Vér, sör és showbiznisz: Shakespeare, a legnagyobb celebproducer

showbiznisz Reneszánsz színház William Shakespeare Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.hu
A reneszánsz Londonban a színház volt a legnagyobb show, ahol a nép mindent akart egyszerre. Shakespeare pedig pontosan értette ezt, és drámáit a közönség vágyaihoz szabva lett korának legnagyobb sztárja.

Ha azt hiszed, a showbizniszt a vörös szőnyeg, az Instagram és a botrányfotók találták fel, akkor kapaszkodj meg: Shakespeare korában a színház volt AZ esemény. Ahol csorgott a vér, folyt a sör, ropogott az osztriga, és a közönség pontosan tudta, mit akar. És William? Nos, ő pontosan ezt adta nekik. 

Shakespeare korában a színház volt AZ esemény. Ahol csorgott a vér, folyt a sör, ropogott az osztriga.
Shakespeare korában a színház volt AZ esemény. Ahol csorgott a vér, folyt a sör, ropogott az osztriga. 
Forrás: Bettmann

William Shakespeare élete és munkássága röviden:

  • Stratfordtól a londoni reflektorfényig: 1564-ben született Stratford-upon-Avonban, majd fiatalon Londonba költözött, ahol színészként, drámaíróként és színházi vállalkozóként futott be. Nem elefántcsonttoronyban alkotott, hanem a kor legpezsgőbb szórakoztatóiparának közepén.
  • A színház embere volt: Nemcsak írt, hanem játszott és üzletelt is: a Lord Chamberlain’s Men társulatának tagja és részvényese volt, a Globe Színház egyik tulajdonosaként pedig pontosan tudta, mitől telik meg a nézőtér.  
  • Közönségre szabott drámák: Műveit a nézői igényekhez igazította: romantika, humor és filozófia mellett bőven adagolt erőszakot és halált – 37 darabjában összesen 74 színpadi haláleset szerepel, mert ez igényelték a látogatók. 
  • Műfajok mestere: Tragédiák (Hamlet, Othello, Lear király), vígjátékok (Szentivánéji álom, Vízkereszt) és történelmi drámák (III. Richárd, V. Henrik) váltják egymást életművében, gyakran egyetlen darabon belül is keverve a komikumot és a tragikumot. 
  • Nem csak drámaíró, hanem költő is: Shakespeare lírai életműve – mindenekelőtt a 154 szonett, valamint az elbeszélő költemények – a szerelem, az idő múlása, a vágy és a halandóság kérdéseit járja körül, és megmutatja, hogy a színpadi hatásvadászat mögött egy rendkívül finom nyelvű, mélyen reflektáló költő állt.  
  • Ikon, aki túlélte a korát: 1616-ban halt meg, de darabjai túlélték a színházak puritán bezárását és évszázadokkal később is működnek, mert Shakespeare nemcsak költő és író volt, hanem ösztönös showman, aki pontosan tudta, hogyan kell hatni a közönségre.

A Globe = a 16. századi VIP-klub

Feledd el a bársonyszékeket és a szent csöndet. Shakespeare idején a színház nappal ment, nyitott tető alatt, napfényben, és olyan hangzavarban, amit ma egy fesztiválon is nehéz lenne überelni. A nézők ettek, ittak, dohányoztak, bekiabáltak, vitatkoztak, és ha nem tetszett valami, azt azonnal jelezték.
A Globe, a Rose vagy a Swan színházak kör alakú, arénaszerű épületek voltak, ahol a színpad konkrétan benyúlt a tömegbe. Az első sorban állók (a groundlingok) egy pennyért kapták a teljes élményt: sáros cipőt, sört a nyakukba, és olykor egy levágott kart a színpadon. A gazdagabbak a karzatokon ültek, párnával, jobb kilátással, de ugyanazzal az étlappal: vadhús, rák, teknősleves, osztriga. Glamour? Abszolút. Csak kicsit véresebb.

Shakespeare, a közönség kedvence

És itt jön a lényeg: Shakespeare nem elefántcsonttoronyban alkotott. Ő pontosan tudta, mire vevő a nép. A 16–17. századi londoni közönség pedig imádta az erőszakot. Szex a színpadon tabu volt (max egy csók), de brutalitás? Jöhetett minden mennyiségben.
Nem véletlen, hogy Shakespeare 37 darabjában összesen 74 haláleset történik. Ez több, mint a Trónok harcában. Mérgezések, leszúrások, fojtogatások, kivégzések, szemkivájás, a paletta gazdag, a fantázia szabad. A közönség „különös és kegyetlen gyilkosságokat” követelt, és Shakespeare szállította is. Ha ma élne, biztosan ő lenne a Netflix legjobban fizetett showrunnere.

Shakespeare, a közönség kedvence volt.
Shakespeare, a közönség kedvence volt.
Forrás:  Getty Images

A reneszánsz Tarantino

A korai darabokban – például a Titus Andronicusban – Shakespeare konkrétan túllicitálta kortársait. Levágott kezek, kivágott nyelvek, megerőszakolt lányok, pitébe sütött ellenségek. Vér mindenütt. Nem finomkodott, mert nem is ezt várták tőle. A közönség ordított a gyönyörtől, a kassza csörgött, a hírnév nőtt.
Később persze komolyodott: a halál már nem csak sokkolt, hanem jelentést is hordozott. Rómeó méreggel hal meg, Júlia tőrrel, lázadás a szabályok ellen. Othello megfojtja Desdemonát a nászi ágyon, intim, tragikus, hátborzongató. De a lényeg ugyanaz maradt: hatni akart.

Színház, mint üzlet és buli

A színház kemény üzlet volt. Egy előadáson akár 2000 fizető néző, különböző jegyárak, törhető pénzesládák. A színészek férfiak voltak, a női szerepeket 11–12 éves fiúk játszották, a társulat tagjai pedig együtt osztoztak a bevételen. Shakespeare maga is színész, szerző és tulajdonos volt, igazi multitasking celeb.
És igen, valódi fegyvereket használtak a színpadon. Ágyúk dördültek, pisztolyok sültek el, néha túl élesen. A Globe végül egy előadás közben gyulladt ki és égett le. De hát melyik menő klub nem zár be egyszer botrány miatt?

Amikor elhallgatott a show

Aztán jöttek a puritánok, Cromwell, a háború – és 1642-ben bezárták a színházakat. Vége lett a zajnak, a sörnek, a vérnek. Amikor húsz évvel később újranyitottak, már más világ volt: fedett nézőtér, színésznők, fegyelmezettebb közönség. A régi, vad showbiznisz eltűnt.
De az örökség megmaradt. Shakespeare azért él ma is, mert értette a közönséget. Tudta, hogy a nép szórakozni akar, nevetni, borzongani, sírni és néha jól esik látni egy kis vért. (Minha csak egy Netflix ajánlót közölnénk.)  Ő nem csak zseni volt, hanem profi entertainer. A reneszánsz legnagyobb sztárja. 

Shakespeare és a reneszánsz ihlette szórakoztató tartalmainkat ajánljuk:  

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.