75 éves a mozi egyik legnagyobbja: Robert De Niro legfontosabb szerepei

Szinte pályakezdő filmszínészként, épp csak az első jelentős szereppel (Aljas utcák) a hátavmögött, alig 31 évesen más Oscar-díjas vált Robert De Niróból. A keresztapa folytatásának képsorain Marlon Brando fiatalkori énjét játszotta el a két idősíkon mozgó történetben - ezzel pedig ők ketten lettek az egyedüliek a filmtörténelemben, akik egyazon karakter megformálásáért nyerték el a legrangosabb színészi elismerést.

Ha Martin Scorsese-film, akkor Robert De Niro a főszereplő: évtizedekig szinte elképzelhetetlen volt ez másként, és számos remekmű született a legendás együttműködésből. Például ez a komplett generációnyi frusztrációt, sőt a modern ember egzisztenciális válságát magába sűrítő nagyvárosi lázadástörténet, amelyben De Niróból egy taxisofőr alakjában robban ki a feszültség.

Ebben a bravúros és szabálytalan életrajzi filmben ismét Scorsese kamerája előtt mutatta meg De Niro, hogy milyen hihetetlen energiájú jelenléttel bír a mozivásznon, és milyen hihetetlen átváltozásokra képes: a bokszoló Jake La Motta megformálásának kedvéért előbb kigyúrta és ökölvívóvá képezte magát, majd a többtucat kilót magára szedve durván elhízott, hogy hiteles legyen az öregkori jelenetekben is.

Sergio Leone nem csak a Vadnyugatról tudott epikusan nagyívű, vérrel és árulással tarkított hőstörténeteket mesélni, de New York fiatalkorának gengsztervilágáról is. Itt nő fel az a csapatnyi kiskölyök, akiknek sorsát évtizedeken át követhetjük a filmben, és akik közül a központi figura nem lehetett más, mint Robert De Niro.

Scorsese és De Niro érett korszakának legkiemelkedőbb filmje a Casino, amely a olasz-amerikai alvilág és a Las Vegas-i szerencsejátékpiac összefonódását mutatta be, szenzációsan emlékezetes pillanatok és figurák kíséretében. A közülük is kiemelkedett a kicsit kívülálló, egyszerre kegyetlen és romantikus kaszinókirály Sam Rothstein, természetesen De Niro megformálásában.

A korszak két talán legnagyobb férfiszínésze nézett egymással szembe a törvény két oldaláról Michael Mann kőkemény bűnfilmjében: Al Pacino és Robert De Niro fordulatos párharca a műfaj egy örök klasszikusát eredményezte.

Robert De Niro öregkorára elkezdett nagy mennyiségben játszani a korábbinál sokkal kommerszebb, könnyedebb filmekben is, és már ezt a korszakor jelezte előre a Csak egy kis pánik - ami ugyanakkor remekül sikerült, és a szorongásos zavarokkal küzdő maffiafőnök szerepében De Niro kicsit a saját korábbi szerepeit is kifigurázhatta benne.