2026.01.31.
A legendás zenészt az ünnepek előtt kérdeztük gyerekkori karácsonyairól. A január 31-én elhunyt Fenyő Miklós boldog nosztalgiával idézte fel a régmúltat.
Fenyő Miklós gyerekkori karácsonyai szó szerint mesébe illőek voltak. Szülei minden alkalmat megragadtak arra, hogy az ünnep csodáját elhozzák neki szenteste napján. A zenész itthoni és amerikai karácsonyairól mesél utolsó interjújában a Life.hu-nak. Fenyő Miklós január 31-én meghalt. A legendás zenészre emlékezve változtatás nélkül közöljük a teljes beszélgetést.
Forrás: Máté Krisztián
Fenyő Miklós karácsonyi emlékei
„A legemlékezetesebb karácsonyom, ami először eszembe jut, az 1956-ban volt, amikor kilenc éves koromban Amerikába költöztünk a szüleimmel. Rokonokhoz mentünk, akik már nem számítottak kezdőnek az Újvilágban úgy, mint mi. Nekik már megvoltak a maguk hagyományaik, ami engem az első perctől kezdve elvarázsolt. Például életemben akkor láttam először valóban fehér karácsonyfát. Teljesen ámulatba ejtett és őszintén szólva magával is ragadott, nem úgy mint édesapámat, aki először hallani sem akart arról, hogy hófehér karácsonyfát díszítsünk fel, aztán idővel ő is megszokta ezt az akkor rendhagyó látványt” − emlékezett vissza a ma hajnalban elhunyt Fenyő Miklós. A zenészt január eleje óta kórházban kezelték.
„Mindenhonnan dőlt a rock and roll”
Kedvenc karácsonyi ajándéka is Amerikához köti az eMeRTon-díjas magyar előadóművészt.
„Az első New York-i ünnepen a rokonaimtól egy hordozható rádiót kaptam, amit előtte én még sosem láttam és amin az összes népszerű amerikai adó fogható volt – mindenhonnan dőlt a rock and roll. Ez az ajándék teljesen felforgatta a világomat, nagyon nagy hatással voltak rám a rádióból szóló amerikai dallamok. Innentől kezdve mindenhová magammal vittem ezt a kis szerkezetet, még az iskolába is.”
Forrás: hot! magazin archívum
Ünnep Amerikában és itthon
A zenészlegenda családjával négy gyönyörű karácsonyt töltött a tengerentúlon, ám az itthoni meghitt ünnepekre is boldogan emlékezett vissza.
„Ötéves voltam, amikor szenteste napján eljöttek értem az óvodába és hazavittek. Édesanyám az ajtóban várt, felvett az ölébe és úgy mentünk be együtt a besötétített szobába, hogy minden háttal volt nekem, közben pedig még egy versikét is elmondott. Egyszerre felkapcsolódtak a fények, csillagszórók gyúltak és elindult a kisvasút a feldíszített fa körül. Nem tudom, hogyan csinálták, de még hó is volt a szobában, úgy tűnt, mintha épp havazna. Varázslatos és gyönyörű volt. Úgy emlékszem rá, mintha ebben a pillanatban történt volna, a szemeim előtt még most is felelevenednek ezek a képsorok. Ma már tudom, hogy vattából készült a csoda, de akkor valódinak tűnt.”
Így zajlott náluk a karácsony
Gyerekkorában a szenteste mindig bensőséges családi körben zajlott, amit karácsony első és második napján a rokonlátogatások követtek – rengeteg nevetéssel, beszélgetésekkel és finom ételekkel. „Volt egy bizonyos csokifajta, ami egyszerűen fantasztikus volt, semmihez sem fogható. Ha visszagondolok rá, még a mai napi érzem az ízét a számban. Ez a finom, krémes csokoládé a gyerekkori karácsonyaim íze, sosem fogom elfelejteni” − osztotta meg velünk Fenyő Miklós.
Ha tovább olvasnál Fenyő Miklósról, ezek a cikkek is érdekelhetnek:
