Wednesday 2. évad 2. felvonás – Gyengébb, mint a temetői harmat

Amikor a második évad második fele elkezdődött, egy dologban bíztam - most már látom, hogy naívan -,  hogy Wednesday visszatalál az első évad rettegett, mégis elragadóan gonosz humorához. Hát, ezt már most kijelenthetem, nem sikerült. Figyelem, spoileres kritika következik!

Wednesday a tini horrorra akadva, amit egy Tim Burton dobozba zártak

Amikor leültem a Wednesday második évadának második felére, még reménykedtem, hogy az első évad sötét bája és Burton-stílusú vizualitása valahogy végre átcsorog majd a képernyőn. Hát, gyorsan rá kellett jönnöm, a remény csak egy illúzió volt. Már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy valami nem stimmel. A sorozat mintha elvesztette volna a saját súlyát. A sötét humor és a groteszk, félelmetes hangulat helyett túlcsavart történetet, néha kínosan erőltetett poénokat és ügyetlen karaktermozgásokat kaptam.

Például nálam a hatodik részben bekövetkezett testcsere volt az a pillanat, amikor lecsapott a biztosíték. Valójában a testcsere lehetett volna egy zseniális eszköz, groteszk humorral, identitásváltás drámai izgalmával. Ehelyett inkább kínos lett. Néztem, ahogy Wednesday és Enid testcserélnek, és azon morfondíroztam, hogy ez most tényleg megtörténik? Freaky fridays Tim Burton változatban? A poén erőtlen, a helyzet nevetséges, és valahogy az egész tökéletesen szétcsúszott, mintha valaki kinyitotta volna a humorkaput egy temetőben.

És ott van Lady Gaga cameo-ja, Rosaline Rotwood szerepében, ami elvileg egy nagy pillanat lehetett volna. Az én szememben viszont ez egy szekunder szégyen maradt. Ott van, villan, aztán el is tűnik, és a jelenet semmilyen súlyt nem kap a történetben. Nem Gaga miatt volt ciki, hanem azért, mert a sorozat nem tudott mit kezdeni vele. A készítők nyilván próbálták „felturbózni” a sztorit, de a túlcsavart, néha teljesen logikátlan eseménylánc csak tovább rontott az összképen.

Az első évadban minden árnyék, minden sötét tónus, minden groteszk pillanat élő és lélegző volt. Most pedig mintha egy átlagos teen-fantasy-t kaptam volna, amit túl sok csavarral próbálnak érdekesnek eladni. A karakterek motivációi gyakran érthetetlenek, a mellékszálak pedig csak zsúfolják a képernyőt.

És akkor elérkeztünk Jenna Ortegához. Furcsa módon, ahogy néztem a részeket, azon kaptam magam, hogy civilben már sokkal wednesdayesebb, mint magában a sorozatban. A tekintete, a szarkazmusa, az a kis fanyar kisugárzása - mindezt sokkal természetesebben adja át, mint a forgatókönyv kitalált Wednesday-e. Ő az egyetlen pont, ami még tart valamennyit a sorozat súlyából, és ami miatt érdemes volt nézni a részeket.

Összességében a második évad hullámzó élmény volt. Néha szórakoztató, néha kínosan erőltetett, és sokszor csak bosszantó. A Netflix már bejelentette a következő évadot, ami szerintem elég nagy bátorság volt. A 2. évad szekunderszégyene sokáig a szemünk előtt fog még lebegni, hiába a hatalmas hype. Ezt még Gaga se tudja felhúzni. 

Értékelés: 10/5 - És ezt is csak az 2. évad első fele miatt. 

Ha szeretted az első évad félelmetes, sötét humorát, ez a második felvonás csalódás lesz.  A sorozat egy része elveszett a csillogásban és a túlzott csavarokban, és csak néhány pillanatban kapod meg azt a Tim Burton karaktert, akire tényleg számítottál.