A nő, akinek agyára ment a divat - de jól áll neki!

Iris Barrel 1921-ben született New Yorkban. Édesapja tükrökkel, üvegekkel foglalkozott, orosz származású édesanyja, Sadye pedig ruhabutikot vezetett. A divat iránti szeretet hamar jelentkezett nála, a kis Iris sok időt töltött anyja mellett az üzletben, ahol órákon át próbálgatta a neki tetsző ruhákat. Apját órákig figyelte egy-egy mívesebb tükör készítése közben, innen fakad - saját bevallása szerint - a lakberendezés iránti vonzódása. A középiskola után a New York-i Egyetemen művészettörténetet tanult, majd pár évig művészeti tanulmányokat folytatott a Wisconsin Egyetemen is. A megfelelő képzettség megszerzése után belsőépítészként, lakberendezőként kezdett dolgozni a Women's Wear Daily magazinnál, ahol kiváló munkát végzett. Már ekkoriban felfigyeltek különös látásmódjára, tehetségére, arra, hogyan keveri a stílusokat, anyagokat, mintákat.

1948-ban férjhez ment Carl Apfelhez, akivel két éven belül virágzó textilvállalkozást indítottak, ami egészen 1992-es nyugdíjba vonulásukig sikeresen működött. A cég képviseletében Iris a közel ötven év alatt számos átalakítási, felújítási munkában vett részt. Egyedi ízlése egy csapásra a New York-i elit kedvelt lakberendezőjévé, stylistjává emelte. Persze az is jó ajánlólevél volt, hogy Iris évekig közreműködött a Fehér Ház belső tereinek kialakításában és bútorozásában. Truman, Eisenhower, Nixon, Kennedy, Johnson, Carter, Reagan, Clinton: mind-mind az Iris által megálmodott szobákban éltek, aludtak, reggeliztek, tárgyaltak hosszú éveken keresztül. Iris a többi hozzá hasonló korú hölggyel ellentétben fáradhatatlanul dolgozott tovább az elmúlt húsz évben. Gyermeke sosem született, így mindig is a munka volt férje mellett az első számú szerelme. Egyértelmű volt tehát, hogy nyugdíjas éveiben sem bír majd otthon üldögélni. Lakberendezői munkássága mellett egyre inkább stylisttá, üzletasszonnyá avanzsált, az elmúlt években pedig már valóságos divatikonként emlegetik a nevét. Rengeteget jótékonykodik, előadásokat tart, aktívan dolgozik - és minden eseményen ott van.

2005-ben élete, munkássága, egyedisége előtt tisztelegve kiállítást szervezett Ritka madár címmel a New York-i Metropolitan múzeum. Bemutatták például Iris kedvenc ékszereit, amelyekre nem igazán mondhatjuk, hogy diszkrétek vagy visszafogottak. Elég csak alaposabban megnézni a róla készült fényképeket: sosem látni olyat, hogy ne viselne minimum fél kiló bizsut, ami lehet nyaklánc, gyűrű, karkötő vagy fülbevaló. Mindig a saját feje után megy, még ha ezzel mások nemtetszését vívja is ki. Ő így szereti: színesen, sok ékszerrel, feltűnően, meghökkentően élni meg a mindennapokat. Azt mondja, az édesanyja mindig arra tanította, hogy elég, ha egy nőnek egy jó ruhája van, ha azt különböző ékszerekkel úgy tudja variálni, hogy úgy tűnjön, mintha 27 különböző ruhája lenne. Ebben van valami. A kiállításnak egyébként akkora sikere volt, hogy azóta már Amerika több pontján is bemutatták az egyedi ékszereket, különleges ruhadarabokat.

Iris Apfel neve mindig is ismerősen csengett a felső tízezer fülében, világszerte akkor lett ismert, mikor egy nagy sminkmárka arca lett 90 évesen. Nem csupán pózolt a kamera előtt, a neve alatt futó kollekció tervezésében is részt vett. Vibráló stílusát elnézve várható volt, hogy a kollekcióban nem a klasszikus bordós, barnás, öreges árnyalatok dominálnak majd. Húszéveseket meghazudtoló merészséggel nyúlt például a narancshoz, fuksziához, vibráló mentához és még sorolhatnám. Kifejezetten jó kis palettát hozott össze, ezt el kell ismerni.

Ahogy azt is, hogy Iris modora pont olyan merész, mint öltözködése. Néha elég meredek kijelentéseket tesz, mint például amikor a nők öltözködéséről kérdezték: "Nekem úgy tűnik, minél kövérebb és rondább egy nő, annál több húst akar megmutatni magából. Gondolj a nyáron rövidnadrágot és flip-flopot vagy iszonyú tapadós farmert viselő nőkre, akiknek akkora a fenekük, mint egy ház. De hát ez egy szabad ország, ha valaki úgy akar kinézni, mint egy idióta, csak tessék." Mikor elolvastam a csípős megjegyzését, az utolsó mondatnál akaratlanul is az ugrott be, hogy neki meg nem kéne az a nagy szemüveg, elég lenne két számmal kisebb is. Mint kiderült, ez a gondolat nem csupán bennem fogalmazódott meg. Mikor azt a kérdést teszik fel Irisnak, hogy miért visel ekkora szemüveget, nevetve ennyit válaszol általában: "Hogy jobban lássalak". Ez mondjuk vicces, jó humora van.

Érdemes egyébként megnézni egy-egy vele készült interjút. 91 éves létére olyan szellemi frissesség árad belőle, olyan magával ragadó személyiség, hogy az ember egyből megérti az egész Iris-jelenséget, sőt szívesen repetázik is. Iris arra buzdítja a nőket, hogy merjenek különbözni, találják meg önmagukat. Egyediség - szerinte ez a kulcsszó. Aki egyedien öltözködik, annak a gondolatai is eltérnek a sablontól. Csak bátran előre!

Nos, nem tudom, ki mit gondol most Irisról, de talán egy dologban egyetértünk: alapvetően igaza van. Fontos, hogy az ember merje vállalni önmagát. Ha neki tetszik a sok lógó a nyakában, viseli. Ha sárgát akar felvenni papagájszínekkel, azt is megteszi. Aztán pont nem azok a dolgok fontosak, hogy éppen mások miket sopánkodnak róla. Jó dolog, ha valaki ennyire szabad, ezt nem ártana megtanulnunk tőle. Elő is keresem a lehetetlen színű cipőmet, amit nem mertem eddig felvenni. Eljött az idő!