Nők és a gyermekek gyilkosa - Terézanyu véleménye

A katolikus egyház - ezt még a kétévesek is tudják - válságban van: híveinek száma mindenhol csökken a világon. Kivéve Afrikát, különösen Fekete-Afrikát, ahol folyamatosan nő a hívők száma. A papok hatalma ott sokkal nagyobb, mint azt elképzelni tudnánk. A szegény falvakban a templomot, a kórházat, az iskolát, a közösségi élet legfontosabb színtereit az egyház működteti. Ha akad valaki, aki a nőkkel szembeni erőszakhoz szokott férfiaknak megálljt parancsolhat, az Isten szolgája.

Én értem, hogy a középkori dogmák létfontosságúak a katolikus egyház fenntartásában. Minden dogma egy tégla a Vatikán erős várában. De kockáztassunk meg egy eretnek gondolatot így a 21. században: az óvszert maga a pap osztja ki a férfiaknak. És asszonyaik, gyermekeik életének védelmére szólítja fel őket: használjátok, ha jót akartok. Különben, villantja fel a lehetőséget, a pokol kénköves bugyrában végzitek. Ez belefér egy vasárnapi prédikációba - nem? A fenti gondolatért biztosan kinézett volna nekem egy kiadós máglyarakás a középkorban, amikor előszeretettel sütögette a boszorkának vélt nőket az inkvizíció. Ma már ez persze el sem képzelhető. Vagy mégis?
Az a nő, aki kínok között hal meg, gyermekeit sorsukra hagyva, milyen gyötrelmet élhet át? És mit vétett?! Afrikában a katolikus egyház az egyetlen erő, amely képes lenne megállítani a HIV-fertőzés terjedését. Például azzal, ha az óvszer használatát nem "bizonyos helyzetekben igazolhatónak", hanem létfontosságúnak tekintené.

A pápa szava az égig hallatszik, ez a munkaköri kötelessége.

De ki hallja meg a nők és gyermekek hangját?