Szűcs Zoltán:"Fáj, hogy ők ezt már nem érték meg"

- Hogy lettél táncos?
- Salgótarjánban nőttem fel és 13 évesen kezdtem el táncolni. Már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni egy életen át. Aztán az élet hozta a lehetőségeket. Egy breaktánc-csapattal dolgoztam, megnyertük a Ki mit tud?-ot, világversenyeken indultunk, majd a táncos szakmában találkoztam olyan emberekkel, akikkel megalapítottuk a Hip-Hop Boyzt. Ezért a sikerért is keményen meg kellett dolgoznunk. Miután annak vége lett, tánciskolában tanítottam, és felkértek egy egyedi produkció színpadra állítására. Innen fejlődött az évek folyamán a látványszínház, a fekete színház és az árnyékszínház és a kreativitásunk kimeríthetetlen; rengeteg megvalósításra váró ötletünk van még.

- A te sorsod az, hogy ilyen sikeres pályát jársz be?
- Inkább annak tudom be, hogy törekszem a tökéletes munkára, mindig alázatos vagyok, ahogy a csapat is, és ez előbb-utóbb meg kell, hogy hozza a gyümölcsét. Ennek köszönhetően mindig voltak, akik hittek bennünk és segítettek nekünk. Így jutottunk el a 2010-es világkiállításra, a következő évben Mexikóba, majd 2012-ben az olimpiai eskütételre. Minden nehézség ellenére ezek a sikerek tartották bennem a lelket, és ösztönöztek, hogy érdemes tovább csinálni.

- Nem csupán alapítója, kreatív vezetője vagy a csapatnak, hanem érzelmileg is nagyon belefolysz a produkciókba. A Britain's Got Talentben egy alkalommal édesanyád elvesztését és gyermekeid születését dolgoztad fel. Mit adott neked ez, miért volt fontos?
- Azért, mert anyukám halálát nem tudtam feldolgozni. Apukám elvesztése után már rengeteget sírtam, és emiatt talán jobban túl voltam már rajta. Édesanyám halálát a mai napig sem tudtam megemészteni, bár végig mellette voltam a betegsége időszakában. Megállíthatatlan folyamat volt, és tudtuk, hogy a tragédia elkerülhetetlen, mégsem voltam képes őt elengedni igazán. Ez a fellépés azonban egy kicsit segített a gyászmunkában.

- A szüleid mit szóltak volna, ha látják a sikeredet?
- Szerintem nagyon örültek volna, épp ezért rossz érzés volt, hogy ezt ők nem láthatják. Végre elértem azt, amiért egy életen át dolgoztam, sikerült megmutatnom, ki vagyok én, de mindezt nekik már nem tudtam megmutatni. Ez fáj nekem. De hiszek abban, hogy fentről látnak, sőt mélyen azt gondolom, hogy ebben a sikerben anyukám is benne van.

- Személyes élményeket a továbbiakban is feldolgozol a produkcióitokban?
- Arra törekszem inkább, hogy olyan történeteket jelenítsünk meg, amik sokakat érintenek, amivel a nézők azonosulni tudnak. Ettől is vagyunk egyediek, minden más látványszínháztól különbözőek. Épp ezért nem bántanak a plágiumvádak sem, hiszen a közönség el tudja dönteni, hogy mi az, ami megragadja, és mi az, ami nem. Hiszek abban, hogy az alázatos, profi munka, a csapaton belüli harmónia átsugárzik, ahogyan az is, hogy nem játsszuk meg magunkat.

- Most várhatóan teljesen átalakul az életetek, nyakatokba veszitek a világot, sőt akár hónapokra is elszólíthatnak majd a kötelezettségek itthonról. Családapaként hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a magánéleteddel?
- Ez a legnehezebb talán jelenleg. Igyekszünk minél több időt a gyerekekkel tölteni, de a jövő titka, hogyan tudjuk mindezt menedzselni. Most is három napra indultunk a versenyre és két hét múlva jöttünk haza. Ezt ugyan jól viselték a kicsik, de természetesen egy-két hónapot már mindannyian nehezebben bírnák ki. Arra törekszünk, hogy ne kelljen őket a megszokott életükből, közegükből kimozdítani, hiszen nem szeretnénk elmenni Magyarországról, de azt nem tudom, hogy a turnék mennyire fogják ezt befolyásolni. Ezeket a döntéseket meghozni szerintem sokkal nehezebb lesz, mint maga a munka.

- A feleséged látja el a menedzseri feladatokat. Ez miként hat rátok, mint házaspárra?
- Nagyon jól. A mi kapcsolatunk erős, kiegészítjük egymást, és ez a siker, valamint a mögötte húzódó munka is csak megerősített minket. Nagy szerencsém van Évivel. Különleges kapcsolat a miénk. Nélküle egészen biztosan nem tartanék itt. Nagy kegy a sorstól egy ilyen szövetség.

-Amikor nyertetek, leültetek és átbeszéltétek a történteket, volt alkalmatok megemészteni ezt a hatalmas sikert?
- Most már lassan kezd leesni, hogy ami történt, az mennyire túlnőtt minden elképzelésünkön, és azt, hogy mindez mit jelent Magyarországnak, a magyaroknak. Áder János, köztársasági elnök úr úgy fogalmazott, hogy az ország utazó nagykövetei lettünk. Rengeteg külföldi magyarnak jelenthet ez megerősítést, illetve Magyarország külföldi megítélése szempontjából is fontos. Megnyertünk egy versenyt, amit még sosem nyert meg külföldi, ami még a Britain's Got Talent történetében is nagy dolog. Ugyanakkor feldolgozni, megélni a sikert nem volt időnk.

- És mi vár most rátok?
- A menedzsmentünk vezetője maga a brit show producere és szülőatyja, Simon Cowell lesz, a szakmai irányítást és szervezést az ő csapata végzi, ők gondoskodnak arról, hogy az Attraction név még nagyobb és elismertebb legyen. A kreatív vezetés azonban nagyrészt az én kezemben marad. Angliából irányítják a programunkat, már vissza kellett volna mennünk Londonba, de menetközben meghívást kaptunk a kazah elnöktől, ezért most először Kazahsztánba utazunk. Közben előkészítünk egy másfél órás, nagyszínpados show-t, amihez bővítjük a stábot. Éppen táncosokat keresünk, hiszen ekkora társulattal ez már nem megvalósítható. Azt még nem tudjuk, hogy ez a változás milyen anyagi lehetőségekkel jár, de most nem is ez az elsődleges, hanem az, hogy mostantól mindannyian professzionális módon, főállásban foglalkozhatunk azzal, ami eddig sokunknak csak a hobbija lehetett. Rengeteg hatalmas lehetőség vár ránk, melyek közül sok még nem publikus. Az azonban bizonyos, hogy előttünk áll a világ.