Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 243. rész.
Minél jobban készülsz az örömre, és figyeled magad, és minél jobban akarod az örömöt, annál kevésbé sikerül örülnöd.
Egy váratlan és őrült szeretkezésben több öröm lehet, mint egy szorongva várt nászéjszakában. Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar.
Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van.
Nem függsz senkitől. Magadtól sem. Az örömtől megrészegedsz, és ha részeg vagy, lehet, hogy örülni fogsz. Minek? Erre nincs válasz. Annak, amit kinevezel örömöd tárgyának. Gyerekkoromban egy ceruzának örültem, annyira, hogy éjjel a párnám alá rejtettem.
Az öröm úgy kezdődik, hogy az ember ledobja a kötelékeit. Felszabadul. Nagy művészek tudják, hogy örömöt úgy adnak, hogy megszabadítják nézőiket a hétköznapjaiktól, és a magasba repítik őket. Ha valaki tánc közben megnézi, hány óra van – lőttek az örömének. És akkor is, ha úgy megy táncolni, hogy „én most akkor is örülni fogok, ha a fene fenét eszik is”. Ott marad az arcán a görcsös akarás.