Ez Csonka András blogja hétfőnként a Life.hu-n.

Isteni ez a  hét, képzeld, már megint a csesztetés célpontja lett szegény Ding-dong! Bár amikor ezeket a sorokat írom neked, még nem tudom, milyen eredménnyel zárult a Rising Star, de a múlt héten Peter Sramek nem is tudta, minek teszi ki magát, amikor a Ding-donggal állt ki a nézők elé. 
Peter Srámekkel a Rising Star stúdiójábanForrás: Facebook/Csonka András
A lényeg, hogy döntőbe jutott, és szinte másról sem olvastam az adás után, mint róla, és minden poszt vagy komment megemlékezett a dalról, sokszor elég sajátos stílusban... Imádom, hogy 14 évvel azután, hogy feldolgoztuk a dalt, még mindig milyen indulatokat kavar. Leginkább az zavar, hogy mulatós irányba próbálják áttolni néhányan, vagy egyszerűen cikinek tartják, sejtésem szerint a primitív címe miatt. Sajnálom, ez a cím elég volt 1975-ben a holland Teach-In együttesnek, hogy ezzel a dallal megnyerje az Eurovíziós Dalfesztivált. Európa országainak összes versenydala közül ez volt a győztes. Úgyhogy C’est la vie! :-)
Anyu, ugye nem kell különösebben törnöd a fejed, amikor megkérdezlek, szerinted kinek a többéves munkája fekszik abban, hogy ez a szerencsétlen dalocska ennyire csípi sokak szemét? Igen, igen, hiszen tudjuk, hogy Fábry Sándor a megfejtés. Volt idő, amikor nem volt adás, hogy valami kis humorbonbont ne dobott volna a nézőknek, ding-dong ízesítéssel. Bevallom, sokszor szórakoztatott, de néha baromira dühös voltam, mert átlendült egy határon a vicceivel, és ha valamiért igazán zavart, hogy láttam, ez neked fáj. Pedig ilyen a show-biznisz, állítólag minden reklám, és ezért jó dolog, bár szerintem ez egy nagy ökörség...
Sebaj, arra gondoltam, hogy eljön az én időm a reagálásra. És el is jött! A 100. Showder adásra készültek, és pont az azt megelőző hetekben Fábry épp azzal viccelődött, hogy az embernek, ha turista, nem árt pár szót beszélni az adott ország nyelvén, hogy megmeneküljön a veszélyes helyzetekből. Ezek a túlélő mondatok. Mondott példát több országra, és Afganisztánban szerinte a jól használható mondat az lehet: "Allahra esküszöm, nem az enyém a Csonka András kazetta!" :-)
Forrás: RTLKlub
Ezen speciel jót röhögtem, ez szellemes. Ez adta az ötletet a többéves előzmények utáni reakcióra. Így összeállítottam egy kis ajándékcsomagot Sándornak. Írtam egy levelet, amiben közöltem, hogy neki és a reklámjának köszönhetően felfigyeltek rám Afganisztánban is, és rajongói klubot hoztak létre, bár ez arrafelé veszélyes, csak titokban megy. Csináltattam egy fotót, amelyen 5 csadoros asszony egy félhomályos pincehelyiségben szorongatja a rólam készült plakátot. Felénekeltem az akkor megjelenő lemezem vezető dalát afgánul, és mellékeltem a kis csomaghoz. Ahogy visszahallottam, Fábryt meglepte a reagálás, és annyira tetszett neki, hogy a szerkesztőségében mutogatta, és mindenkinek el kellett olvasnia a levelet, amit írtam az egészhez. Pont jó apropó volt még, hogy a stáb Fábry 50. születésnapja tiszteletére az egyik adásba betolt egy embernagyságú tortát, és abból csodák csodájára én ugrottam elő, persze a Ding-dongot énekelve. Engem is meglepett, hogy Fábry lényegében megkövetett a nézők előtt, és rögtön meg is hívott a műsorba, hogy elszívjuk a békepipát.
Az szintén feszélyez kissé, hogy van egy generáció, akinek rólam tényleg nem nagyon jut más eszébe, mint ez a dal, ami így skatulyává fejlődött, de az én életemben ilyesmi úgyis volt régebben is, gondoljunk csak a Família Kft.-re. Azokra koncentrálok, akik imádják, ha felcsendül a dal, akik várják, hogy hallják. A fellépéseimet hosszú évek óta a Ding-donggal kell zárnom, és nem egyszer fordult elő, hogy többször is el kellett énekelnem. Bárcsak találnék egy újabb elképesztően hatásos dalt, amit fel lehetne dolgozni.
Speciel te is szeretted, és tudod, ezt a dalt tartalmazó lemezemen szerepelt az a szám is, amit neked írtunk anyák napjára. Na látod, azt viszont nem tudtam elénekelni azóta, amióta nem vagy itt velem a földi világban…