5 dolog, amiért ki nem állhatjuk Károly királyt


Ha valóban igaz lenne, hogy az idő begyógyít minden sebet, Károly király ma alighanem a világ egyik legkedveltebb embere lenne. Csakhogy az idő ezúttal nem feledtetett, hanem inkább még erősebb fényt vetett a múlt hibáira – azokra, amelyek miatt sokan ma is kényelmetlenül érzik magukat.

Károly és Diana története olyan, mintha a Netflix drámaírója jegyezte volna. A házasságuk kezdettől fogva egy PR-katasztrófa volt: Károly hideg, távolságtartó, kifogásokba menekülő férjként tűnt fel, aki szinte előbb szeretett volna visszatérni Kamillához, minthogy megpróbáljon együtt élni a feleségével.
Diana embersége, közvetlensége, modern női energiája mellett Károly gyakran úgy festett, mint egy XIX. századi viaszfigura. És bár a tragédia nem őt tette felelőssé, az emberek emlékezete mégis hozzákapcsolja a ridegséget, a meg nem értést, a szeretet hiányát.
A brit nép fejében Diana=szív, Károly=protokoll. És ebből a párosításból Károly sosem jött ki jól.
A kapcsolat, amely már Diana életében is létezett, és amelyet soha nem sikerült teljesen tisztára mosni. Az emberek máig úgy érzik, hogy miatta tört szét a „tündérmese”, még ha az a mese eleve egy horrorforgatókönyv is volt.
Megvan a „Tampon-gate” hangfelvétel? Ikonikus botrány. Egy egész generáció ma is pirul, amikor meghallja. Károly romantikusnak szánta – a világ pedig egy életre megjegyezte, milyen fura dolgokra képes egy jövőbeli király.
Miközben már a 70-es évektől kezdve viszonyuk volt, egyik alkalommal lehallgatták a telefonbeszélgetésüket, amelyet 1992-ben nyilvánosságra is hoztak. Ebben a beszélgetésben Károly király kifejti, hogy szeretne Kamilla tamponja lenni.
Károly: Ó, istenem! Csak a nadrágodban élnék, mennyivel egyszerűbb lenne. Kamilla: Mi lennél mégis, bugyi? Bugyiként térsz majd vissza.
Károly: Ó, isten ments, egy tampon. Amilyen a szerencsém!
Kamilla: Te tiszta bolond vagy! Ó, de csodálatos ötlet!
Nem kell mondani, hogy ez mennyire kínos volt akkoriban − sőt még most is − Diana hercegnőnek, Károlynak és Kamillának, valamint az egész királyi családnak.
Ha valaki azt mondja: „brit arisztokrata”, a legtöbben Károlyt látják lelki szemeik előtt – és nem jó értelemben.
Évtizedeken át az a kép élt róla, hogy merev, érzéketlen és kicsit túl magas lóról nézi a világot.
Amíg Diana a kórházakat járta, embereket ölelt, AIDS-betegekkel fogott kezet, addig Károly gyakran kisebbnek tűnt a szerepénél.
És ezt a kontrasztot azóta sem tudta ledolgozni, hisz az egész királyi családban még a pénzzel is ő gazdálkodik a legrosszabbul.
Károly évtizedek óta prédikál ökológiáról, fenntarthatóságról, zöld jövőről – amivel önmagában semmi gond nincs.
De amikor mindezt valaki úgy teszi, hogy közben több palotát üzemeltet, több luxusautót használ, és annyi személyzet veszi körül, mint egy miniállamot… nos, a hitelesség enyhén szólva recseg-ropog.
A brit királyi családban az ember ritkán vállal felelősséget – de Károly különösen jól lavírozott mindig a botrányok között.
A házasságai, elszólásai, pletykái, politikai beavatkozásai, hagyománymániája… mindből úgy jött ki, hogy végül ő lett a király, mintha semmi sem számított volna.
És ez a „mindenki más következményekkel él – én trónra kerülök” történet az egyik legfrusztrálóbb öröksége. Bár a legfrissebb pletykák szerint a rákbetegsége már megpuhította, de a múlt árnyait sajnos nem tudja magáról letörölni.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.