Balázs Klári: "Mi nem vagyunk egymás ellenfelei" - Szily Nóra interjúja

A Nagy Duett egyetlen női zsűritagja lettél. Hiszel a megérzéseidben?

Hogyne. Abszolút jól vezetnek. Tessék - megjött. És nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Amikor megszólalt a telefon, nem mondtam rögtön igent. Csak azt kérdeztem, hogy kik lesznek még a műsorban, és azt mondták: "Nő csak te, és rád gondoltunk először. Hát ki énekelt még annyi duettet ebben az országban nőként, mint te?" Hát, ez igaz, szerintem senki, hisz 10 lemeznyi duetten vagyok túl. Amikor Gyurival megbeszéltem, a harmadik mondatnál tartottam, és azt mondta: "Ugyan Klárika, hát végre valami a zenéről szól, persze, hogy vállald el!"

Benned volt kétely?

Hogy meg tudom-e csinálni? Nem. Nem vagyok zavarban a mikrofon előtt és a beszélgetéseknél, hiszen ha csak egy reklámműsort is, de már 2 évig vezettem élőben, és csinálom a pókerközvetítéseket is.

Egy csapatban szokott lenni szereposztás. A te karaktered mi?

Azt mondták, hogy hozd magadat! Hogy temperamentumos vagy, nagyokat röhögsz, nagy szád van, nagy szíved, hozd ezt a mediterrán, magyarázós énedet. Egy szakmabeli felhívott adásszünetben, és azt mondta, hogy ne dicsérjek mindenkit, hanem szakmázzak. Azt válaszoltam, hogy ez most nem az a helyzet. Mire szakmázzak? Én inkább megdicsérem őket, hogy be merték vállalni, mert én fordított esetben nem mertem volna. Hogy úristen, mit gondolnak rólam, hogy ilyen esendő vagyok. Én bevallom, hogy miben vagyok az, de arra a területre nem megyek.

Mégiscsak az egyik legnagyobb televíziós csatorna legnagyobb produkciójába kértek fel. Csak megborzongtál...

Igen, és az is megfordult a fejemben, hogy én nem szeretnék bántani embereket. De aztán kitisztult előttem, hogy itt nem erről van szó. A profikat nem kell kritizálni, hiszen nem ők versenyeznek, hanem a párjaik. Azt pedig nem gondolom, hogy a versenyzők közül bárki is pályamódosításra készülne, mert az ember lát, hall, tudja, hogy ez egy buli. Ha valaki ezt félreérti, és azt mondja, hogy Jézus, milyen hamisan énekelt valaki - igen, mi is halljuk, de nem ez a lényeg. Engem az érdekel, hogy ki mit tud önmagából megmutatni olyasmit, amit idáig nem.

Alapvetően az a benyomásom rólad, hogy nehezen kritizálsz.

Nem szeretek bántani.

Most mégis konfliktusba kerültél Claudiával. Legalábbis azt olvastam.

Ezt kicsit felfújták. Én nem is hallottam azt az ominózus megjegyzését. Egy újságíró kérdezte a véleményem. Az egy szerencsétlen mondat volt, amivel nem értek egyet, de nem mentem oda hozzá, és nem foglaltam állást. Mindenki maga felel azért, ahogy fogalmaz.

Alapvetően konfliktuskerülő vagy?

Csak akkor nem, ha hülyének néznek. Azért, mert nő vagyok, azért mert azt gondolják, hogy megtehetik. Mivel elég sokan megismernek, sok mindent nem engedhetek meg magamnak, amit egy civil ember. Inkább legyintek egyet, mosolygok, azt a sanszot nem adom meg, hogy azt mondják, milyen beképzelt ez a Balázs Klári.

Mennyire fontos, hogy mit reagál rád a világ?

Amikor fiatalabb voltam, nagyon számított. Ma már szelektálok. Gonosz és irigy világban élünk. Az én napomat ne határozza meg az, hogy egy tőlem 10 évvel fiatalabb nő megjegyzést tett rám, aki loncsos, elhízott, nem csinált semmit azért, hogy az életben legyen belőle valami. Lehet, hogy ez kemény dolog, de muszáj volt erre a világra ráhangolódnom. Elég későn kezdtem el az internettel foglalkozni. 5 éve megtanultam profin kezelni, és akkor szembesültem azzal, amivel addig nem. Borzalmasan elcsodálkoztam, hogy a házasságunkat megkérdőjelezik, olyan mennyiségű mocsokkal találtam szembe magam, hogy egy napig mozdulni nem tudtam.

