Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Nem hiszem, hogy normális vagyok!

2016.03.20. 18:26

Ez Csonka András hetente jelentkező blogja a Life.hu-n.

Szia, anyu! Emlékszel arra a kupléra, ami végigkísérte Kibédi Ervin egész karrierjét, legalább úgy rátapadva, mint rám a Ding-dong? A címe: Nem hiszem, hogy normális vagyok! Na, Anyukám, ezt most nekem kéne előadni, de úgy igaziból! 

A lakógyűlésForrás: Csonka András

Ugyanis megint lakógyűlés volt a lakásomban. Jó, mondjuk ez nem annyira meglepő, mert évek óta évente kétszer-háromszor a rendes évi közgyűlések helyszíne a lakásom, de ez csupán azért alakult így, mert egy társasháznak ugyebár nincs közösségi tere, és a francnak van kedve a hideg lépcsőházban ácsorogni órákat. Inkább jöjjenek csak be hozzám. Igaz, a kényelmes kanapékon ücsörögve nyilván minden tovább  tart, de üsse kő! Természetesen a megszokott koreográfiához tartozik, hogy készülök az eseményre. Konkrétan sütemények és üdítők várják kis „bulink” résztvevőit. Na persze, nem én sütögetek, de a legjobb helyekről hozok ínycsiklandozó desszerteket, amivel legalább kiélem vendéglátásra tulajdonképpen alkalmatlan vágyaimat. 

Sütemények a lakóknakForrás: Csonka András

Minden necces kérdést könnyebb megoldani egy madártejtorta vagy rácsos linzer társaságában. 

Most még megfejeltük a tétet azzal is, hogy a lakókon kívül negyedórás váltásban érkeztek castingra az új közösképviselő-jelöltek, és az este végén titkos szavazással megválasztottuk az új tisztségviselőt. Szerintem minden házban van legalább egy olyan lakó, akiről nem hiszem el, hogy egyébként egy tündi-bündi cukorfalat lehet otthon, mert olyan megnyilvánulásai vannak, ami számomra már sci-fi. A mi kis közösségünkben is van ilyen persze, bár mostanában elhanyagolja a közgyűléseket, azt hiszi, hogy így megúszhatja a rá háruló költségeket a ház várható és végre megvalósulni látszó teljes felújításánál, de nagyon téved a drágám. Apropó, közösség!

A gyűlés végére nem maradt más, csak pár morzsaForrás: Csonka András

Tökéletes lenyomata egy ilyen csapat a társadalom egészének, a különböző világnézeteknek, hozzáállásoknak, lényegében egy pszichológiai tanulmány. Nem mindig élvezem, de azért tanulságos. 

Miután a vendégjárás nálam nagyjából a fehérholló-kategória, a spájzban tárolt műanyag székek is csak ilyenkor vannak bevetve. Szerencsére a sütik sikert arattak, a választás eredményes volt, sőt a parlamenttől eltérően mi kitárgyaltuk azt is, ki ki mellett voksolt. Fél tízkor már végeztünk is. Mosogatás, székek vissza a spájzba, azt leshetik, mire újra előkapom őket! 

Csonka Andráslakógyűlésblog