A Nagy duettben figyeltem fel rá. Lássuk be, amúgy nem én vagyok a célcsoportja. Hát leültem vele beszélgetni... És szívembe zártam ezt a srácot.

Fotó: TV2

Miből vizsgáztál ma?

Vizsgáztam volna... "Szerelem és szexualitás a reneszánsz művészetben" tantárgyból. Azt gondoltam, hogy most már tényleg át fogok menni, de nem sikerült. Ez kellett volna ahhoz, hogy holnap diplomát védjek, de így csúszom egy fél évet. 15 festményből tizenkettőt felismertem, elemeztem - de a tanárnak nem volt elég. Harmadszor is megbuktatott. Pedig megvan a szakdolgozatom, a szigorlataim, a diplomamunkám - és ráadásul ez egy választható tantárgy, nem is kötelező. De hát így jártam...

Szakdolgozatot miről írtál?

A kortárs divatfotóról.

Mire kell ez a diploma? Miért volt fontos, hogy az iparművészetire járjál? Olyan sok fotósuli van, amit talán egyszerűbb elvégezni...

Az, hogy egyetemre járjak, az alap volt. Igazából nem is volt más opció a fejemben. A szüleim sem szerették volna, hogy más színvonalú iskolába menjek.


Egyrészt végzed ezt a klasszikus, magas szintű képzést az iparon, a másik oldalon pedig zenében ott a...

Kommersz.

Ezt a kettősséget hogyan rakod össze?

Ez a legnehezebb. Mindig az volt a gondom, hogy a suliban művésztanárok tanítanak, művész beállítottságú osztálytársak vesznek körbe, művészképzés zajlik - a másik oldalon pedig ott egy mainstream valami, ami összeférhetetlen ezzel a világgal. A zenében a művészi vonalat próbáltam elrejteni, a suliban meg azt, hogy egy popelőadó vagyok, mert az ott abszolút nem trendi. Sokáig arra törekedtem, hogy a képeim ne legyenek kommerszek, a zeném pedig ne legyen túl művészi. Nem tudom, hogy miért, de egy fél éve találtam meg azt az utat, ami is-is. Tehát hogy merek kommersz módon fényképezni, mert az egy tök jó dolog, és attól nem lesz kevesebb a fotó...

Fotó: Mudra László [origo]

És mersz művészibb lenni a zenében?

Igen. Már nem célom, hogy konkrétan popot csináljak, hanem a saját igényeimnek akarok megfelelni. Kezdem a könnyen fogyasztható, nagyon populáris vonalat levetkőzni.



Mi ebben a kettőben a közös neked?

Az alkotás. És az esztétizálás. A szépség. A zenémen is mindig addig dolgozom, amíg olyan nem lesz, ami az én igényszintemnek megfelel. A fotóban szintén. Addig állítgatom a fényeket, retusálok, amíg el nem érem azt a látványt, amit elterveztem.

23 éves vagy, és ha az ember végignézi a biográfiádat, az az érzése, hogy sokkal idősebbnek kéne lenned, hogy ennyi minden beleférjen. Mikor kezdődött ez az egész?

Világ életemben szerettem a középpontban lenni. De azt hangsúlyozom, hogy soha nem a "semmivel"! Vagyis nem az volt a cél, hogy ott legyek, és rám figyeljenek, hanem hogy csináljak, átadjak valamit, amiért rám figyelnek. Első osztálytól kezdve minden évben indultam az összes iskolai Ki mit tud?-on, szép magyar beszéd versenyen, versmondó versenyen, német versmondó versenyen...




De ez belső igény volt, a tanárok akarták, vagy a szüleid löktek?

Belső igény volt. Azt gondoltam, hogy nekem ezt muszáj.

Legjobbnak lenni? Vagy kitűnni?

Nem kitűnni... Nekem a mai napig az a legfontosabb, hogy visszaigazolást kapjak arra, amit jól csinálok.

