2025.12.19.
Sokszor úgy gondoljuk, hogy bőven elég a szívünkben érezni valamit, kimondani szükségtelen és talán túl kockázatos is, hiszen növeli a lelki sérülés esélyét. Pedig az érzések kimondása az a pont, ahol valódi kapcsolódás születik két ember, két lélek között— minden más út csak részleges összeolvadást eredményez. A pléhpofakísérlet rávilágít, hova vezet az érzelmek elhallgatása.
Az érzelmek elhallgatása falakat húz a felek közé — pontosan ezt a jelenséget szemlélteti a „pléhpofakísérlet” is: megmutatja, mi történik a lelkünkben, amikor megszakad az érzelmi visszacsatolás egy számunkra fontos személytől. A kísérlet bizonyítja, hogy nem elég, ha belül éljük meg az érzelmeinket, legyen szó szeretetről, vágyról vagy lelki fájdalomról. Ne higgyük, hogy a kimondás szükségtelen, hiszen a másik úgyis érzi, mi zajlik bennünk, mert ez óriási tévedés!
Forrás: Shutterstock
Az érzések kimondása nem puszta kommunikáció, hanem egy emocionális rezgés is, amely életben tartja a kapcsolatot. Enélkül nincs sem megértés, sem feloldódás, sem pedig valódi lelki intimitás. A kimondatlan érzelmek idővel energetikai blokkokká válhatnak, és eltávolíthatják az embert attól, akire talán a leginkább vágyik — elzárva a szeretet energiaáramlását.
A pszichológia ezzel is bizonyítja, mennyire létfontosságú az érzelmi visszacsatolás egy kapcsolatban: a híres „pléhpofakísérlet” drámai módon mutatja be, hogyan omlik össze a lélek, amikor egy kapcsolatból hirtelen eltűnik a másik fél érzelmi jelenléte.
A „pléhpofakísérlet” (still face experiment) – amikor a lélek nem kap választ
A vizsgálatot Dr. Edward Tronick fejlődéspszichológus végezte el és mutatta be, mely azóta is az egyik legerőteljesebb bizonyíték arra, miért olyan fájdalmas az érzelmi elérhetetlenség állapota egy kapcsolatban. Dr. Tronick egy anya és a néhány hónapos kisgyermeke közötti érzelmi kommunikációs gyakorlat segítségével vázolta fel a jelenséget. A kíséret a következőképpen zajlott:
1. lépcsőfok: az élő kapcsolódás bemutatása, amelyben működik az érzelmi áramlás
Az anya mosolyog a kisgyermekére, érzelmileg és arcmimikával, hangokkal reagál, visszatükrözi a baba jelzéseit és kapcsolódási, törődési igényeit. A baba ebben az állapotban kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog — a kapcsolat teljes mértékben él közöttük.
2. szakasz , a „pléhpofakísérlet”: teljes érzelmi, kapcsolódási leállás az anya részéről
Az anya a pszichológus utasítására hirtelen érzelemmentessé válik: nem mosolyog, nem reagál a baba kapcsolódási igényére, nem ápol szemkontaktust vele, arckifejezései üresek és ridegek.
3. fázis: a baba reakciója — a lélek SOS-segélykiáltásai
A kisbaba először egyre hangosabb gőgicséléssel, egyre erőteljesebb gesztikulációval próbál kommunikálni és felhívni magára az anya figyelmét. Mivel ez nem sikerül, először zavarttá válik és még hangosabban gőgicsél, később torkaszakadtából kiabál, végül a hiábavaló kapcsolódási próbálkozás után hisztérikusan sírni kezd és teljesen kétségbeesik, összeomlik lelkileg.
Mindössze másfél-két perc kapcsolódási képtelenség elég ahhoz, hogy a kisbaba teljes érzelmi biztonsága összeomoljon.
4. szakasz: az újrakapcsolódás
Amikor az anya érzelmileg újra „visszatér” a kapcsolatba, a baba fellélegzik, és kezdi újra biztonságban érezni magát, ugyanakkor a stressz és elhagyatottságérzés nyomai jó ideig megmaradnak a gyermekben.