Látod, ez jutott még eszembe. Mit gondolsz, most hányan irigyelnek?

Rettenetesen sokan. Tudom. Ezért nem olvasok fórumokat. Mert én ebben élek, amióta a Gyuri mellett vagyok. Hogy én csak egy lusta, érdek, buta, primitív nő lehetek - erre nem vagyok arc és név nélkül kíváncsi. Nem találom korrektnek, és azt sem szerettem, ha másokról látok ilyesmit. Fölösleges engem lehordani, mert úgysem olvasom el. Nagyon megedződtem. Folyamatosan megkérdőjeleznek. Hogy nem lennék senki a Gyuri nélkül. Tudod, ezzel úgy vagyok, hogy hiába kerülsz valaki mellé, ha te nem tudod, hogy mit kell csinálnod és hogyan. Én nem hiszem, hogy valakiből azért tud lenni valaki, mert alásegítenek. Egy darabig esetleg. Azért, hogy a házasságod működjön, vagy egy pályán egy sztár mellett te is valaki tudjál lenni, az marha sok munka. A színpadon és a háttérben is. Csinálják utánam! Végül is szabad a pálya. Aludjanak 4-5 órákat, dolgozzanak a háztartásukban, az adminisztrációs munkában, a fellépések egyeztetésében annyit, amennyit én. Most, hogy nem ketten vagyunk az adásban, igyekszem mindent megcsinálni, hogy neki meglegyen a komfortérzete arra a pár órára, amíg otthagyom. Nézi az adást, és a múltkor is felhívott: "Szia Életem, néztelek, hát hogy te milyen aranyos voltál! És tudod, minek örülök, Mami, hogy senkit nem bántottál!"

Emlékszel életetek első duettjére?

Hogyne. Akkor Gyurinak már volt egy Cserháti Zsuzsával és Csuka Mónikával is - amit énekelt Hajdú Peti meg Zoltán Erika -, és abban a műsorban, ahová bekerültem, elénekelte velem ezt a kettőt.

Remegett a lábad?

Izgultam nagyon. De az aggódásnak van egy határa. Amíg kint volt Amerikában, én ezeket a dalokat betonbiztosan megtanultam. Ami nagyobb feladat volt, az első közös duettünk, ami lemezre került. Barbara Streisand és Neil Diamond dala: You don't Bring me Flowers Anymore - lefordították úgy, hogy "Nem hozol több rózsát" - és a szerelmünk bimbózásánál mi a dalban búcsúztunk egymástól...

De csak dalban... Min múlott, hogy amúgy soha?

Kompromisszumkészségen mindenképpen.

Inkább benned, vagy mindkettőtökben megvan.

Inkább én engedtem gyakrabban. Zenei alázat kell. Ha a dal olyan, ahol a férfi hangja érvényesül jobban, akkor azt kell segíteni. Ha a nőé, akkor fordítva. Voltak olyan duettek, ahol az én tudásom nem érvényesült annyira, de jó volt a dal. A duetténeklés nem szólhat arról, hogy majd most én megmutatom. Nem lehet túlordítani egymást. A dalnak dinamikája van. Fel kell építeni. Azért sokkal nehezebb, mint a szólóéneklés, mert itt két hangról van szó, és ha az nem találkozik, akkor olyan disszonancia jön létre, ami sokkal inkább kiütközik, mint amikor egy szólista egyedül hamis. Mi nem vagyunk egymásnak ellenfelei, ellendrukkerei. Mi ketten egy olyan dolgot csináltunk és csinálunk meg, amit utánunk senki. Ehhez nagyon kell a privát életben is szeretni a másikat, hogy a tehetségedet akár hosszú évekre is képes legyél alárendelni a másiknak.

Hiába telnek az évek, téged még mindig piszkálnak... Mi a magyarázat?

Én nem nyomultam. Valaki azt mondta a szakmából, hogy tudod, Klári, csak azt sajnálom, hogy csak egy páran tudjuk, hogy te milyen állati jól énekelsz.

De ez nem zavar? A kép a többség fejében nem ez...

Ezzel én nem tudok mit csinálni. Van egy klasszikus CD-m, amin elénekeltem pár olyan dalt, ami örök érvényű muzsika. Egyébként nem akarok mindenkit meggyőzni. Meg lehet hallgatni. Gyuri azt mondja - ő 22 évig vezető szólista volt, gyönyörű hanggal megáldva -, hogy sokkal könnyebb lett a pályája, hogy mellékerültem. És az életét ugyanilyen alázattal irányítgatom és gondoskodom róla.

