III. Károly király idén rendhagyó módon a Fitzrovia kápolnából szólt a nemzethez, elhagyva a megszokott windsori környezetet. A helyszínválasztás szimbolikus volt: az egykori Middlesex Kórház kápolnája ma már közösségi térként szolgál, emlékeztetve a gyógyítás és az emberi együttérzés fontosságára.

Forrás: AFP
Szokatlan karácsonyi üzenet Károly királytól: őszinteség és hála
Az uralkodó beszédében nyíltan szólt betegségéről, hangsúlyozta, mennyire sokat jelentette neki a támogatás, amelyet orvosaitól, ápolóitól és családjától kapott:
Szívből jövő köszönetet mondok azoknak az önzetlen orvosoknak és ápolóknak, akik ebben az évben támogattak engem és családom többi tagját abban a bizonytalan és szorongást okozó helyzetben, amelyet a betegség okozott. Mély hálát érzek mindazok iránt, akik a részvét és a bátorítás kedves szavaival ajándékoztak meg.
Károly király a karácsonyi beszédében nem csupán személyes nehézségeire tért ki, hanem globális problémákra is felhívta a figyelmet, beleértve az országok közötti konfliktusok és a humanitárius válságok pusztító hatásait. Kiemelte a Nemzetközösség erejét és az összetartás jelentőségét, amely szerinte a kultúrák és hitek sokszínűségében rejlik:
Az egész Nemzetközösségben az a hajlandóság tart össze bennünket, hogy meghallgassuk egymást, tanuljunk egymástól, és megtaláljuk azt a sok dolgot, ami közös bennünk. Egymás meghallgatásán keresztül megtanuljuk tiszteletben tartani a különbözőségeinket, legyőzni az előítéleteket és új lehetőségeket nyitni.
Beszéde végén Károly király Jézust hozta fel példának, akinek célja az emberi szenvedés enyhítése és a remény életben tartása volt a célja:
„A példa, amelyet Jézus adott nekünk, időtlen és egyetemes. Az, hogy belépjünk a szenvedők világába, hogy változtassunk az életükön, és így reményt hozzunk oda, ahol kétségbeesés van. Ennek tudatában kívánok Önöknek és mindazoknak, akiket szeretnek, örömteli és békés karácsonyt."


