Minden kamaszfiú vele akart járni – A ma 59 éves Sophie Marceau az idő múlását nem tekinti ellenségnek
2025.11.17.
Egy nap egy 14 éves párizsi lány jelentkezett egy hirdetésre, amelyben színésznőt kerestek. Akkor még nem sejtette, hogy az egész francia filmipar elolvad majd a mosolyától és a tehetségétől – Sophie Marceau a Házibuli című filmmel örökre beírta magát a filmtörténetbe. És a tinifiúk szívébe.
Az 1980-ban bemutatott Házibuli (La Boum) nemcsak kasszasiker lett, hanem generációk kultfilmje. A lányok utánozni kezdték a Vicet alakító Sophie Marceau öltözködését és frizuráját, a fiúk pedig kiragasztották szobáik falára a róla készült posztereket. Akkoriban mindenki Vicet akarta, mindenki úgy akart szeretni és szeretve lenni, ahogyan ő a vásznon. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó. Egyszerre tűnt angyalinak, ártatlannak és dögösnek, érzékinek és visszafogottnak, ösztönösnek és tapasztalt színésznek.
Forrás: Gamma-Rapho
Sophie Marceau: lázadó lélek, komoly ambíciókkal
A legtöbb tinisztár 5 perc hírnév után eltűnik a reflektorfényből, Sophie azonban karrierjét illetően nagyon tudatos volt.
Alig múlt 16, amikor saját pénzén kivásárolta magát első produceri szerződéséből, hogy szabadon választhasson szerepeket. Akkoriban ez példátlan bátorságra vallott.
Fontosnak tartotta, hogy ne skatulyázzák be és hogy a szakma, illetve a közönség ne csupán a Házibuli 1. és 2. részének Vicjét lássa benne. Éppen ezért egyaránt vállalt szerepet drámákban, történelmi és művészfilmekben (pl. A huszadik század fiai, A kegyelem árnyékában, Európa-Európa), aminek meg is lett az eredménye: a rendezők meglátták benne a sokoldalú, érzékeny színészt.
Forrás: Moviepix
A nagy áttörés: Sophie Marceau James Bond-lányként nemzetközi hírnévre tett szert
A ’90-es évek végén Marceau megkapta A rettenthetetlen szerepét, majd az 1999-es James Bond-filmben (A világ nem elég) Elena Kingstont alakította. Utóbbival felkeltette a nemzetközi sajtó és a filmesek figyelmét. Habár élete a színjátszás, számos interjúban hangsúlyozta, hogy sosem akart híres lenni, és hogy a mai napig többre becsüli a hétköznapi életet, az őszinte barátságokat és a természetet, mint a csillogást vagy a vörös szőnyeges eseményeket.
A francia nők szépségfilozófiájától senki nem tudta eltántorítani
Marceau élete viszonylag allűröktől mentesen telt, sosem érdekelték igazán a divathóbortok – mindig is remekül ráérzett arra, ami neki jól áll. Kirázza a hideg a túl sok sminktől, és mániákusan sem diétázott soha. Bőven elegendőnek tartja a reggeli hidratálót és a fényvédő krémet, a sminkeléssel kapcsolatban pedig vallja: nem elfedni, hanem kiemelni kell. Nem fél a kenyértől és a csokitól, a mennyiségre azonban odafigyel.
Azon kevesek közé tartozik aki az idő múlását nem tekinti ellenségnek: túl az 50-en sem akar porcelánbőrű 30-asnak tűnni, mégis, sokkal fiatalosabbnak hat, mint azok, akik görcsösen meg akarják állítani az időt.
Sophie Marceau stílusát lehetetlen nem felismerni. Valahogy mindig eltalálja a megfelelő arányokat, legyen szó kiegészítőkről, ruhákról vagy frizuráról. Azt vallja, hogy a klasszikus, időtlen darabok és finom kiegészítők a legjobb befektetések. Rajong a fekete és fehér ruhákért, a selyemért, a csipkéért és a kasmírért.
Forrás: WireImage
A világ változik, de Sophie Marceau mintha sosem veszítene abból a varázsból, amit először megszerettünk benne. A kétgyermekes színésznő szemében 59 évesen is ugyanaz a szenvedély és pajkosság ragyog, ugyanazt a zsigeri természetességet sugározza, mint a Házibuli idején.
- Sophie Marceau első gyermeke, Vincent, Andrzej Żuławski lengyel rendezőtől van. Vincentet hiába óvta anyja, átesett több idegösszeroppanáson, ön- és közveszélyes viselkedése miatt többször kezelték pszichiátrián.
- 2002-ben Sophie Marceau Jim Lemley, amerikai producerrel élt együtt, amikor megszületett kislánya, Juliette.
- Nem tud ellenállni a finom bonbonoknak.
- Furcsa, de nincs kedvenc márkája. A klasszikus, elegáns darabokat egyaránt szereti Armanitól, a Diortól és a Balenciagától is.
- 1983-ban kapta első díját a Házibuli filmben nyújtott alakításárt
- 2025-ben Marguerite de Navarre-díjat nyert első verseskötetéért, a La Souterraine-ért (A föld alatt lakozó)