Hogy lehet 30 éven át...

31.

Jaj, bocsánat!

Figyelj ide! Azért ez nem viszonzatlanul történik. Én tudom, hogy mit kapok. Anyagilag megkeresem a magamét. Na, ez a másik, hogy a "gazdag Korda..." Én nem vagyok egy otthonülő csaj, hanem dolgozom rendesen. Ezt érzelmileg kapom vissza. A stabil szeretetet, a szerelmet - nekem nem kell attól tartanom, hogy ő elsétál egy libegő szoknya után. És ez nem azért van, mert 70 éves, mert ez fiatalabb korában sem volt. Nemrég valahol szóba jött a féltékenység. És Gyuri azt kérdezte: "Klári, tényleg, te voltál rám féltékeny? Soha nem szóltál semmit, soha nem rendeztél jelenetet, szerintem te soha..." És utána gondoltam. Tényleg így volt.

De hogyhogy?

Ha te megtaláltad az emberedet, az a tied. Azt ne féltsd mástól. Az nem megy el. Ha elmegy, akkor nem a te embered.

Te így működtél?

Így. Nem azért, mert annyira szép vagyok, mert mindenkit meg lehet csalni, de ahol ennyire együtt van minden, ahogyan nálunk, ott miért lenne másra kíváncsi? Én úgy ismertem meg, hogy sok mindenen túl volt már. Nyilván tudta, hogy mik az elvárásai, mert már a második hónapban azt mondta, hogy ebből tuti, hogy házasság lesz. Mindig azt mondta, hogy tudat alatt én rád vártam. Képzeld el!

Azon szoktak megromlani kapcsolatok, hogy kiürülnek a rítusok.

Az borzasztó lehet! Figyelni kell a másikra, hogy mi van vele. Ha Gyurinak rosszkedve van, én naponta ötször megkérdezem, hogy valami baj van? Nem hagyom. Mondd el. Üljünk ki a teraszra, beszéljük meg. Én az a fajta Oroszlán vagyok, aki szereti, ha a körülötte élők jól vannak. Ha valaki az én környezetemben van, az ne lógassa az orrát. Ha jólesne leülni kártyázni, üljön le. Ha jólesne elmenni uszodába vagy egy vacsorára, akkor el kell menni.

És neked mi esik jól?

Ide figyelj. Nekem ezen nincsen időm gondolkozni. Én egy szerencsés természet vagyok. Aki soha nem unatkozik, aki boldog, hogy ha mindent elrendezett maga körül. Hogy mi esik jól? Ha hozzám bújik, és azt mondja, milyen jó napunk volt ma.

És az idő...

Az mindenki fölött megy.

Gyurit nem félted?

De nagyon. Elment Payer Andris is. És fiatalabb volt. Gyuri nem félti magát eléggé. Lehet, hogy néha terhes neki, hogy rászólok, de mindig visszakérdezek, hogy ha én nem szólok neked, akkor ki? Ő nem vigyáz, és ha ágynak esik, megijed. Isten őrizz, hogy nagyobb baj legyen. De figyelj. Ez benne van a pakliban. Még senki nem tudta elkerülni. Elég tisztán látom ezt a dolgot, és el szoktam mondani neki, hogy ha én megyek el előbb, akkor mire ügyeljen. Sose lehet tudni. Nincs előírva, hogy sorban állunk. Ő ezen nem gondolkozik, el sem tudja képzelni. Arra gondol, hogy én vagyok a fiatalabb és az a természetes, hogy vagyok. Azt mondja: "Mami, minden rendben lesz! Igen, amíg én itt vagyok, abban biztos lehetsz." De mi van, ha már nem? Néha ez eszembe jut.

El sem tudom képzelni... Titeket egymás nélkül.

Nézd, mi elég sokat repülünk, gondoltam már, hogy úgy lenne az legegyszerűbb... Együtt elmenni, és amikor Gyurinak ezt megemlítettem, azt mondta: "Olyan igazságtalan vagy! Te sokkal később születtél, neked sokkal tovább kell élni." Én akkor mindig azt kérdezem: és minek? Milyen élet az, amikor a társad már nincs, és csak sóvárogsz utána? Én az életemből többet éltem vele, mint nélküle. Amikor hallok híres házaspárokról, hogy egymás után haltak, nem csodálkozom. Majdnem hogy természetesnek tartom. Én azt gondolom, hogy a miénk egy elkerülhetetlen, karmikus találkozás volt. Egy igazi "nagy duett"... Hát óvom, ameddig csak lehet.