De vajon honnan van benned ez az állandó éhség? A szüleidnek magasak voltak az elvárásai?

Egy teljesen normális családból származom. Anyukám óvónő, a szüleim elváltak egyébként, a nevelőapukám testnevelő tanár volt régen, most egy utazási cége van - de igazából ő hozta be azt a szigort a családba, ami szerintem kellett ahhoz, hogy jól nevelt legyek. Nem mehettem el bulizni 16 évesen a többiekkel hajnali 2-ig, hanem éjfélre haza kellett mennem. Amíg nem végeztem a házival, addig nem tévézhettem - ezek kis dolgoknak tűnnek, de ahogy most látom a fiatalokat, ahhoz képest én kimondottan szigorúan voltam fogva. Ami szerintem nagyon jó, és hálás vagyok a szüleimnek, mert rengeteget köszönhetek nekik. De amúgy nem támasztottak teljesíthetetlen elvárásokat. Nem akartak belőlem ügyvédet vagy orvost... Nyilván szerettek volna olyan pályát, ami biztos jövőt jelent.



www.facebook.com/SPederkrisztian

Tetted a dolgod, ahogy kell, és közben valamikor elindult valami...

Ötödikben szoktam rá a magyar rapzenék hallgatására. És 13 évesen ezeknek a hatására elkezdtem szövegeket, verseket írni az érzéseimről, a lányokról, az akkori világképemről... Szerettem, hogy írok valamit, azt elmondom a haveroknak és tetszik nekik.

Az, hogy tehetséges vagy, mikor hitted el?

Nekem a mai napig vannak fenntartásaim saját magammal szemben. Mindig keresem azt a kapaszkodót, hogy mi az, amiért működik a zene vagy a fotó, amit csinálok. Én magamban nem mondom soha, hogy tehetséges vagyok, inkább hogy sok dologhoz van érzékem, és ezeket jól kezelem. De fotóművésznek például soha nem fogom magam mondani.

És zenésznek?

Zenésznek meg abszolút nem.

Hát akkor ki vagy te? A neved SP. A "Nevem SP" című dal után játszhatok ezzel... Egy megosztó figura vagy. Azt tudom. Az ismert emberek általában arról mesélnek, hogy milyen kedvesek hozzájuk. Kevesen mesélnek arról, hogy bántják őket, beszólnak nekik...

Leköpnek, meg ilyesmik.

Mondod ezt félig mosolyogva, de ez borzasztó!

Igen. Egyébként néha belegondolok, hogy mi történik velem egy hétvégén - hát nem normális... Amikor utazom 3000 km-t, és közben olyan helyzeteket élek át, amit egy átlagember szerintem tíz év alatt sem.

Fotó: Szabó Balázs

Mélységben és magasságban? Ünneplésben és bántásban?

Aha. Közömbös ember nincs. Engem vagy szeretnek, vagy utálnak. Olyan nincs, hogy legyintenek. Mindenkinek van véleménye arról, amit csinálok, és ennek hangot is adnak. Amikor felmegyek a színpadra, egyik oldalról azt hallom, hogy pfuj, takarodj innen - másik oldalról meg iszonyatos sikítás és megőrülés... Akkor olyan nyomás van rajtam, amit nagyon nehéz kezelni.

Hova teszed?

Ez az, amit igazából nem tudok sehova tenni. Csak őrlődik bennem. Néha kidurran a lufi és kiborulok. Akkor van 2-3 hét, amikor nagyon nyomott a hangulatom és elbújok.

Hogy miért vagy ennyire megosztó, azt érted?

Nem.

Mit képviselsz, ami valakiknek imádnivaló, másoknál meg kiveri a biztosítékot?

