Király L. Norbi: Nem vagyok az a helyes fiú - Szily Nóra interjúja

Szily Nóra

2011.01.10.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az X-Faktor mesefigurája. A poénvadász. Akinek még GPS kell ahhoz, hogy Budapesten bárhová eltaláljon, de az életében már pontosan tudja az irányokat.

Ha egy éve azt mondom neked: kicsi fiú, te egy év múlva egy kétmilliós nézettségű valóságshow-ban szájon puszilsz egy csinos lányt, mit válaszoltál volna?

Nagyjából azt, hogy hagyjál már, menjél arrébb. Ne hülyéskedj!

Még mi minden történt, ami egy évvel ezelőtt valószerűtlen lett volna?

Hogy ennyi ember fog szeretni, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy színpadon lehetek.

Ha visszamennénk az időben, és Kaposváron látnám egy napod - hogyan telt?

Bementem reggel az irodába, megsétáltattam a kutyát, vártam, hogy ügyfél jöjjön, elrendeztem az iratokat, tettem a dolgom. Aztán hazamentem, énekelgettem magamnak, este megint elmentem kutyát sétáltatni, aztán tévéztem és aludtam.

Milyen volt az akkori Norbi?

Visszahúzódó, önbizalomhiányos. Szerettem akkor is bohóckodni, de nem voltam olyan, aki bárhova bátran belép, aki csak úgy beül egy 20 fős társaságba beszélgetni. Most önbizalmat nyertem, nem aggódom, hogy mi van, hogy fognak fogadni - hanem elmegyek, 'oszt kész. Nem foglalkozom vele.

Miért nem bíztál magadban?

A külsőm miatt. Azt mondtam, hogy így, ahogy kinézek, sehol sem fognak elfogadni, nem lesz olyan lány, aki rám néz - nem vagyok az a helyes fiú. És engem ez nagyon gátolt.

Ha most belenézel a tükörbe, már szereted, amit látsz?

Elfogadom. És nem az érdekel, hogy én mit látok, hanem hogy az embereknek tetsszen, amit látnak. Megváltozni nem fogok. Magamat külsőleg elfogadom, akinek tetszik, annak tetszik, akinek nem, az meg nézze George Clooney-t.

Milyen furcsa, hogy az, ami régen bántott, az lett az egyik tőkéd...

Furcsa, mert minden vett egy 180 fokos fordulatot.

Nem szédít egy kicsit? Nem ébredsz úgy, hogy meg kéne csípned magad?

Nem, mert mindig elégedetlen vagyok saját magammal. Oké, jó, hogy ez van, de most is úgy érzem, hogy még nem értem el semmit. Mert volt ugyan egy show, nézők milliói ismertek meg minket, de olyat, ami saját, még nem tettem le az asztalra. Most eljönnek a fellépésre, mert ott van Norbi az X-Faktorból. A saját az lenne, hogy lesz Norbi koncert, menjünk el, mert nagyon jó dalai vannak, és biztos ütős hangulat lesz.

Te lettél a poénfigura a show-ban. Ami egy ütőkártya volt, de veszélyes is a tekintetben, hogy meddig bírod ötlettel. A műsorban kitartott, de most mi felé mész? A poénkodás vagy az éneklés felé?

A zene és a show felé. Fontos, hogy egy CD-t szívesen tegyen be az ember a lejátszóba, és lehessen rá bulizni. De ha eljössz egy koncertre, ott kell a show is. Nekem nem az a célom, hogy ha valaki eljön, akkor azt mondja, hogy jó volt, hanem hogy azt mondják: voltam a Norbi koncertjén, és biztos, hogy ez a srác nem normális!

Kuncogok. Nem vagy normális?

Nem. Én gátlástalanabbul megcsinálok olyat, amire más azt mondaná, hogy na, ezt nem!

De hol lépted át magadban a régi gátlásokat?

Akkor, amikor elkezdődött az X-Faktor, és arra jöttem rá, hogy rám a színpad úgy hat, mint egy drog. Akarom! Akarom, hogy ott legyek, hogy szabadon bármit megcsinálhatok. Ha ki akarom venni a nadrágszíjat a gatyámból és úgy használom, mint egy korbácsot, vagy leveszem a pólómat, akkor nem gondolkodom azon, hogy ki mit szól.

Álmodtál erről?

Igen.

B terved nem volt? Hogy mi van, ha ez nem jön össze?

Nem. Ha valamit eltervezek, akkor ahhoz foggal-körömmel ragaszkodok. Nem úgy állok hozzá, hogy mi van, ha nem jön össze. Most is gondolkodhatnék azon, hogy mi van, ha elveszek a süllyesztőben. De úgy állok hozzá, hogy nem fogok! Lesznek olyanok, akik utálnak, látni sem akarnak, és lesznek olyanok, akiknek továbbra is tetszik az, amit csinálok. Azt akarom elérni mind a kettőnél, hogy az embereknek benne legyek a fejében. Az egyik tábor azt mondja, hogy ez egy komplett idióta, ez hülyét csinál magából. A másik meg azt mondja: ez egy komplett idióta, hülyét csinál magából, de nagyon tetszik! Én nem leszek egy "szalagfiú", olyan zenész, aki alá beteszik a számítógépen a duciducit, és értelmetlen szövegű dalokat fog ontani magából azért, hogy játsszák a rádióban. Persze nézni kell, hogy mi az eladható, de nem fogok beállni a sorba. Akiknek tetszett eddig, amit csináltam, azok tudják, hogy a rockban érzem jól magam. Nem félek, nem érdekel, ezt fogom csinálni és kész.

