Müller Péter: "A boldogtalanság irreális állapot!"

2015.06.09. 10:00

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 182. rész.

Ha szomorú vagy, és depressziós, egyedül akarsz maradni. De az örömödet meg akarod osztani!... Világgá kiáltod azonnal, és ha egyedül vagy, azonnal keresed a többieket! Mások nélkül nem igazi az öröm!...

Miért van ez, mit gondolsz? Miért „nem férsz a bőrödbe”, ha öröm ér? És miért vonulsz el, mint egy sebzett állat, ha bánatos vagy?

Forrás: Thinkstock

Sokan gondolkoztak ezen, nem tudták az okát. Végül Karinthy Frigyes megfejtette. Azt mondta, hogy a deprimált ember nem a valóságba jár. Nem él igazán. Saját szomorú gödrébe esik, és lelkét kizárja a valóságos életből. Nincs ott a gödörben senkije. Sem társa, sem barátja, sem igazi vigasztalója. Hiszen nem hall meg senkit. Egy borús és sötét álvilágba húzza össze magát.

A boldogtalanság irreális állapot!

De az öröm a való világba repíti. Egyszerre kisüt a napja, és észreveszi, mennyi társa van a fényben. Még az idegeneket is megszereti. „Halljátok emberek, milyen öröm ért!... Apa lettem!… Megdicsértek!... Sikerült!... Beteljesedett!... Nyertem!... Mindenki az én vendégem!...”

Vidáman élni és boldogan meghalni annyi, mint elrontani az ördög számítását.

Müller Péterviszonytársmagányboldogtalanságegyedülálló