Ruhadarabok, amiket bárhol felismerünk a világon

Úgy szól a fáma, hogy 1992-ben Christian éppen tervezgette a kollekciót, de sehogy sem volt elégedett a látvánnyal. Valahogy a papírra rajzolt cipellő jobban nézett ki, mint az elkészített mintapéldány. A képen ugyanis pirosra volt színezve a cipőtalp, csak úgy, valamiért. A tervező úr kikapta hát a vörös lakkot az egyik éppen körmöt festegető kolleginája kezéből, és iziben átfestette a cipők talpait.

A piros cipőtalp a Follow me (Kövess engem!) elnevezést kapta, nemhiába, hiszen a feltűnő szín vonzza a tekintetet. Mi ez, ha nem felhívás keringőre? Az egy kollekcióra szánt piros talp akkora sikert aratott, hogy azóta a márka védjegye lett. Harcolnak is érte foggal-körömmel. Nemrég az Yves Saint Laurent házzal rúgták össze a port, amikor azok hasonló talpszínnel dobták piacra a legújabb platformcipőiket. Louboutin perel, Laurent perkálhat. Érthető: ha valami védjeggyé válik, azt nem adjuk át másnak. Olcsón meg végképp nem.

A 2.55-nek akkora sikere lett a piacon, hogy rövid időn belül több megrendelést is le kellett mondaniuk. Minden darabot kézzel készített ugyanis a csapat és egyszerűen nem bírták a tempót, pedig nagyon igyekeztek. Később persze belehúztak, hiszen máig az egyik legkeresettebb táskáról beszélünk. Átlagembereknek egy ilyen darab álom csupán, viszont napjainkban sok olcsó hasonszőrű fekete, láncos táskát látni különböző márkák égisze alatt - szerencsére elérhető áron. Persze ez nem ugyanaz, de mégis valami olyasmi. Erre mondjuk Coco biztosan csúnyán összehúzná a szemöldökét. "Egy olyan nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen" - mondta egyszer. Ha így vélekedett a parfümökről, mennyire szigorú lehetett táska kérdésben?

Az emblematikus márkák sorából nem hiányozhat Louis Vuitton sem, akinek neve egyet jelent 160 év mesével. Megható a szegény fiú története, aki kemény munkával és tehetséggel küzdi fel magát a táskaipar csúcsára. Egyre szebb táskákat, bőröndöket készít, megnyitja üzletét, majd még egyet külföldön. Később fia bevezeti a kultikus LV monogramos logót a legfinomabb bőrből készült táskákon, ami egyből a felső tízezer kedvencévé tette őket.

Több mint száz évig ragaszkodtak a klasszikus, elegáns, finom vonalhoz, majd jött Marc Jacobs 1988-ban és felkavarta a luxus állóvizet. Újításokat vezetett be színekben, formákban, termékekben. Ez jó is volt, meg nem is.

Új színek és formák

Soha nem látott eladást produkált, óriási lett a kereslet a márka iránt, az ár viszont nem változott. Maradt az elképesztően és az elképzelhetetlenül drága között valahol. Egyre több világsztár reklámozta a divatházat (még Mihail Gorbacsovot is meggyőzték 2007-ben), egyre több filmben mosolyognak ránk a kultikus LV betűk.

Ki ne őrülne meg ettől? Mindenhol ezt látjuk, de nincs rá pénzünk. Mi jön ilyenkor? Hát a kamuzás.
Nincs még egy márka a világon, amiből annyi hamisítványt készítenének, mint ezekből a táskákból. Franciaországban kicsit be is sokalltak ettől, úgyhogy törvénybe foglaltál, hogy egy hamis Vuitton-kézitáska birtoklásáért az eredeti darab árának kétszeresére is büntethetik a tulajt. Aki tehát ilyen táskát birtokol, óvatosan sétálgasson vele Párizsban! Nem szórakoznak egyébként máshol sem: Olaszországban 1000 euróra büntettek egy nőt, aki épp hamis táskát vásárolt a strandon. Aztán magyarázta, hogy ő nem is gondolta, hogy az nem igazi. Átlátszó szöveg, nem is úszta meg szárazon.

Tény, hogy a hamisítás manapság hatalmas iparággá fejlődött, különösen Kínában, Koreában. Hongkongban már a tengeri élővilágot veszélyeztetik a szétdobált, műanyag hamisított táskák. Én jártam arrafelé és egyet mondhatok: az utcán még a katonáknak is Louis Vuitton bőrönd van a kezükben. Nem viccelek! Láttam őket sétálni az utcán.
És hogy honnan lehet tudni, hogy az igazi nem igazi? A szakavatott szem egyből látja. Elég csak megfigyelni a LV betűket és a mintákat. Az eredeti darabokon pontosan egyenlő távolságra vannak a minták a táska szélétől, nincsenek félbevágva, vagy hanyagul elcsúsztatva. Minden szimmetrikus, minden pontos. Egy Speedy 25-nél például egy sorban kizárólag 3 LV monogram található és nem 5, mint néha látni.

Árulkodók lehetnek még a betűtípusok is: az egyetlen dolog, amit nem tudtak még tökéletesen lemásolni, az Louis O betűje, mert az sokkal gömbölyűbb, mint gondolnák a hamisítók. Sok táskán látni bőrtapaszt, és rajta ordító nagy betűkkel a márkanevet. Na, ez sem igazi és még lehetne sorolni. Egy biztos: ez a rengeteg fals cucc nem tesz jót a márkának. Sem anyagilag, sem presztízs szempontjából.

Ha tetszik, ha nem, vannak olyan dolgok, amiket sosem kaphatunk meg. Valószínűleg sosem lesz Aston Martinom, jachtom Monacóban vagy nyaralóm a Bahamákon. Chanel táskát, Louboutin cipőt és Louis Vuitton táskát sem vettem eddig, de legalább ez kézzelfoghatóbb álom. Vagy mégsem?