Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Szembeszálltam az emlékeimmel Dubajban

2015.02.22. 19:12

Ez Csonka András blogja hétfőnként a Life.hu-n.

Szia, Anyu! Mégis elutaztam. 9 évig gyűjtöttem az erőt ehhez az úthoz. Ugye megérted, hogy ott lüktetett az agyamban annak az iszonyú 2006-os januári napnak az emléke? Igen, Dubajról nekem évekig a te megmagyarázhatatlan távozásod jutott eszembe. A kínzó hiány, ami örök, de most már szembe tudok nézni vele.

Forrás: Csonka András

Dubaj. A varázslat, amit látni akartam és amiből csak egyetlen nap jutott nekem, mert jött a mindent összeromboló SMS, baj van, kórházba kerültél. Bevillan a pláza, ahol épp egy pólót vettem, hogy az előző esti érkezésemkor eltűnt csomagom hiányán úrrá legyek. Emlékszem a bénultságra, hogy most mit csináljak, és hátha az egész csak álom. Látom az őrült rohanást a szállodába, a kétségbeesett könyörgésem, hogy azonnal kerítsenek valami járatot Budapestre, látom a szállodai szobámat, ahol remegve gubbasztottam délutántól éjjelig, várva a repülőgép indulására, szemem előtt ott van a mobiltelefonom, amit inkább kikapcsoltam, mert rettegtem, hogy olyan végzetes híreket kapok majd, ami összerombolja a reménykedésem minden szikráját, az imáim értelmét. Éjjel kábán ültem a taxiban és nem emlékszem semmire az repülőútból, csak arra, hogy azonnal veled akartam lenni. A következő kép bennem az összeomlás, amikor megláttam a családom és pár barátom itthon a repülőtéren, amikor kiderült, hogy mindennek vége.

Idén elhatároztam, hogy szembeszállok az emlékeimmel. Adódott egy 5 napos szünet a színházban, igaz, közben elkezdtem próbálni az Operettben, de miután a társulat egy része úgyis Izraelben turnézik, nem tudunk teljes gőzzel próbálni, hát elengedtek engem is. Bár, miután hétfőn késő este érkezett meg a gép, és péntek korán reggel indult vissza, ez az 5 nap igazából 3, de abból viszont teljes.

Forrás: Csonka András

Röviden összefoglalva mindent, Dubaj valóban egy varázslat. Már az is elképesztő, hogy egy kicsiny sivatagi településből hogyan lesz 40 év alatt csilivili metropolisz! Felfoghatatlan a tempó a fejlődésben, még most is folyamatos építkezés zajlik mindenfelé. Talán fura, de az egyik legnagyobb hatást a metró gyakorolta rám. Na jó, gyerekkoromban is unásig kellett velem mozgólépcsőznöd, emlékszel? De ez azért más. 3 év alatt építettek 2 komplett vonalat 50 állomással, föld feletti közlekedéssel, hozzá tartozó felüljárókkal.

Forrás: Csonka András

Itt eszembe jutott, nekünk 25 év kellett, hogy kiizadjuk magunkból a tervezettnél rövidebb útvonallal megépült új metrószakaszunkat. Nemcsak a pénzről van szó, hanem a hozzállásról, a szervezettségről, a szándékokról is. Itt nem akartak a politikusok presztízsharcot vívni, és betartani egymásnak, lassítani, lemondani és felmondani a szerződéseket, egyszerűen csak teremtettek valami csodát. Ahogy csoda a Burj Kalifa is, ami a maga 818 méteres magasságával ma az ember által valaha tervezett és kivitelezett legmagasabbb épület a Földön. Fel is mentem a tetejére. A mondás, miszerint magyarokkal bárhol találkozhatunk, most is beigazolódott, mert ugyebár hol szólítana meg egy házaspár közös fotót kérve, ha nem Dubajban, a legmagasabb épület tetején?!

Forrás: Csonka András

Mondták, hogy biztosan nincs tériszonyom, mert látták, ahogy a Mary Poppinsban a tetőn szökdécselek. Ott tényleg nem volt, de volt motivációm is - feleltem. Jó, persze itt annyira biztonságos, üveggel zárt térben sétálhattunk, hogy az embernek eszébe sem jut, egyébként fél a magasságtól.

A strandolás sem maradt ki, nyugi, tudod, a napsütés a mindenem, egyáltalán nem baj, ha kánikula van, fázni ezerszer jobban utálok. Egy ott élő magyar idegenvezető hölgy megmutatta a legfontosabb nevezetességeket, úgyhogy ez a 3 nap igencsak sűrű lett, és most, hogy hazaértem, felfogni sincs időm, mi minden történt - ma este már táncpróba lesz.

Hazafelé a repülőúton semmit nem éreztem, csak boldogságot, hogy ez az egész létrejöhetett: anélkül tudtam élvezni mindent, hogy rám nehezednének az emlékeim. Egyébként meg úgyis ott voltál velem, igaz?

 

Csonka AndrásDubajblogutazáshalálhírblogbejegyzés