Régi idők Lady Gagái - 5 divatőrület a múltból

Borotvával magasított homlok

A középkorban még nagyon lassan változott a divat, néha száz év is eltelt, mire átalakult egy-egy trend. A divat ott fejlődött igazán, ahol a pénzt nem vitte el a háborúskodás. A százéves háború (1337-1453) idején ilyen helynek számított a burgundi hercegség, ahol nemcsak virágzott, hanem szabályosan túlburjánzott a gótikus divat, amelynek alapmotívuma a csúcsív volt, amely Isten felé irányította az erősen hívő népek tekintetét. A csúcsra járatott divat a burgundi udvarban extrém formát öltött, szinte minden ruhadarabnál megfigyelhető volt: a megnyúlt orrú cipőktől kezdve a lecsüngő ujjakon át a hegyesen égbe törő fejfedőkig. Ez utóbbi a hennin, amelyik néha olyan magas volt, hogy a nők csak lehajtott fejjel és rogyasztott térddel tudtak bejutni a házba.

A süvegről fátyol lógott le, de hogy meddig, azt ruhatörvénnyel szabályozták. Minél magasabban állt valaki rangban, annál hosszabb lehetett a fátyla. Hogy még "csúcsabb" legyen az összhatás, a nők borotválással magasították a homlokukat, a hajukat pedig a süveg alá rejtették.

Tetűgyűjtő prémek

A szőrme már a kezdetek kezdetétől jelen volt az emberi öltözködésben, és jelen van ma is annak ellenére, hogy erős kampány folyik ellene. Míg ma kizárólag díszítő funkciója van a prémnek, régen azért másra is szolgált. A gallérokat szegélyező finom szőrme, a stólaként viselt kikészített állatbőr nemcsak díszítő funkciót látott el, hanem magára vonzotta az emberi testről a tetveket. Így azért már kicsit más szemmel nézzük ezeket az egyébként gyönyörű képeket.

Gigantikus szoknyák

Ha rokokó, akkor Marie Antoinette. Ha pedig Marie Antoinette, akkor fullasztó mennyiségű masni, virágminta jut először eszünkbe meg a gigantikus méretű, rizsporos hajszobrok. Pedig a hétköznap viselt ruhák sem voltak túlzástól mentesek. A nehéz atlaszselyemből készült szoknyarészt vesszőkosárral (paniér) merevítették.

Az elliptikus, elöl és hátul lapított hatalmas szoknyarészekkel nehéz volt a közlekedés, a nők oldalazva jutottak be a keskenyebb ajtókon. Ezek a darabok mindenre alkalmasak voltak, csak mozgásra nem - ezzel is tudatva, hogy nemesi származású viselőjüknek nincs is szüksége erre, hiszen a szolgák mindent megcsinálnak helyette.

Gyilkos fűző

Scarlett O'Hara derékméretével nem versenyezhetett a környéken senki. A büszke Mammy 17 hüvelykre fűzte be a kedvenc O'Hara lány derekát. Ez átszámítva 43,18 centiméter. A 19 században a nádszálkarcsú derék volt az ideál. A vágyva vágyott testalkat elérésében a fűző segített. Az igazán meredek dolgok akkor kezdődtek, amikor a bálnacsont helyett az újonnan feltalált acélt vetették be merevítésként. Különböző források írnak 38, de 33 (!) centiméteres derékkörméretről is.

A szerencsésebbeknek (?) volt arra pénze, hogy eltávolíttassák a lengőbordáikat. Számtalan betegséget tulajdonítottak a fűzőviselésnek. Az első időkben halcsontokkal, később acéllal merevített fűző annyira felhorzsolta a nők finom bőrét, hogy a mély sebek gyakran végzetesen elfertőződtek. Gyakori volt a vetélés és a tüdő bevérzése is. Sömmering, egy híres német orvos azt írta, hogy ezek a szörnyű szerkezetek rákhoz, tüdőbajhoz vezettek. A tüdő alsó lebenyei annyira össze voltak szorítva a bordák között, hogy a tüdőkapacitás hozzávetőlegesen 20 százalékkal csökkent. A hason lévő hús és izom annyira elsorvadt, hogy a belek perisztaltikus mozgása egyértelműen kivehető volt a bőrön keresztül. Akkoriban csak egy dolog számított: felöltözve kellett tökéletesen kinézni.

Madártetem a fejen

A 20. század elején beköszöntött a malomkeréknyi gigakalapok kora. A hatalmas fejfedőkön elegendő hely volt a szecesszióra jellemző túldíszítésnek. A kalapokra kész gyümölcsligetek kerültek levelestül, gyümölcsöstül, lepkéstül, madárfészkestül.

Akik ennél többet engedhettek meg maguknak, azok ritka madarak tollával felcicomázott kalapokat viseltek. Akiknek pedig a madár tolla nem volt elég, azok tollak helyett kitömött énekesmadarakat tűztek a kalapjukra, az igazán felvágósak egzotikus kolibriket építtettek a kalapkreációkba. A körülbelül 20 évig (az 1880-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig) tartó divathóbort következményeképp több tucat egzotikus madárfaj került a kipusztulás szélére.

Pár, érzékeny lelkű állatvédő nemes végül megalapította a Madár-szövetséget. Több kiáltványban is arra kérték a nőket, hogy mondjanak le a madárdíszekről, különben több fajnak is búcsút mondhatnak. Nem tudni, hogy a szövetség tevékenysége vagy a múló divat miatt álltak le az énekesmadarak pusztításával, de az 1910-es években megszűnt ez a trend.

Tipp:Még több érdekesség a divat világából - katt ide!