Egy pofon után a nő mindig fél, hogy a férfi ütni fog

Sokan, sokféleképpen bántották már, pedig csupán a harmincas éveit taposta. Egykor ragyogó jövő várt rá, királykisasszony volt, de a bűn és a kapzsiság elragadta a helyes útról, és a pokol legmélyebb bugyraiba taszította. S ahogy növelte a tétet az élet részegítő szerencsejátékán, úgy nőtt egyre a kockázat is... Sokáig fürdött a fényben, hogy aztán megfürdessék a pocsolyában.

Szofi szomorúan meredt maga elé, majd óvatosan oldalra fordította a fejét. Az aktus után állt a tükör előtt, a sebeit nézte, miután nős kuncsaftja megint összeverte. Ahogy otthon a feleségét is.

Azt gondolom, hogy a családon belüli bántalmazás sok helyen előfordul, százból kilencvennyolc helyen, csak a nők erről egyáltalán nem szeretnek beszélni. Szégyellik magukat, hogy így megalázták őket, hogy ilyen kiszolgáltatott, rongy helyzetbe kerültek, és szégyellik azt, hogy az ő párjuk ilyen, vagy hogy náluk mindez megtörténhet. S elkezdik a párjukat is szégyellni. Persze mi, nők, kifelé mindig azt mutatjuk, hogy minden baromi jól működik, tökéletesek vagyunk. A veréssel végződő konfliktusok otthon, zárt ajtók mögött zajlanak, szinte sosem étteremben, az utcán vagy a barátok előtt. Ezáltal válik olyanná, mintha meg sem történt volna. Az a borzasztó, hogy a férfiak általában azzal védekeznek, ha megvernek egy nőt, hogy a pillanat hevében nem tudtak gondolkodni, "elborult az agyuk", és valójában nem akartak fájdalmat okozni. Csak ezzel az a nagy baj, hogy ha tényleg így lenne, akkor a bántalmazások nem otthon, tanúk nélkül, gyakran kiszámított mozdulattal történnének, hanem valóban véletlenszerűen.

Fájdalmas érzés csalódni abban a férfiban, akiről oly sokat feltételeztünk. Rettenetes rádöbbenni arra, hogy egy olyan férfira nézünk fel, olyan férfit akarunk kétségbeesetten szeretni, aki képes újra meg újra kezet emelni ránk. Az első pofon után elkezd pusztulni a kapcsolat. Utána már semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Előfordulhat, hogy a férfinak csak egy pofon, de a nőnek az egész élete. Egy illúzió elvesztése. Örökre. Mert egy pofon után a nő mindig félni fog, ha a férfi felemeli a kezét. Még akkor is, ha azzal esetleg épp simogatni akart, nem pedig fájdalmat okozni. Az a baj, hogy ha egyszer elvesztjük a bizalmat egy férfi iránt, azt már képtelenség visszaszerezni.

A végeláthatatlan fájdalom megtanított arra, hogy elég a másnapig előretekinteni, esetleg egy hónapra, maximum az éppen esedékes karácsonyig. De évekre előre tervezni nem szabad, teljesen felesleges. Amibe beleéled magad, az sosem jön el.