Halott lányok a Netflixen: brutális valóság, sötét humor és erős női karakterek – Kritika

Van az a sorozat, amit nem lehet csak úgy „ledarálni” egy hétvége alatt, mert minden epizód után kell pár perc (óra, nap), hogy újra kapj levegőt. A Netflix új mexikói produkciója, a The Dead Girls − Las Muertas, magyarul Halott lányok − pontosan ilyen.

A mexikói Halott lányok felforgatják a limonádés sorozatok világát 

A Halott lányok olyan történetet mesél el, amely már önmagában is gyomorforgató. Az 1960-as évek Mexikójának egyik legsötétebb bűnügyét, a hírhedt „Las Poquianchis” nővérek rémtetteit dolgozza fel. A két nő – Arcángela és Serafina Baladro – bordélyházbirodalmat épített ki, fiatal lányokat csaltak és kényszerítettek prostitúcióra, a hatóságokat megvesztegették, és amikor a rendszeres bántalmazás és kizsákmányolás halálesetekhez vezetett, mindent elkövettek, hogy eltussolják a nyomokat. 

Nemcsak a valóságból merít a regény, hanem egy regényből is: Jorge Ibargüengoitia 1977-es könyvéből. Ez a mű akkoriban igazi botrány volt Mexikóban. A szerző ugyanis nem dokumentumregényt írt, hanem szatirikus, fekete humorral átitatott fikciót, amely a „Las Poquianchis” bűntényekből indult ki. A González nővérek (a sorozatban Baladro) története az ország egyik legsokkolóbb ügye volt: több tucat fiatal lányt csaltak el, kényszerítettek prostitúcióra, majd közülük sokat halálra kínoztak vagy éheztettek. A regény éles társadalomkritikát fogalmazott meg, rámutatva, hogy a bűnök valójában a korrupt hatóságok és a hallgató társadalom közreműködésével történhettek meg. A Netflix-sorozat tehát egyszerre könyvadaptáció és valós bűntény feldolgozása.

Arcángela és Serafina Baladro úgy dönt, hogy a szegénységből a gyors kiút a erotikus iparon át vezet. Először még „csak” szegény lányokat csábítanak el ígéretekkel, majd jön a zsarolás, a bezárás, a brutális kizsákmányolás. A lányok egyre rosszabb körülmények között élnek, betegségek törnek ki, éhezés kezdődik. És amikor valaki meghal? Egyszerűen kidobják az út szélére A sorozat nem rejti el, milyen kegyetlenül használták ki őket, és mennyire nyugodtan tudtak működni, mert a rendőrök, bírák és helyi hatalmasságok mind hallgattak − természetesen nem ingyen.

És itt van a csavar! Miközben a történet a nők tárgyiasításáról szól, a képernyőn végre nyers, erős női karaktereket kapunk. Nem áldozatként, nem mellékszereplőként, hanem brutális főszereplőként. Nekem személy szerint óriási élmény volt, hogy végre nem egy rózsaszín inspirációs „girlboss” figurát látok, hanem hús-vér, mocskos, ellentmondásos, de erős női karaktereket. Paradox módon pont ettől van súlya a sorozatnak: a hatalom itt női kézben van, és nem szépít semmit.

A rendezés vizuális világa külön fejezetet érdemel

Mintha Wes Anderson és Tim Burton stílusa összekeveredett volna. A szimmetrikus beállítások, az élénk színek Andersonra emlékeztetnek, míg a groteszk, árnyékos, horrorisztikus tónus Burtonre. Néha annyira szépek a képek, hogy el is felejted, milyen szörnyű események is zajlanak a képernyőn. Aztán hirtelen gyomron vág egy brutális jelenet. Ez a kettősség engem teljesen beszippantott.

Ami kevésbé tetszett, az a narráció. Időnként úgy éreztem, hogy a történethez hozzátoldott kommentár elvett a komolyságából. Mintha a készítők féltették volna a nézőt a túl sok sötétségtől, és ezért adtak mellé egy kis fekete humort. Van, ahol működik – groteszkül nevettem –, de van, ahol inkább kizökkentett. Ettől függetlenül, mivel szeretem Anderson szürreális világait, ez a stilizálás mégis jól állt a sorozatnak összességében.

A színészi játék kifejezetten erős. A Baladro nővérek egyszerre ridegek és emberiek, egyszerre félelmetesek és tragikusak. Az áldozatokat játszó lányok pedig minden pillanatban emlékeztetnek arra, hogy ez nem fikció – ez tényleg megtörtént. A korrupt rendőrök, bírák és helyi hatalmasságok alakítása pedig fájdalmasan hiteles. Minden rezdülésük azt sugallja, hogy a bűn nemcsak a bordélyház falai között történt, hanem a társadalom cinkos hallgatásában is.

Én végül azon kaptam magam, hogy lenyűgözve, tátott szájjal nézem a női karakterek erejét, miközben undorodom attól, amit csinálnak. Ez a kettős érzés ritka a mai sorozatokban. És ezért gondolom, hogy a Halott lányok többet ad, mint egy átlagos krimidráma. 

Értékelésem: 10/8,5

Ugyan nem hibátlan, de vizuálisan lenyűgöző, történetileg brutális és gondolatébresztő. A Halott lányok egyszerre irodalmi adaptáció, történelmi bűnügyi feldolgozás és vizuális kísérlet. És pont ettől lesz különleges. Nem egy könnyed esti sorozat, hanem egy olyan történet, ami után muszáj levegőt venni, és talán egy kicsit másként nézni arra, hogyan működik a hatalom – női és férfi kézben egyaránt. Szóval, ha eleged van a rózsaszín, könnyű sorozatokból, akkor ez tetszeni fog.