Ki kényezteti a gyíkot? - A facér pasi naplójából

Amilyen bonyolult csávó vagyok, azt akartam, hogy szívtájékon is legyen bizsergés. Csak tovább tart, mint az egyebek. Jó, néha bevillant, hogy ez nem trendi, lehet, engem a Grimm fivérek találtak ki, vagy Andersen, csak kiestem a mesekönyvből. Bár más ügyekben olyan vagyok, hogy attól magam is fosok, úgyhogy azért mégsem lehet velem gyereket altatni.

Viszont, teszem hozzá, tizenöt év után kihuppani egy lényegében normálisan működő házasságból, az tényleg van akkora trauma, mint amikor azt a csajszit Morten Harket átcsusszantja a kávéja mellől a képregény rajzolt thrillerébe. Tudod, az A-Ha Take on me című klipjében. A végén Morten vált dimenziót, az még keményebb, előtte megjárja a kukát is. Jézus, egyáltalán, ismeri még valaki azt a klipet?

Mindegy, vissza a gyíkhoz, meg Lilihez, aki a szájára vette. Egy gáz partin találkoztunk, ahogy mondtam, aszkézisem negyedik hónapjában. Csinos tolmács csaj, ő szúrt ki, lökte az írásaimat, kábé egyet gondoltunk mindenről, amiről meg nem, arról klasszul tudott vitázni. Randizgattunk, érett az első csók, izgi volt. Aztán egy trendi étteremben - fikáztuk is, hogy milyen trendi, és ez a közös fikázás sokat emelt a csajon - a férfi-nő viszonylatról kezdtünk dumálni. Arról, hogy ki, mit, hogyan cseszett el a múltban, és hogy mennyi mindent lehet abból tanulni.

Lili harmincnégy, az exe nála öttel idősebb, amúgy az is a médiában dolgozik, mint én. Tízéves lányukkal hagyta ott őket, mert még élni akart. Vicces pasi - mondta Lili -, de éretlen. Nem volt földszintes beszélgetés, lehetett csűrni a témát, ha olvastál, meg láttál ezt-azt, és még értetted is. Ám aztán Lili, leheletnyi csend után, egy cizelláltabb gondolatmenet kellős közepén odabökte: "Te négy hónapja tényleg csak a gyíkodat dédelgeted?" Nem is az, hogy melléütött ezzel a klaviatúrán, de mintha egyenesen belefingott volna a koncertterembe.

Próbálta viccnek elnyomni a dumát, de kicsit sok volt benne a feszkó. Meg aztán éppen az exét ekézte, amikor gyorsan nekem is beküldött egyet. Vágod: úgy érezte, így korrekt. Már hogy a másik faszival. Hát, kérdezni, azt tudok. Váltogatta is a színét, forgott a szeme, kamuzott száraz szájjal. Aztán megtört. Kiderült, szakállas trükkel fogott meg: tudta, ott leszek a partin, felkészült belőlem. De nem miattam volt az egész. Csüdig bele van zuhanva az éretlen balfaszba, a dumám is rá emlékezteti, gondolta, másban is pótolhatnám. Csak ráunt a tempómra.

Azóta sok ilyennel találkoztam. Lili egy, az áldozatok osztályába tartozó nők sokszínű csapatából. Hiába a nagy esze, onnan ki nem mászik. Otthagyták, de előbb a hímje megjelölte. Azzal is, ahogyan megalázta, szétbombázva az önbecsülését. Elhitetve, hogy azt csak ő adhatná vissza. És a csajnak annyi reménye van, hogy esetleg olyan valaki is visszaadhatja, aki majdnem olyan, mint aki tönkrevágta. De a lelked kipakolhatod, marad a másiké. Facér haver, az ilyet kerüld, tuti pokol.

Amúgy persze nem nagyon van más. Túl a negyvenen kurva nehéz újrakezdeni. Van kínálat, de a többsége hadirokkant. Miután kihallgattam a csajt, poénra vettem a dolgot. Mondtam, hogy amúgy, ja, magam dédelgetem a gyíkot, én ismerem a legjobban, sráckoromban mértem is. A csaj meg rávágta: volt-e értékelhető eredmény? Baszki, még akkor sem adta fel.

Mondtam, volt is, van is, naná. Csak ez olyan gyík, aki rühelli, ha hasonlítgatják. Büszke példány, saját jogon is kijár neki a főszerep. Aztán már puszi se volt. Én hazamentem, Lili meg a kiürült lakásába, amiben ugyan ketten laktak a lányával, de az attól még rohadt üres lehetett. Otthon töltöttem egy whiskyt, és ahogy eszembe jutott a nő a gyerekkel, valami megsajdult szívtájékon. De elmúlt hamar. Végül is idegenek. Ittam, a gyík meg aludt.