Elszánt vagy. Nagyon nyitott, de közben mégis zárkózott.

Igen. Miért ne beszélgessek mindenkivel, miért ne legyek kedves? Alapvetően egy jóindulatú ember vagyok. De van egy olyan mag bennem, amit nem kell minden embernek ismernie.

Az a múltad?

A múltam, az érzéseim...

Elmondtad a sajtóban, hogy a nagyival éltél, de ő is elment 2008-ban. Ha valaki kevés emberhez tudott kötődni, az megtépázza a lelkét. Hogy kit merhetek szeretni...

Hát igen. Megtanultam azt, hogy a bizalommal okosan kell bánni. Az évek folyamán kialakult bennem egy viszonylag normális emberismeret, és tudom azt, hogy kihez hogy lehet közeledni.

Most elképesztő módon ismertté váltál, és nyilván sokan közelednek. Hogy szűrsz?

99,9 százalékban az embereknek van egy képzete, hogy ott van fent valaki a színpadon, de jó fej, biztos, hogy az életben is az lehet. De ha elkezdünk megismerkedni, akkor megdöbben, hogy jé, te is szoktál rosszkedvű lenni? Nem is így képzeltelek el. Azt az embert látják, akinek az agya eldurran a színpadtól. De a magánéletemben nem sikítok, rángatózok jobbra-balra, hanem nekem is megvannak ugyanúgy a gondjaim, örömeim, mint bárkinek. Ha ezt nem fogadja el valaki, akkor hosszú távon nincs dolgunk egymással.

Hogy képzeled mostantól a napjaidat? Ha most kinyitnám a noteszed, mit lelnék benne?

Fellépések, interjúk, találkozók - eléggé tele van. Régen naponta talán kétszer szólalt meg a telefonom, ma legalább ötvenszer. Rengeteg a dolgom. Pont ezért egy olyan albérletbe költöztem, ami nem társasház, hanem egy ikerháznak a fele, mert nekem kell a nyugalom. Ha egy hétvégén 3 fellépésem van, akkor nem akarom, hogy fölöttem pornófilmet forgassanak, alattam fúrjanak, a másik oldalon meg sikítson a gyerek. Mert lehet, hogy akkor kiütném a falat, és kiabálnék, hogy kuss! Így beállok az autóval, senki nincs ott, azt csinálok, amit akarok, csönd van. Ha folyamatosan pörögsz, bulizol és nincs körülötted nyugalom, akkor nem marad saját magadra, a lelkedre időd. Nekem pedig szükségem van erre.

Tudatos vagy, néha keményen ítélkezel.

Nem kevés dolgon átmentem már, és ezt is meg kellett tanulnom.

A nem kevés dolog a csalódások, veszteségek?

Igen.

A családod? Amiről nem akarsz beszélni?

Igen.

Olvastam, hogy az apád ellened kampányolt.

Igen. Egy ismerős mondta, akihez bekopogtatott, de nem foglalkozok vele. Ha ez esik neki jól... Ő ilyen. Ezzel nem tudok mit csinálni.

Fáj?

Nem fáj. Nekem olyan, mintha nem is lett volna. Ha meglátom, nem jönnek elő a régi emlékek. Én tudom, hogy kell hozzáállni. Lezártam magamban.

Kiskamaszkorodtól nem a szüleiddel voltál. Ennyi elmondható. Nem is tudom, mi történik egy gyerekben. Hogy ezt hova teszi.

Mit foglalkozzak vele? Az a múlt. Egyetlenegy dolgot kell az életben megtanulni, mégpedig azt, hogy a múlt az megtörtént. Ha bármit csináltál - ha jót, ha rosszat - nem kell megbánni, mert nem tudod újracsinálni. Felesleges traktálni magadat, hogy mi lett volna ha... Tök felesleges erőfeszítés ezeken gondolkodni. Most a jelenben élsz, arra törekedjél, hogy most jó legyen, és majd a jövőben is jól csináld. A múltat el kell felejteni. Az volt.

Jó. Hagyjuk a múltat. A jelen az, hogy neked lett a legnagyobb rajongótáborod. Megértetted már, hogy miért?

Ez számomra még mindig érthetetlen. Ha visszanézem magam, nem fogom fel, hogy mi az, ami tetszik az embereknek - de élvezem csinálni, és úgy vélem, hogy ha ez így marad, akkor jó. Nincs más dolgom, mint megtartani. És meg is fogok mindent tenni azért, hogy így maradjon. És ez számomra most mindennél fontosabb. Büszke és elégedett majd akkor lehetek, ha sikerül...