, gondoltak egy nagyot és divatba hozták a szépségtapaszokat, amikkel lefedték a gennyedző részeket, szétparfümözték a hónaljukat, végül pedig hófehérre púderezték a fejüket.

Ugrunk. Nem nagyot, de máshová és pár évvel későbbre. Érdemes megállni a romantika hölgyeinél kicsit, kiknek szeme könnyesen csillogott, akkor is, ha épp nem hős szerelmükre tekintettek vele. Nadragulyát, atropint és maszlagot iszogattak ugyanis. Három ilyen erős hallucinogén elemtől azt csodálom, hogy egyáltalán nyitva tudták tartani a mindig tág pupillájú szemüket. Merthogy erre törekedtek: a mindig tág pupillára. Miért? Nem tudom, de gyanítom erős köze van a férfiak csábításához.

Kedvencem, Sissy is kivette részét a szépségápolás történelméből. Főként haját szerette kényeztetni. Fodrászai kéthetente egy egész napot szántak földig érő haja ápolására. 30 tojássárgájából és fél liter konyakból készült balzsammal kényeztették a sűrű fürtöket, és ha az időjárás megengedte napon szárították a hajzuhatagot. Szép történet.

Óriási ugrás az elmúlt évszázadba. Ahogy azt már láthattuk, ha szépségről van szó a nők eddig sem voltak restek. Nagyanyáink korában azonban a szépségápolás más szintre lépett. Elemi elvárás lett. Jött a mozi és vele együtt beférkőzött a vászonra Marilyn Monroe-val, majd később a lakásba is. A szépség mára pedig elemi igény. Minden nő tökéletes külsőre vágyik. Nézzünk csak körbe! Botox, műcici, ráncfelvarrás, lézeres szőrtelenítés. Van itt minden! Egy szemmel sem vagyunk jobbak, mint őseink. Nem is érdemes hát megbotránkozni. A szépségért szenvedni kell: ha hallucinogén főzetekkel, hát azzal. Ha implantátumokkal, akkor úgy. Minden kor kiötli a maga tutiját. Mi meg követjük, ha akarjuk.