Horváth Éva: "Gátlásos kislány voltam" - Szily Nóra interjúja

Milyen visszanézni?

Kicsit furcsa, mert az Éden hotelben nem feltétlenül magamat látom viszont. Ez egy szerep volt, amit hoznom kellett, a kicsit hűvösebb, hidegebb nőt. Aki nem én vagyok, bár sokan ezt feltételezik rólam. De ha alaposan megnézed a felvételeket, volt, hogy elmosolyodtam, és kiestem a szerepemből. Ilyenkor rám szóltak: Határozottan, komolyan, tudod - nem szabad mosolyognod!

Jól érezted magad hűvösnek?

Egy idő után igen, de az elején nem. A tudatalattimból az jött, hogy szerencsétlenek belecsöppennek egy ilyen hatalmas produkcióba, és akkor még én is hűvös vagyok, nem biztathatom őket. Néha kicsit szerepzavarban voltam. De aztán megtaláltam az arany középutat, legalábbis úgy érzem.

Szereted magad visszanézni?

Gyűlölöm. Sokáig nem is tudtam. Idegen voltam. Ha meghallottam a hangomat, akkor befogtam a fülem és kiszaladtam a szobából. De most a partira én raktam össze egy 10 perces összeállítást az első négy adásból - óhatatlan volt, hogy végignézzem, és valahogy átlendültem rajta.

"Tetszett a csaj? Jó volt a műsorvezető?"

Nem tudom, kiderül... Hát nézd. Sok mindenben kipróbáltam már magam, hogy mi áll hozzám a legközelebb? Ez nagyon nehéz. Inkább az a fontos, hogy miben érzem jól magam.

Megkaptad a választ?

Meg. Hogy szeretném folytatni, de úgy, hogy egy civil életet is kiépítek magamnak. A médiában maradva, csak a háttérben, láthatatlanul. Most döbbentem rá, hogy mi az, amire szükségem van. Tavaly nem az viselt meg, hogy véget ért két munkám, hanem hogy nem tudtam, hogy hova lépek tovább. De most megvan, és ezt szeretném megvalósítani.