Egy ideig azt gondoltam, hogy a külsőségek miatt van, de talán mégsem. Nem hiszem, hogy 5 éven keresztül azért hallgatnak valakit, mert jól néz ki. De azt sem gondolom, hogy azért utálnak, mert így nézek ki. Ez biztosan nem ok. Meghallgattam az új lemezemet, kicsit már eltávolodva tőle, és nem gondolom, hogy megosztó lenne. Vannak rajta olyan számok, mint a "Nevem SP", ami egy kicsit fricska jellegű, és nyilván felidegesít pár embert, de vannak szép lírai, klasszikus, akusztikus popdalok is. És azt gondolom, hogy nem olyan végletes, amiért ezt kéne kiváltania. Szerintem nyilván benne van az is, hogy az, hogy sokan szeretnek, az zavar bizonyos embereket. Azokat, akik nem kapnak olyan visszaigazolást az élettől, amilyet elvárnának, és abban vezetik le az energiájukat, hogy utálkoznak.


Itt volt egy csomó tehetségkutató - és te ezeken kívül csináltad meg az ismertségedet gyorsan és hirtelen...

A tehetségkutatókról azt gondolom, hogy nagyon kevés olyan előadó kerül ki, aki sokáig fent tud maradni.  Mert az, hogy valaki tud énekelni, az rohadtul kevés ahhoz, hogy hosszú távon bármit csináljon. Én például nem tudok úgy énekelni, mint bármelyikük - ezt tudom magamról. Tisztában vagyok a képességeimmel.

Hanem mit tudsz?

Szerintem tartalmasak a szövegek, amiket írok, a dalok is működőképesek, és ami szerintem nagyon fontos - hitelesek. Nem kiadom valakinek, hogy kéne egy ilyen szám, erről-arról szóljon, hanem én írom a dalokat, mindent, és az aktuális időszakaimat, hangulataimat idézik vissza. Belőlem és rólam szólnak - szerintem ez elengedhetetlen.



Fotó: Mudra László [origo]

Érdekes. Van, aki azt gondolja rólad, hogy egy nagyon jó résbe törtél be a piacon, és elkezdted működtetni a pénztárgépet.

Aha. Hát nekem másfél éve indultak be a fellépések. 5 évből az nem olyan sok. 3 és fél évig ebből abszolút nem profitáltam. Olyan szinten nem, hogy anyámék teljesen ki voltak borulva, mert amit a fotózással kerestem, azt visszaforgattam a zenébe, és csináltam a klipjeimet.

Miért nem adtad föl? Végig hittél benne? És miben hittél?

Nem az volt a célom, hogy "popsztárkodjak". Nekem természetes volt, hogy ezt csinálom. Elkezdtem 13 évesen, és bárhogy alakult, mindig csináltam. Tehát amikor útiköltségért jártam fellépni kocsmákba, és 30 embernek énekeltem, annak is megvolt a bája, a szépsége.

A csinálás öröme?

Az alkotás maga, igen! És mivel vizuális típus vagyok, a videoklipek gyártása, a fotók elkészítése, egy weboldal létrehozása az is nagyon nagy kihívás. A legnagyobb öröm nekem az egészben az, amikor elkezdek csinálni egy lemezt, és nulláról felépítek egy teljesen új zenei és képi világot. Olyan lépcsőfokokon, amik buktatókat, nehézségeket rejtenek, de megcsinálom. Mindig azt sulykolták belém, hogy másfél év múlva sehol nem leszel! Ezt hallgatom, amióta zenélek. Jaj, majd úgyis eltűnsz! És annyit mondogatták, hogy ez olyan szintű bizonyítási vágyat indított el bennem, amit már nem tudok levetkőzni. Nekem az, hogy megújuljak, hogy működjön a produkcióm, hogy szeressék az emberek, az egy állandó vágyam, és egy cél előttem.

Él olyan vélekedés is, hogy egy megcsinált sztárocska vagy. Egy külföldinek a klónja.

Tudom. Ha valami mondható rám, akkor ez pont nem az. Amikor az első klipemet forgattam, senki nem mondta, hogy mit vegyek fel, mit mondjak, milyen zenét csináljak. Amikor elkezdték játszani, óriási meglepetésként ért, mert nekem fogalmam nem volt arról, hogy az egy jó dal. Nekem tetszett, de nem sejtettem, hogy másoknak is tetszhet!

Tehát téged nem nyomtak, fizettek be...

Nem. Az első klipem úgy került be az egyik zenei tévécsatornába, hogy kiírtak egy fotópályázatot - "Szubkultúrák" címmel, amit megnyertem. A zsűriben ott volt Lengyel Attila, a csatorna programigazgatója, aki gratulált egy levélben. Erre én elküldtem neki a "Holnaptól" című klipemet, amit egy haverommal vettünk fel a pincében. Azt mondta, "tök jó, ha majd lesz olyan dalod, ami populárisabb, és készül hozzá klip, akkor küldd el". Rá fél évre elkészült az "Állj meg" című számom, amihez forgattunk egy klipet az osztálytársammal. Azt mondta - tök jó, játsszuk. Gondoltam - jól van, persze. És anyám hívott, hogy figyelj, megy a kliped a tévében... Ne már, tényleg?  Na, ott indult el valami.

Fotó: Mudra László [origo]

Befogadott már a szakma?

Szerintem igen. Kellett hozzá bő 3 év, de ahogy most nyilatkoznak rólam azok, akik 2 éve még kiröhögtek, és ki voltak rajtam borulva, az jó visszaigazolás arra, amit csinálok.

Sok bizalmasod van?

Nem. Alapvetően könnyen ismerkedem, de elég nehezen nyílok meg. Nagyon sok haverom van, de egy kezemen meg tudom számolni a barátaimat.

Mikor nyílsz meg? Kinek?

Nehéz a természetem. Engem elviselni hosszú távon egy külön műfaj. Hisztis vagyok, makacs, önfejű... Ez a 3 tulajdonságom van talán, ami a legrosszabb.


Itt ül velem szemben egy kedves srác. Miről beszélsz?

Köszönöm szépen... De nyilván vannak kiborulásaim, butaságaim. Akkor hiszem el, hogy valaki tényleg mellettem van, amikor már 3-4 ilyen dolgot átvészel mellettem.

Nem vagy kiegyensúlyozott?

Hát az nem vagyok. Az a probléma, hogy én mindent 100 százalékosan szeretek csinálni. Viszont van, amikor annyira felgyülemlik minden: munka, suli, fellépések, hogy nem tudok annyi fele szakadni. Na, ilyenkor szoktam kiborulni, meg akkor, amit az előbb mondtam, amikor nagyon sok szélsőséges hatás ér egyszerre. De van ennek egy másik oldala. Amikor kivagyok, akkor tudok alkotni. Bezárkózom a szobámba, lehúzom a redőnyt, zongorázgatok - ha nem lenne ilyen, nem születnének dalok. Amikor vidám vagyok és boldog, akkor nem tudok zenét csinálni. Egy olyan dalom sincs, amit örömből írtam. Erre mostanában jöttem rá. Az összes dalom mollban íródott.

A magánéletedről miért nem beszélsz soha? Megakadt egy mondat a fülemben a dalodból: "Srácok, hé, a szoba nem tőlem meleg" - mint tudjuk, ezzel kapcsolatban is vannak kommentek.  Az embernek vagy ilyen az identitása, vagy olyan - egyikkel sincs semmi baj. Vonzódás kérdése. Ezzel a mondattal mit üzensz?

Az a sor egy fricska. Abban a videoklipben azért van rajtam rózsaszín óra meg szemüveg, mert tudtam, hogy 10-ből 8 komment arra fog érkezni. Ezek mind tudatos dolgok.

Ezzel játszol?

Persze.

Fotó: Mudra László [origo]

De végül is mégsem mondod ki, hogy lányt szeretsz, vagy fiút...

Az teljesen evidens, hogy a lányokat szeretem, azt csak azért csináltam így, mert tudtam, mit vált ki az emberekből, és én ezt nevetségesnek tartom. Olvasom a kommenteket, és elszórakozom rajtuk. Egyébként a válaszom az előző kérdésedre - azért nem beszélek a magánéletemről, mert nincsen. Nincs barátnőm egy ideje. Volt az elmúlt években néhány kapcsolatom, amikről nem beszéltem, de csak azért, mert nem akartam olyan témában szerepelni akár egy cikk erejéig, ami nem a munkámmal kapcsolatos. A magánéletemhez senkinek semmi köze. Annyi információt engednék ki, ha lenne barátnőm, hogy elmondanám ki ő, és megmutatnám - kész. Nekem ez a bulvárvilág abszolút idegen és hidegen hagyott világ életemben.

Társra vágysz?

Nagyon. Most élvezem nyilván, hogy fiatal vagyok, bulizom, de azért hiányzik az, hogy legyen valaki mellettem. De most nem férne bele. Ez nem egy közhelyes duma. Reggel 8-kor felkelek, és este 8-kor megyek haza. És akkor sincs "SP gomb kikapcsol" - hanem agyalok a dolgaimon, fotókat retusálok, vagy csinálok valamit. Egy barátnővel foglalkozni kellene, ezért azt hiszem, hogy ennek most még nincs itt az ideje.

Mennyire vagy tervezős?

Az vagyok. Abban látom a szépségét a dolgoknak, hogy eltervezek valamit, és a végén össze tudom hasonlítani, hogy hogyan sikerült.

És évek múlva az SP énekes, fotós Éder Krisztiánt milyennek terveznéd?

Hűha! A közeli tervem az, hogy legyen saját stúdióm. Aztán majd egy saját reklámcégem, esetleg reklámokat, filmeket gyártanék - az operatőri munka nagyon vonz. De amit még nagyon szeretek, ha más előadóknak segítek. Most Lolának írtam az új dalát. Én csinálom a videoklipet, a sajtófotókat, és tök jó, hogy csinálunk valamit, amit majd játszik a rádió, a tévé, éneklik az emberek és tetszik nekik - ez a boldogság nekem.

Hány hétig bírod ki, hogy ne alkoss? Elveszem a gépeidet, na, mit szólsz?

3 napig. Ezt onnan tudom, hogy voltam nyaralni, nem vittem fényképezőgépet, semmit, és a harmadik nap éjjel már lent ültem a netszobában... Lehet, hogy most, hogy ilyen fáradt vagyok, bírnám négyig, de tovább biztos nem.

Sosem fogynak el a szavak? Az ihlet? Nem félsz, hogy kiürülsz?

Nem, mert azt gondolom, hogy mindig vannak impulzusok. Olyan nincs, hogy nem történik velem semmi. Biztos, hogy lesznek rossz dolgok is az életemben. Elhagy valaki, akit szeretek, nem jön össze valami, vagy máshogy alakul - érnek olyan ingerek, amikből táplálkozni tudok. És ez így van jól. Csak csend ne legyen! Azt nem szeretem.

Lájkolj minket a Facebookon és nyerj Volt vagy Balaton Sound jegyet!



Hajdu Péter: "Még félúton sem vagyok" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110611-hajdu-peter-meg-feluton-sem-vagyok-szily-nora-interjuja.html Szabó Zsófi: "Megvan bennem a díva, a dög" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110605-szabo-zsofi-megvan-bennem-a-diva-a-dog-szily.html Nagy Sanyi: "Ezért vagyok outsider!" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110527-nagy-sanyi-jo-fiu-lettem-mellette-szily-nora-interjuja.html Wolf Kati: "Én nagyon jól tudok kiesni!" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110520-wolf-kati-en-nagyon-jol-tudok-kiesni-szily-nora.html Mihalik Enikő: Pálcikalányból trendi topmodell - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110513-mihalik-eniko-a-csabai-kolbasz-mellol-a-reflektorfenybe-.html Tóth Vera: "Teljesen letiporta a nőiességemet" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110506-toth-vera-teljesen-letiporta-a-noiessegemet-szily-nora-interjuja.html