Pomádé, szabadság és álomhotel – Fenyő Miklós, aki nemcsak zenét, hanem életstílust hozott Magyarországra

Egy férfi a magyar poptörténetben, akihez nem csupán dalok kötődnek, hanem érzések, ruhák, mozdulatok és vágyak is. Akinek a neve hallatán egy egész korszak villan fel: tupírozott frizurák, pöttyös szoknyák, csillogó zakók, és az az élmény, hogy egy estére minden jobbá válhatott. Ő volt Fenyő Miklós. Nem egyszerűen zenész, hanem jelenség. A magyar rock and roll királya, egy letűnt, mégis örökké élő korszak megtestesítője. 

Fenyő Miklós, egy pesti fiú, aki Amerikában találkozott az álmaival

A január 31-én hajnalban elhunyt Fenyő Miklós 1947-ben született Budapesten, polgári családban. Édesapja gépészmérnök, édesanyja kozmetikus volt. Zongorázni tanult, klasszikus alapokat szerzett, de a valódi fordulópont nem egy hangszerhez, hanem egy kontinenshez kötődik.
Az 1956-os forradalom után a család emigrált, és a kis Miklós New York szívében találta magát. Manhattanben járt iskolába, miközben körülvette a város minden túlzása: vidámparkok, mozik, harsány plakátok, hatalmas autók. És ami mindennél fontosabb: a rock and roll.
Elvis Presleyt élőben látta. Ez nem egyszerű élmény volt, hanem beavatás. 
 

Ez az amerikai világ később belső menedékké vált számára: egy érzés, amelyet újra és újra előhívott, és amit egész Magyarországgal meg akart osztani.

Visszatérés, lázadás és az első zenekarok

Amikor a család visszatért Magyarországra, Fenyő már nem ugyanaz a fiú volt. Nem illett bele a szürke mintákba. A Landler Jenő Villamosipari Technikumból iskolakerülés miatt eltanácsolták, végül a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett.
Nem volt mintadiák, mert volt benne valami nyugati, nyugtalan, szabad.
Zenélni kezdett: előbb a Sztár zenekarban, majd barátaival megalapította a Syconort. Ezek még kereső évek voltak, de egy dolog már világos volt: zenekart akar, olyat, amilyen itthon addig nem létezett.

Hungária – több mint zenekar, komplett univerzum

1967-ben megszületett a Hungária. Kezdetben beatet és progresszív rockot játszottak, keresték a saját hangjukat. Az áttörést az 1968-as Ki mit tud? hozta meg, ahol nemcsak győztek, hanem megmutatták: más nyelven beszélnek. A „Csavard fel a szőnyeget” már ekkor jelezte, hogy Fenyő fejében a rock and roll nem múlt, hanem jövő.
A hetvenes években a Hungária mellőzötté vált: lemezek maradtak fiókban, külföldi turnék tartották életben a zenekart. A Beatles-láz album például csak jóval később jelenhetett meg. Mások itt feladták volna. Fenyő nem. 

A jampi forradalom

A hetvenes évek végén megszületett a felismerés: nem alkalmazkodni kell, hanem visszanyúlni az eredethez. Az ötvenes évek amerikai rock and rolljához. A jampi világhoz.
A jampi stílus nem divat volt, hanem üzenet, életérzés.
Pomádéval fésült haj, hegyes cipő, zakó, kihívó mozdulatok.
Egyértelmű állítás: itt vagyunk, jól érezzük magunkat, és nem kérünk engedélyt hozzá. Szabadok vagyunk.
Az 1980–1983 közötti Hungária-formáció – Fenyő Miklós, Dolly, Novai Gábor, Kékes Zoltán, Fekete Gyula Szaxi Maxi, Szikora Róbert, majd Flipper Öcsi és Zsoldos Dedy – kultúrát robbantott.
A Hungária dalai ma is működnek: Limbó hintó, Hotel Menthol, Csókkirály, Multimilliomos jazzdobos, Gyémánt és arany, Micsoda buli. 
Ezek a dalok nemcsak fülbemászók voltak, hanem új nyelvet beszéltek: félig angolosat, félig pesti szlenget, tele humorral és szabadsággal.

Miért volt ez több zenénél?

A nyolcvanas évek elején Magyarországon a Hungária sikere társadalmi jelentőségű volt. A szürke kádári hétköznapokban alternatív valóságot kínáltak.
Egy estére: lehetett másnak lenni, lehetett amerikai zenét hallgatni, lehetett álmodni.
Fenyő Miklós nemcsak zenét, hanem életstílust importált: mozgást, gesztusokat, ruhát, gondolkodást. Ez volt a Hungária igazi ereje.

Perfekcionizmus, törések, új utak

Fenyő maximalista volt. Mindent kontrollált, mindent pontosan akart. Ez konfliktusokat szült, de ennek köszönhető a Hungária profizmusa is. A zenekar a csúcson szakadt szét: megszületett az R-GO és a Dolly Roll, Fenyő pedig szólóútra lépett.
És újra megújult.
Break, Modern Hungária, produceri és menedzseri szerep. Ő fedezte fel Szandit, és elsőként hozott be itthon friss, nemzetközi trendeket. Még rap albumot is kiadott. 

Emlékezés, vágy és legenda egyszerre

A Hotel Menthol, a Made in Hungária, az Aranycsapat nem egyszerű musicalek. Ezek Fenyő Miklós saját mítoszának fejezetei. A Made in Hungária nem dokumentum, hanem emlékezés, vágy és legenda egyszerre. Önéletrajzi könyve a Mélyvíz, csak megúszóknak nem csupán memoár, hanem egy korszak lenyomata, örök visszaidézése. 

Feleségével majdnem 50 évig voltak házasok, halála nagyon megviselte, de ebből is felállt. 

Fenyő-legenda – a rock and roll királya

Fenyő megkerülhetetlen, mert nem egyetlen nemzedékhez szólt. Dalai, mozdulatai, világa átsiklott az időn, és újra meg újra megtalálta azokat, akik éppen akkor voltak fiatalok, vagy fiatalnak akarták érezni magukat. Nem félt változni, sőt: számára a megújulás nem kényszer volt, hanem ösztön. Mindig pontosan tudta, merre jár a világ, és nem félt hazahozni mindazt, amitől itthon egy kicsit szabadabban lehetett lélegezni. Közben végig hiteles maradt, mert amit képviselt, azt élte is: nem szerepet játszott, hanem életformát mutatott.
Fenyő Miklós nem csupán dalokat írt és adott elő. Egy nyelvet teremtett, egy sajátos, magyar rock and roll nyelvet, amelyben egyszerre volt jelen Amerika álma és a pesti utcák valósága. A pomádé, a zakó, a mozdulat, a refrén mind ugyanazt üzenték: lehet másképp élni. Lehet szabadon. Lehet merészen. Még itt is.
Most, hogy a rock and roll magyarországi királya elment, már pontosan látjuk, mit hagyott maga után. Nemcsak slágereket, nemcsak emlékeket, hanem egy érzést, amely túlél minden korszakot. Talán ez volt a legnagyobb műve. És talán ez a sláger szól majd a legtovább.

Olvass tovább!