Sírás a filmvásznon: ezeket a technikákat alkalmazzák a színészek

Sokan emlékeznek a jelenetre, amikor Joey Tribbiani a Jóbarátokban megtanítja a rajongóknak, hogyan sírnak a színészek parancsszóra. Hogy helyes módszereket mutatott, vagy sem, azt a színészmesterség-tanár árulja el, aki valódi technikákat mutat arra az esetre, ha egy sztárnak egy jelenetben (vagy csak úgy) sírást kellene imitálnia. 

Howard Fine rengeteg sztárnak tanította már meg, hogy sírjon a filmvásznon

 A mester két módszert javasol arra az esetre, ha a színész könnyeket akar kipréselni magából egy jelenethez.  

„A színészvilágban megoszlik a vélemény, hogy melyik a leghatékonyabb. Vannak, akik az egyiket vagy a másikat hirdetik, ami szerintem butaság, mivel mindkét technika működik, és általában a színészek végül a kettő kombinációját használják”— árulja el a színészmesterség-tanár.

Az első technika az érzelmi felidézést használja, ami abban segíti a színészeke, hogy végszóra sírni kezdjenek.

„Különleges érzelmi memóriánk van, és minden élmény, amin keresztülmentünk, rögzítve van, és létezik a tudatalattinkban. Az érzelmi emlékek a mindennapi életben is előjönnek, de véletlenszerűen. A színésznek fontos, hogy ezeket az emlékeket igény szerint előhívhassa. Az óráimon a diákjaim olyan személyes tárgyakkal dolgoznak, amelyek érzelmileg feltöltik őket. Az érzelmi felidézés folyamatát használva a jelenben kezdik, majd visszamennek a részletekhez, amelyek visszahelyezik őket az adott emlékbe ” — magyarázza a módszer lényegét Howard Fine.

Fine olyan diákoknak tanította a módszerét, mint Emma Roberts, Austin Butler, Will Smith, Kerry Washington, Dwayne „The Rock” Johnson, Michelle Williams, Chris Pine és Carla Gugino.

„Amikor a színész ezt a megközelítést alkalmazza, nem próbálja átérezni a jelenetet, hanem annyi konkrétumra emlékszik, amennyire csak tud, és hagyja, hogy előjöjjön az érzelem. A képzésem részeként a színészekkel naplót íratok érzéseik felidézésének élményeiről. Ez megköveteli a művészektől, hogy részletesen leltározzák az életüket, hogy a múltjukat forrásanyagként használhassák a munkájukhoz. Bátorság kell ahhoz, hogy valóban megvizsgáljuk az életünket, és kapcsolódjunk hozzá” — vallja a mester.

A második technika a képzelőerőt használja 

„Beleképzeljük magunkat a karakter helyébe, és megtaláljuk a módját, hogy kapcsolatba kerüljünk vele” — magyarázta Fine, majd így folytatta: