Tóth Vera: "Teljesen letiporta a nőiességemet" - Szily Nóra interjúja

Mi történt veled?

Volt egy félév az életemben, amikor "két hegycsúcs között voltam" - még mindig ott vagyok, de már a lejtőn fölfelé gyalogolok. 3 és fél évnyi egyedüllét után azt hittem, hogy most már tényleg jön egy kapcsolat, ami igazi. Reménykedtem valamiben, de nem jött össze. És mentem a lejtőn lefelé. Nyalogattam a sebeimet, azzal voltam elfoglalva, hogy biztos én vagyok az oka, aztán a világot okoltam. Novemberben megismerkedtem valakivel, aki nagyon rajongott értem. Azt a figyelmet már régóta nem kaptam meg férfitól, amit tőle. Nagyon hamar össze is jöttünk. Úgy éreztem, hogy ami jó, azt miért kellene fékezni? Eltelt másfél hónap nagy boldogságban, aztán jött a feketeleves. Kicsit nehéz erről beszélni, illetve inkább ciki. Teljesen letiporta a nőiességemet. Hogy semmit nem csinálok jól. Állandóan behúztam a hasamat, olyanokat ettem, amiket a nyuszik meg a madarak. Óriásiak voltak az elvárások, de semmit nem kaptam cserébe. Rossz volt, hogy énekelek, hogy korán kelek, későn érek haza, és egy idő után magam is elhittem, hogy rossz vagyok. Győzködtem magam, hogy biztos jó lesz, adok neki időt, de mindig csak rosszabb lett. Problémái voltak a szenvedélyeivel is egyébként. Nem fedeztem föl időben, hogy ott volt a mézesmadzag az elején, aztán elmentünk külföldre, és egyszer csak azt vettem észre, hogy én fizetek mindent. Rá kellett döbbennem, hogy iszonyúan csúnyán és aljas módon kihasznált. Egy gyönyörű férfi volt. Kaptam egy sokat érő külsőt és egy nullát érő belsőt. Egy vázát - üresen.

Azt hittük, hogy itt van ez a csillogó tehetségű fiatal énekesnő, és közben küzdött egy személyiség, hogy ki is ő és hol a helye?

Így van. És most is küzd. Csak már kezdek megerősödni, magabiztosabb lenni. Már tudom azt, hogy nem vagyok kevesebb. Eddig mindig feszengtem egy forgalmas helyen, ahol sokan ülnek, nem mertem levenni a kabátomat, mert mi van, hogy ha úgy ülök, hogy nem tetszik másoknak. Állandó feszültségben éltem, hogy ki, mit gondol rólam.

De fogyni akarsz? Vagy elengedted ezt is?

Igen, csak most nincs hozzá energiám.

De igazából miért akarsz változtatni? Ez nem ugyanaz a megfelelési kényszer?

Nem. Ez magamnak megfelelés. Igyekszem egészségesen táplálkozni. Erre odafigyelek. De az, hogy ki mit mond, már nem érdekel annyira. Ha összeszedem magam, és lesz elég erőm, majd lefogyok - magamért.

Voltak ilyen címkék: túlsúly, alkoholproblémák - erről is aggódva olvastam...

Mindig csak olyasmi jelent meg, hogy problémás vagyok. Ez is nagyban hozzátett a hangulatomhoz. Hogy rám nyomták ezt a pecsétet. Egyszer feltettem magamról egy képet az egyik népszerű közösségi oldalra - az esti smink nyomai még látszottak rajtam, és reggel úgy röhögtem magamon - lefotóztam -, viccesnek szántam! És kitették címlapra, hogy problémáim vannak az alkohollal. Úgy nyomták, hogy nem tudtam levakarni magamról. Arra volt jó, hogy elkezdjem a diétát Pados professzorral, hogy ellensúlyozzam, hiszen hiába mondom, hogy nem igaz, mert mindenki ezt mondaná. Belekerültem egy olyan körforgásba, amiből talán most tudtam kimászni. Nagyon mérges voltam, mert nekem ezzel soha nem volt gondom. De azóta volt, hogy nem mertem meginni egy pohár bort nyilvános helyen, mert mi van, ha lefotóznak, és elküldik valamelyik lapnak. Nem is nagyon jártam el sehova.

A Megasztárhoz nem adták oda a leírást, hogy mi jár az ismertséggel, és mennyi veszélyt rejt?

Nekem az a győzelem gyönyörű volt. Tudod, a vidéki lány... Honnan sejthettem volna? Senki nem tudhatta.

4 lemezed jelent meg - váltakozó szerzőkkel. Mintha nem találtátok volna meg a "tóthveraság"-ot.

Hát ez az. Talán most találtam meg, de az meg még nincs rögzítve. Vannak már dalok, stílusok, amiket énekelek a koncertjeimen. Én nem vagyok Beyonce, Christina Aguilera, táncos pacsirta, aki tekergeti a derekát csilivili ruhában - én felveszem a bézs színű ruhámat, megcsinálom a sminkemet, a hajamat -, viszem saját magamat, és énekelek. Ülünk, unplagged zenélünk, és kicsit a stand up comedy elemeivel egybekötött éneklős, jó kedélyű este van. Ezt az oldalamat kell erősíteni. Sok dilemma van még bennem, de hál' istennek kezdek hinni saját magamban. Most már talán nincs bennem az a kétség, ami mindig volt - hogy nem vagyok elég semmihez.

Tehetségkutatók azóta is voltak, vannak. Megérzed?

Kevesebb fellépésem lett, de nem estem pánikba. Én hosszú távra terveztem, azt tűztem ki magam elé, hogy meg fogok tudni élni ebből. Néha meg kell húzni a gatyaszárat - ez van. De csak azt szabad csinálnom, amihez értek. Nem szabad kompromisszumokat kötnöm. Már nem lemezben gondolkozom, hanem inkább dalokban. Minek a lemez? Nem veszi meg senki. Kell egy jó dal, ami nekem is jó, a közönségnek is, aztán uccu neki, be a rádióba - szeressék meg. Még mindig bízom benne, hogy a művészet egy olyan eszköz, ami az embereket ráébreszti bizonyos dolgokra, és bele lehet kapaszkodni. Én hiszem, hogy erre lesz igény. Hogy mindenki azt csinálja, amihez ért, hogy legyen mindenki a helyén. És én is ott lehessek.

Akkor most már jól érzed magad?

Két énem van. A színpadi meg az átlagember énem. A burkomban, a barátaim között jól érzem magam. De közben közszereplő is vagyok. Van ez a kettősség. Ebben kéne valahogy egyensúlyt teremteni. A háziasszony meg a díva én... Most kezdem összeszőni. Például most voltam Villányban. Imádom a kulináris dolgokat. Persze csak mértékkel. Elkezdett a bor fontos lenni az életemben. Ismerkedem velük, tanulgatom, gyűjtögetem őket. Megismertem egy pincészetet Villányban, ahova véletlenül keveredtünk be. Maul Zsolt meglátta, hogy mennyire érdekel ez a dolog, és mondta, hogy kössük össze a bort a zenével. Csináltunk Villányban egy akusztikus koncertet, és az emberek élvezték a zenét és a bort együtt. Annyira jó volt, hogy hirtelen fel sem tudtam dolgozni. Úgy éreztem, ez a hangulat és közeg, ahol jól érzem magam.

Vársz most a szerelemre?

Nem. Most élek, és élvezem az életet...

Isten tudja, hogy miért is gondoltad, hogy sürgetni kéne...

Hát ez az. Állandóan előre akartam lépni 3 lépést. Mindig azt vettem észre, ami hiányzik. Nem fogadtam el azt, ami van, és benne magam. Nem tudtam megélni a pillanatot. És most kezdem elhinni, hogy ez jó.

De a Nagy Duettben jól érzed magad. A "most"-ban.

Ott nagyon. Akármeddig is jutunk. Nosztalgia is van bennem, hisz ez egy verseny, de közben meg egy jó játék! És kaptam magam mellé egy pasit. Egy férfienergiát. Nekem az a családmodell, ami a Feriéknél van. Ő egy igazi férfi, aki dolgozik, alkot, férj, családapa - nekem ő egy ideál. Elég sokat szoktunk lelkizni, és mindig rám szól, hogy milyen hülyeségeken gondolkozom. Van az a kérdés a műsornál a névjegyünkön, hogy kivel cserélnél egy napra. Én felsoroltam három sztárt, ő meg azt írta be, hogy senkivel. Ezen elgondolkoztam.

Az lenne a cél, hogy te is azt válaszold.

Hát ez az. Meg kell találnom a nyugalmamat. Eddig túlgondoltam a dolgokat. Hallgatnom kell a belsőmre. Még ha azért el is számolok 10-ig. Nincs kapkodás. Az nem jó a lelkemnek. Olyan dolgok kellenek, amik töltenek - ezt eldöntöttem. Fiatal vagyok, az a dolgom, hogy éljek, alkossak, zenéljek, az épülésemmel foglalkozzak, és amúgy zárjak ki mindent. Annyi minden vár még rám! Már elindultam fölfelé.