2026.05.31.
Napra pontosan két éve hunyt el a színésznő. Tompos Kátya évekkel ezelőtt arról mesélt nekünk, milyen életre vágyott, hogyan gondolkodott az idő múlásáról, és miért nem hitt a görcsös akarásban: rá emlékezünk.
Két évvel ezelőtt, 2024. május 31-én érkezett a szomorú hír: 41 éves korában, súlyos betegség után elhunyt Tompos Kátya. A Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő hiánya ma is fáj sokaknak, művészete és személyisége azonban tovább él azok emlékezetében, akik ismerték vagy szerették a munkásságát. A Life.hu évekkel ezelőtt beszélgetett vele, akkori szavait felidézve emlékezünk rá.
Forrás: Simon Moricz-Sabjan
Tompos Kátya családra, biztonságra és sokszínű életre vágyott
Tompos Kátya mindig óvta a magánéletét a nyilvánosságtól. Ritkán beszélt a személyes dolgairól, és tudatosan húzta meg a határt a színpadon látható művész és a civil ember között.
„Ez magánügy. Fontos számomra, hogy így is maradjon. Tulajdonképpen abból is kapnak az emberek, csak abban a formában, ahogy rájuk tartozik. A színházon és a zenén keresztül, hisz abban én vagyok benne” – fogalmazott egy korábbi interjúban. Bár a magánéletéről keveset árult el, arról szívesen mesélt, milyen jövőt képzel el magának. Sokszínű szakmai életre, szerető családra és biztonságot nyújtó otthonra vágyott, de nem hitt a görcsös tervezgetésben vagy az önmaga elé állított határidőkben.
„Egyelőre még nem foglalkozom a határidőkkel. Szép sorjában mindennek el szokott jönni az ideje az életemben”
– mondta akkor.
Kíváncsian tekintett a jövőbe
A színésznő mindig hosszú távon gondolkodott, és kíváncsian tekintett az élet következő állomásaira. Érdekelte, hogyan változik majd az évek során, milyen ember lesz idősebb korában, és hogyan őrizheti meg azt a belső frissességet, amely egész pályáját jellemezte.
„Most még arra is kíváncsi vagyok, hogy fogok kinézni 50-60 évesen. Érdekelnek az élet egymást követő szakaszai, és jó lenne lélekben megtartani azt a frissességet, ami most van”
– fogalmazott. Egy másik gondolatában arról beszélt, hogy nem hisz a mindenáron való megfelelésben és a társadalmi elvárások hajszolásában.
„Nem tudom, mi a jobb: ha 30 éves koromra mindennel rendelkezzem, amit a reklámokban, újságokban, tévében tukmálnak rám, vagy ha szépen végigjárom a nekem kiszabott személyes utat, lehetőségeket.” Kátya úgy vélte, az élet nem versenyfutás, hanem egy olyan út, amelyet mindenkinek a saját tempójában kell bejárnia. Talán ezért is maradt olyan sokak számára szerethető és hiteles személyiség.
Két évvel Tompos Kátya halála után nemcsak kivételes művészként, hanem bölcs és érzékeny gondolkodóként is emlékezhetünk rá. Szavai ma is ugyanolyan erővel hatnak, mint amikor először elhangzottak.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