Dr. Edward Tronick pléhpofakísérletéről videó is készült:
Mit jelent ez nekünk, felnőtteknek?
Pontosan ugyanezt éljük át, mint a kisgyerek, amikor a párunk nem reagál a lelki közeledésünkre, érzelmileg elzárkózik, nem tükröz vissza semmiféle érzelmet vagy nem mondja ki, mi zajlik a belső világában. Először mi is megpróbálunk közeledni, érzelmi reakciókat kiváltani belőle. Amennyiben ez nem sikerül, lelkileg instabillá, bizonytalanná válunk, majd kitörhet belőlünk a tehetetlen düh, az agresszió és a lelki fájdalom. Végül pedig érzelmileg bezárunk...
A pléhpofa-kísérlet kiválóan szemlélteti, hogy elsődlegesen nem a konfliktusok ölnek meg egy kapcsolatot, hanem az érzelmi elérhetetlenség és a közömbösség.
Az érzelmek elhallgatása és annak 5 spirituális következménye
1. A kimondatlan érzések energetikai blokkokat hoznak létre.
A kimondatlan érzelem — legyen az szeretet vagy fájdalom — nem tűnik el és magától nem szűnik meg. Energetikai gócként jelenik meg bennünk, blokkolja a szív- és torokcsakra működését, és csökkenti a szeretet adásának és befogadásának képességét. Hosszabb távon mindez akár testi tünetekhez vagy komoly szorongáshoz is vezethet.
2. Felszínessé válnak a kapcsolataink
Ha nem mondjuk ki, mit érzünk, a másik fél csak találgatni tud. Ez bizonytalanságot, felesleges játszmákat és érzelmi távolságot szül. Őszinte kommunikáció nélkül nincs valódi intimitás — csak üres jelenlét.
3. Az elkerülő kötődés fala magasabb lesz, mint a szeretet iránti vágy
Azok, akik korábbi sérüléseik miatt nem merik felvállalni érzéseiket, öntudatlanul falakat építenek. Így sokszor éppen azt veszítik el, akire a legjobban vágynának és akire a leginkább szükségük lenne a gyógyulásukhoz. Spirituális szinten ez egyfajta önszabotázs: elvágjuk magunkat a szeretet energiaáramlásától.
4. A kimondás tisztítja a karmát
Az érzések felvállalása a lélekfejlődés egyik legmagasabb rezgésszintű megnyilvánulása. Segít lezárni a múlt sebeit, feloldani a régebbről hozott karmikus mintákat és tisztább kapcsolódást teremteni önmagunkkal és másokkal.
5. A manifesztáció elakad
A teremtés a vágyaink és érzéseink szintjén kezdődik, de a kimondott, felvállalt szándéknál teljesedik ki. Ha nem mondjuk ki, mit szeretnénk, vagy milyen irányba kívánunk haladni, az Univerzum sem tud megfelelően rezonálni belső világunkra. A bizonytalan, kimondatlan érzések és szándékok gyenge, kaotikus rezgést hoznak létre, amely nem alkalmas a manifesztációra.
Mi a megoldás? Az érzelmi jelenlét bátor felvállalása
Az érzések kimondása nem gyengeség — épp ellenkezőleg, az egyik legnagyobb erő, amivel rendelkezhetünk. Bátorság, önazonosság, tisztaság és hajlandóság a szívbéli kapcsolódásra — ezek a tulajdonságok mindenképpen pozitív irányba fordítják sorsunkat. A lélek akkor gyógyul, ha az energia szabadon áramolhat két ember között. Egy kapcsolat akkor él, ha képesek vagyunk érzelmi visszacsatolásra, és a szeretet akkor teljes, ha nem félünk kimondani. Néha elég egyetlen mondat, vagy akár szó ahhoz, hogy lebontsuk a falakat, és újra elindulhasson, ami minden értékes kapcsolat alapját képezi: a felvállalt érzelmek áramlása.
Ha szívesen olvasol lélekről és spiritualitásról, az alábbi cikkek is neked szólnak:
