Kovi: "Átlagembernek tartom magam" - Szily Nóra interjúja

Szily Nóra Kovi sztár
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Azon gondolkoztam, hogy abban nagyon ügyes volt, hogy miközben egy olyan területen dolgozik, amiről az emberek megosztottan vélekednek, belőle végül is 20 év alatt nem "ciki", hanem profi lett. Respektje van. Nem azt érzem, hogy fitymálóan néznének rá az emberek. Meg akartam ismerni, érteni...
Szerinted hogy sikerült?



Ez egy fontos pont. Dönthettél volna úgy is, hogy inkább rejtőzködsz.


Kattints a képre a galériáért
!




Privát emberként szemérmes vagy?

Amúgy igen. Nem szoktam káromkodni, nem járok éjszakai klubokba. Tőlem szokták kérdezni, na, mit ajánlok. Hát, mondom, vegyél magadnak egy turista kalauzt, és nézd ki. Nekem ugyan fogalmam sincs. Jó, amikor a nap végeztével hazamegyek, átöltözöm, és a feleségemmel vagyunk. Idén volt 30 éve, hogy összeházasodtunk. Béke van és nyugalom.

Erről még majd beszéljünk... De kisfiúként milyen voltál?

Alapvetően vagány kiskölök voltam, egy izgő-mozgó, nyüzsgő bolha, de kamaszként már kifejezetten gátlásos voltam. Érdekes volt, hogy amikor elkezdtem a LUX Videót, és ismert lett a cég, meg én is, akkor fölhívott sok-sok év után egy volt osztálytársam, és azt mondta: Na, ezt rólad nem gondoltuk volna a gimnáziumban!

Mondod mosolyogva. Miért, az a gimnazista srác milyen volt?

Félszeg. Gátlásos.

A lányokkal is?

Főleg velük. Először fiú gimnáziumba jártam. Amikor harmadikosok vagy negyedikesek lettünk, akkor lett az iskola koedukált. Az osztálytársaim többsége elkezdett egerészni a lányok között, de én inkább focizni szerettem, meg csavarogni a haverokkal.

Szóval annyira a csajok nem érdekeltek, sőt rutinod sem volt a közeledésben...

Akkor még nem. Bizony így volt. Egyébként is elég szigorú neveltetést kaptam, nekem még 18 évesen is 9-10 óra között otthon kellett lennem.

Tehát semmi éjszakázás?

Hát nem nagyon. A szüleimnek határozott elképzelése volt arról, hogy mi felé menjek. Azt szerették volna, hogy villamosmérnök legyek. Ennek megvolt az oka. Apu is az volt, elismert szaktekintély, tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen is. Csak hát mindig is utáltam a matematikát meg a fizikát, de a jelentkezési lapot be kellett adnom. Apu miatt muszáj volt. Természetesen az írásbelim fizikából is meg matematikából is 0-s lett, és azt mondta apu, hogy ha egy épkézláb mondatot mondasz a szóbelin - felvesznek. Elintézi. Akkor még el lehetett. Egy mondatot sem sikerült mondanom - így szerencsére nem vettek föl. Ez elég nagy blama volt neki, de nem nyugodott bele, kicsit lejjebb adta és meg kellett próbálnom a Kandót, erősáramú szakon. Persze az sem jött össze.

Légy egy igazán csajos közösség tagja! Csatlakozz a Life.hu-hoz az iWiWen és a Facebookon is!



Fotó: Mudra László [origo]
Fotó: Mudra László [origo]

A képre kattintva galéria nyílik!



De te mi akartál lenni?

Először sebész, sokáig hívott az unokabátyám doktor úrnak, mert azt mondták, hogy olyan szép, finom, puha kezem van, de hát oda is kellett a fizika. Passz.

Na jó, nem lettél mérnök, orvos - akkor indultál az újságírás felé?

Nekem a fotózás mindig nagy szerelmem volt. Nem újságíró vagyok, a klasszikus tollforgató, hanem fotóriporter. Hobbifotós voltam, de közben apám betolt egy céghez beruházási előadónak - na ott derült ki egyértelműen, hogy én 3 percnél tovább nem tudok egy helyben megülni, én nem vagyok egy aktakukac... Rémes volt, de lehúztam 6 évet. De közben már a cégnél is fotózgattam rendezvényeken, nyertem fotópályázatot, volt egy fotószakkör, egy idő után már én hívogattam elő a kollégák családi fotóit.

Gyakorlatilag amatőr módon képezted magad, tanultál...

Igen, és utána, mikor behívtak katonának, határőrként Ferihegyre kerültem, mint útlevélkezelő. Megkérdezték, hogy amúgy mivel foglalkozom, és nem azt mondtam, hogy beruházási előadó vagyok, hanem fotós. Így aztán a műszaki tiszt alá rendeltek, mint fotós, meg ilyen műszaki dolgokat buheráló emberke. Aztán elintéztem, hogy ezt a 2 évet elfogadják szakmai gyakorlatnak, és felvettek a fotós suliba.

Elvégezted?

El, de hát azt is hogy! Én mindig utáltam tanulni. Már a gimiben is megcsináltam, hogy kivetettem a vakbelemet, hogy ne kelljen vizsgázni.

Jaj, ez kemény!

Arra gondoltam, hogy befekszem egy napra a kórházba, és másnap kijövök, hogy semmi bajom nincs. Csak pechemre a Honvéd Tisztikórház volt az ügyeletes, és azt mondta a sebész főorvos, katonatiszt, hogy azonnal vágjuk. Amikor kivette, akkor kérdezte - ez vajon miért fájt magának? De mondok mást. Volt egy mentőtiszt ismerősöm, rendszeresen begipszeltettem a kezemet, mert a fotósiskolában rajzolni is kellett, de hát bot kezem van, így viszont kettessel átmentem.

Fotó: Mudra László [origo]
Fotó: Mudra László [origo]

Kattints a galériáért!



Rafinált! De végre elkezdtél dolgozni mint fotóriporter. Aki "nyomul" az eseményeken.

Igen. Baleset, tűz, karambol... Egyszer kimentem egy halálos balesethez, és akkor még nem digitális fényképezőgép volt, ahol a fotósok reflexből nézik azt a kis ablakot, hogy hogy sikerült a felvétel, hanem akkor még filmre kellett előhívatni. 36 kockára kellett megcsinálni az anyagot. Csakhogy én nem fűztem be a filmet! Tömegkatasztrófa volt és úgy fotóztam végig, hogy nem volt a gépben film. Öt órakor beszáguldottam a szerkesztőségbe, hétkor lapzárta - odaadtam a laboránsnak a gépet, hogy vegye ki és hívja elő a sötétkamrában, és akkor mondta, hogy előhívná, de nincs mit.

Tipp! Alekosz első pornófilmjéhez castingol! Kattints a galériáért! (+18)


Következmény?



Hm... De viccen túl - szeretted azt a munkát?



Elindult egy fotóriporter karrier, aminek egy baleset, egy elszúrt térdműtét vetett véget?



Na de várj! Ez most így viccesen hangzik, de ott akkor megreccsent a térded, a karriered - és úgy sejtem, a lelked is. Hisz épp csak elkezdted, amire vágytál, és véget ért...



Közben ki kellett találni, mi lesz. Hogy lyukadunk ki ahhoz a döntéshez, ami a kezdetektől azért elég messze van?



Fotóriporterként is? Ezt nem mondtad!




Fotó: Mudra László [origo]
Fotó: Mudra László [origo]

Még több kép a galériában! Kattints a képre!



Akkor rakjuk össze. Értek a képekhez, szeretem a kamerát, szaladni már nem tudok...

Igen, de ahogy mondtam, nekem nem fekszik a műtermi beállított fotózás. Maradt az, hogy legyenek csajok, és legyen film. Mit tudom én, valahogy így jött.

Na, de figyelj! Ott van az érző feleség, aki beleszeretett egy fiatal srácba, aki fotóriporterként dolgozott, végigcsinálta veled ezt a fájdalmas évet, aztán egyik este azt mondtad: Drágám! Elmegyek a pornó felé? Azért, ha azt a beszélgetést elképzelem...

A feleségem mindig is megbízott bennem, és ez a mai napig így van. Először is valószínűleg jó ráérző képességgel rájött, hogy ez nem a fertő. Ő engem sok kiállításra, külföldi rendezvényre elkísért, megismerkedett a lányokkal, fiúkkal - és hamar felismerte, hogy ebben a műfajban nem útszéli prostik dolgoznak.

És a szüleid?

Hát, az nehezebb dió volt. Sok év kellett, de ma már anyu is büszke rám.

Tulajdonképpen amikor törted a fejed a jövőn, egyszerűen ráéreztél egy piaci résre Magyarországon?

Igen. Ezt is jól látod.

Egyébként te férfiként a bokavillantós huncut kacérságban hiszel, vagy a kitárulkozásban?

Egyikben sem. Attól függ, hogy kihez mi illik. Van, akinek nem áll jól, hogyha mindent megmutat, van, akinél meg nevetséges a bokavillantós álszemérmesség. Az nem hiteles.

Meg tudod fogalmazni, hogy milyen elvek mentén dolgoztál, amitől ilyen sikeres lettél?

Az előbb is mondtam, hogy átlagembernek tartom magam. Abból a logikából indultam ki, hogyha nekem mint rendezőnek ez a fajta film, képvilág, stílus és ezek a lányok tetszenek, nyilván a nagyközönségnek is fog, hiszen én is egy vagyok közülük.

Meg tudnád határozni nekem szavakban, hogy milyen a "kovis" stílus?

Érdekes ez is, mert mindig beletrafálsz - nekem sokan mondták, és nemcsak magyarok, hogy az első pár perc után már tudják, hogy én csináltam egy filmet. Talán azt mondhatom, hogy az igényesség a lényeg. Ebben a műfajban is.

De arra emlékszel, amikor először ültél ott rendezőként? Nem voltál zavarban?

Hú. Miért? Azért, hogy én vagyok a rendező? Vagy azért, hogy meztelen testeket látok?

Hát, mit tudom én! Életem első élő adásában 3 kilót fogytam. Az elsőnek az izgalmát azért az ember átérzi.

Igen, de én, amikor még nem voltam rendező, csak producer, akkor is ott voltam a forgatásokon. Mert érdekelt. Amikor mankóval jártam, és csak púp voltam az operatőr srác hátán, mert ott tébláboltam, kérdezősködtem... Egyébként az egészbe egy barátom révén kerültem bele. Felnőttfilmeket forgalmazott, de nem gyártott. Ő hozott össze egy profi operatőrrel. Aztán létrejött egy csapat. Mondhatjuk azt, hogy én voltam Magyarországon az első, aki ezt egyrészt cégszerűen csinálta, másrészt profi eszközökkel, szakemberekkel, forgatókönyv alapján - és nem csak úgy, hogy valami kisebb kamerával, hogy na, akkor csináljatok valamit, amit akartok.

Kétely nem volt benned, hogy ez jó út?

Nem. De azt nem gondoltam volna, hogy ebből ez lesz, nem láttam át, meg nem is voltak nagyratörő terveim, álmaim. Sikerült. Na persze nem ingyen adták. Volt benne munka bőven, nem azt mondom, hogy sodródtam, inkább vitt a lendület, de még az eredeti kérdésedre nem válaszoltam, hogy...

Hogy leizzadtál-e, mikor először...?

Nem, mert nem volt számomra rendkívüli. Mint ahogy mondtam, már fotóztam lányokat. Kicsit azért más, mert itt intimebb szituáció van, de valahogy nem zavart. Aztán meg is szoktam.

Fotó: Mudra László [origo]
Fotó: Mudra László [origo]

Kattints a képre a galériáért!



Producerként kezdtél, és beletanultál a rendezésbe.

Igen. Egyszer csak kiszállt az operatőr a csapatból két héttel egy kitűzött forgatás - a Hótehénke - előtt, ott volt a kérdés, hogy most mit csinálok? Miután én írtam a forgatókönyvét, gondoltam, akkor megrendezem.

Te írtad a forgatókönyvét. Az egy dolog, hogy képekben gondolkoztál, de történetet mesélni, az kicsit más...

Az erotikus fantáziám mindig is működött, csak itt arról van szó, hogy történetet is kell köríteni a szex köré. Hogy be legyen csomagolva. Kiadtuk tavaly a digitalizált díszdobozos DVD verzióját, és amikor megnéztem (1993-1994 környékén készült) - hát jókat röhögtem néha. Mondok egy példát. Hótehénkét kicsapta a mostohája, és útra kel, hogy otthont találjon. Elmentünk a Vajdahunyad várához - és egy nagy fára kiszögeltünk egy táblát: Zimmer frei - így találta meg a törpéknek a házát... És hát az is vicces, ahogy átírtam a versikét, tudod, amit a gonosz mostoha mond. Egy szexjelenet után előveszi a tükröt: "Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki... legjobban a vidéken?" És így tovább. Az ige kitalálható... Nem biztos, hogy leírhatod, ugye?

Hát... Mindenkinek a fantáziájára bíznám inkább! Az ilyen kicsit idióta viccekhez képest ma már nagyon másként fogalmazol?

Persze. Minden más. Akkor elsőfilmes rendezőként erre futotta, de nem szégyellem, sőt büszke vagyok rá! Különben is sokan mondták, hogy ezen a filmen nőttek föl, vagy hogy az én filmjeimen voltak fiatalok.

Sosem volt olyan periódusod, hogy attól féltél, kiégsz?

Nem. Van, hogy elfáradok, persze. De olyan, hogy kiégjek, sosem volt. Sokan kérdezik a könyvem kapcsán is, hogy na, ez most a lezárása a történetnek? Frászt. Dehogyis. Csak egyszer olyan jót beszélgettem Szilágyi Jánossal, hogy rádöbbentem, annyi sztorim van, amik már megérdemelnek egy könyvet.

Mi hajt még? Biztos megtehetnéd, hogy hátradőlj. Jár az agyad?

Az mindig jár. Mindig próbálok új dolgokat kitalálni. Ha valamit csinálok, azt szenvedéllyel teszem, és ha nincs célom, akkor egyáltalán nem tudom csinálni. Most úgy látom, hogy szerencsére megállt a lejtmenet, sőt picit már mintha menne vissza fölfelé, de már több mint egy éve készítünk elő egy olyan forradalmian új dolgot, amit még senki nem csinált. Nem arra kell gondolni, hogy 3D vagy szagos film... De nem mondhatok többet, mert titoktartási szerződést írtunk alá, ennyire komoly az ügy. Felhívott egy üzletember, aki azt mondta, hogy nagy tisztelőm, ismeri a munkásságomat, és lenne egy ötlete, ami teljes mértékben rám épül.

Azért ezt a fene gondolta ott a reccs után, nem?

Hát nem... Persze. Azt se, hogy majd Las Vegasban Oscar-díjakat veszek át ebben a műfajban - limuzin, pezsgőzés, piros szőnyeg, ugyanúgy kiállsz oda, és villognak a vakuk...

Te egy boldog, kiegyensúlyozott ember vagy?

Nem úgy nézek ki?

Elégedett?

Hát az sosem vagyok...

És büszke?

"Kivagyiság" nincs bennem. De hogy elértem valamit, az oké. Szeretem, ahogy az emberek viszonyulnak hozzám. Hogy úgy érzem, szeretet övez. Jöttem ide, piros lámpa, dudálás, balra nézek: Szia Kovi!

Szereted a nőket? Hisz annyit láttál...

Hát persze. Egy egészséges férfi hogy ne szeretné a szép női test látványát, erotikus megnyilvánulásait, akár csak egy pillantást, egy kézmozdulatot, egy domborulatot.

Ehhez képest 30 éve együtt élsz a pároddal, és nem szédített el egy másik domborulat vagy pillantás...

Ez egy munka. Az is sztereotípia, hogy biztos a rendező meg a producer visszaél a helyzettel. Nálam ez soha nem jöhetett számításba. Gyorsan elterjedt, hogy nem érdemes velem próbálkozni. Az elején még volt, hogy azt mondta egy lány: "Na?" Én meg mondtam, hogy "Na nem!" Ennyi. Én tudom, mi mit ér.

Most indul az új projekt. Emellett még mire vágysz?

Én sem mindig a munkán agyalok, hanem hogy hogy tudnám még szebbé tenni a feleségem életét, hogy tudnék még több örömet okozni neki - ez foglalkoztat nap mint nap...

Sok gesztust teszel felé? Virág, utazás, cirimiri...

Elsősorban cirimiri meg kedves szavak. Legtöbbször Angyalkámnak hívom őt, meg Kiscsillagomnak, Kisaranyomnak - legritkább esetben a nevén, hogy Magdikám...

Amikor róla beszélsz, elérzékenyülsz.

Persze, hát nagyon-nagyon szeretem - talán ezért? Lehet egy ilyen oka is? Hát boldog vagyok vele 1981 óta!


Tipp! A legszexisebb magyar színészek képgalériánkban. Katt ide!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.