Az AI megmutatta: így néznek ki A szolgálólány meséjének szereplői a regényben


A széria rajongóinak nagy bánatára idén mutatták be A szolgálólány meséje utolsó évadát. Hogy mennyire pótolhatja a sorozatmániások hiányérzetét, azt csak ők tudják, de tény, hogy a produkció, mint oly sok sikersorozat, regény alapján készült. aki nem olvasta, olvassa el, aki olvasta, az pedig biztosan elképzelt valahogy a történet hőseit, és szinte biztos, hogy nem úgy, ahogy a filmben ábrázolták őket — néhány szereplő a könyvek lapjain teljesen másképp néz ki, mint a tévéképernyőn. Akár olvastad a regénysorozatot, akár nem, talán téged is érdekelhet, hogyan látja az AI a könyvben szereplő karaktereket, hiszen a mesterséges intelligencia fotói egészen más megvilágításba helyezik a történetet.

Margaret Atwood kanadai író 1985-ben megjelent, A szolgálólány meséje című regénye szolgált az azonos című filmsorozat alapjául, amely pár hónapja kapta meg záróepizódját. A sorozat több ponton eltért az alapműtől, ami történetvezetés, de szereplők terén is meglátszik.
Egyes, a sorozatban fontos szerepet betöltő karakterek jóformán névtelen statisztaként szolgáltak könyvben.
Megemlítendő, hogy az író regényéből már készült egy filmadaptáció 1990-ben, ami hűebb az alapanyaghoz, azonban az IMDB-értékelések igazolják, hogy ez nem jelent minőségi előnyt. Ugyanis egy könyv és mozgókép más narratív eszközöket használ, de a korszakok során az ízlés is változik, így sok esetben a változtatások nagyon is indokoltak.
A regényben a főhősnek soha nem derül ki a valódi neve, a June Osbourne csupán a sorozatkészítők agyából pattant ki. Fredé egy magas, barna hajú, harmincas évei elején járó nő a regényben, akinek egyáltalán nem áll jól a piros szín, azonban karakterrajzát aránylag jól sikerült képernyőre vinni. Szerencsénkre Elizabeth Moss alakítására nem érkezett panasz.

Ha nem lenne ide írva, hogy kiről van szó, el sem hinnénk, hogy ugyanarról a karakterről beszélünk, mint akit a képernyőn a mindig csodálatos Yvonne Strahoski formált meg. Serena Joy a regényekben ugyanis egy idősödő, vékony szájú, csontos kezű, jeges tekintetű meddő nő, aki bottal jár, szemöldöke pedig olyan vékony, hogy még egy cérnaszál is elkullogna szégyenében.

Ellentétben a sorozattal, Fred Waterford nem egy jó kiállású negyvenes, hanem egy bajszos, deres halántékú ötvenes éveit taposó férfi, aki leginkább egy középkorú bankárra hasonlít. Ez az életkor-módosítás a streaming változatban komoly változást hozott a karakterek közti dinamikában.

A sorozatban parancsnoki rangig menetelő Nicknek a könyvekben jóval kisebb szerep jut: nem ismerjük meg motivációit, hátterét, így az is kérdéses, hogy valójában kinek az oldalán áll. A leírás szerint franciás arca van, szögletes, a szája körül mély mosolyráncokkal.

A Szolgálólány meséje sorozat egyik legutáltabb karaktere vitán felül Lydia néni, aki a képernyőn nagy karakterívet jár be. Margaret Antwood regényében azonban marginális szereplő, a rendszer kegyetlenségének illusztrációja csupán. Külsejéről azt írják, hogy egy valaha szép, hetvenes éveiben járó, sárgás, előre álló első fogú nő, akinek mosolya olyan, mint egy koldusé.

Már évtizedekkel ezelőtt is sokan panaszkodtak, hogy egy-egy film nem követte pontosan az alapjául szolgáló regényt, és ez mára csak fokozódott. A streamingszolgáltatók tömegesen gyártják a könyvalapú sorozatokat, amelyek szereplőinek kiválasztásakor és történetvezetésben sem mindig elsődleges szempont az eredetihez való ragaszkodás. Hogy ez jó, vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, a mesterséges intelligencia bárkinek segít, aki nem tudja elképzelni, milyenek lehetnek a sorozatkarakterek eredeti verziói.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.