Két anya, két apa és a gyerekek - Egyre terjed az új családforma

Természetesen nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is aknákkal teleszórt terepen mozognak a mozaikcsaládban - mely egyre terjed hazánkban is -, és hiába a sok jó szándékú közhely, attól még nem fognak könnyebben összecsiszolódni a mozaikcsalád tagjai, ha szembesítjük választásukkal, vagyis azzal, hogy párjukkal együtt egy fél családot is vállalnak.

Párkapcsolattal szerzett mostoha-szerep

A mostohaszülő szerepkörét sokan szeretnék elutasítani. Nem véletlenül, hiszen a "mostoha" szó máig rosszul cseng. De tulajdonképpen ki is a gyerek új társa, ha nem a mostohája? Hiszen apja és anyja már van, és ezt a szerepet nem is szabad ráerőltetni a másikra. Vagyis az a helyes, ha nem várod el új párodtól, hogy apja helyett apja, vagy anyja helyett anyja legyen a gyereknek, ahogy a gyerektől sem szerencsés elvárni, sőt kifejezetten káros lehet fejlődése szempontjából, és komoly identitászavarokat okozhat, ha azt szeretnéd, hogy valamelyik szülőjeként szeresse az "idegent".

Te nem vagy az apám!

Szakemberek szerint az a helyes, ha az új társ mint egy jóravaló "nagybácsi" vagy "nagynéni" lép fel, akire lehet számítani, akivel előbb vagy utóbb ki lehet építeni a szeretettel és bizalommal teli kapcsolatot, de aki legfeljebb támogatja a valódi szülőket szerepük és feladataik közepette, de nem hoz helyettük - vagy a fejük fölött - döntéseket a gyerekkel kapcsolatban. Vagyis nem dirigálhat, nem kérheti számon a tanulmányi előmenetelt, és még így se biztos, hogy az összecsiszolódás évei alatt - mert ez akár tetszik, akár nem, ennyire hosszú folyamat - nem vágják majd a gyerekek haraggal a fejükhöz a jól ismert mondatot: te nem vagy az apám, anyám!

Elvárások és kötelességek

Emellett persze, főleg akkor, ha az együttlét nem korlátozódik egy-egy hétvégére vagy vakációra, a felnőtt társnak joga van a komfortos és élhető hétköznapok miatt bizonyos elvárásokat megfogalmazni, ahogy a gyerek, gyerekek is ragaszkodhatnak számukra szükséges dolgokhoz, helyzetekhez és magánidőhöz, térhez a saját szülőjükkel.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mindennapokban érdemes tiszteletben tartani a másik szokásait, és, alkalmazkodva a kialakult helyzethez és lehetőségekhez, érdemes megkönnyíteni az együttélést. Sokszor egészen kicsi dolgokon múlik a dolog. Vitaforrás lehet például az, hogy az új társnak fontos, hogy az esti híradót nyugodt körülmények között nézze végig - és csak egy televízió van a háztartásban -, de a család nem tartja tiszteletben azt. A jó kapcsolat miatt azonban ugyanannyira fontos az új társ megértése is, ha egy rossz étvágyú gyerek csakis olvadt sajtos szendvicset hajlandó megenni, és emiatt nehéz szagokkal lesz tele a konyha. Ha kibírja megjegyzés és fintorgás nélkül a helyzetet, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb értékelni fogják tapintatos megértését.

Két malom között

Sokszor azonban éppen az anyuka - és ez a jellemzőbb - érzi úgy, hogy egy hadszíntér kellős közepén él, vagy éppen két malomkő között őrlődik. Olyannyira szeretne megfelelni a mindkét oldalról érkező elvárásoknak és próbálni enyhíteni a feszültségeket, hogy ő maga roppan bele, vagy egyszerűen elfárad, és ismét társ nélkül marad.

Pedig csak időben kellene megfogalmaznia azt, hogy, ahogy a mozaikcsalád minden tagjának, neki is szüksége van arra, hogy érdekeit a többiek tartsák tiszteletben. Például, hogy ne ő legyen az egyetlen, aki a háztartás minden nyűgét magára vállalja.

A gyerekeknek a legnehezebb

A legnehezebb helyzetben természetesen a gyerekek vannak, akiknek vagy tiszteletben tartják az érdekeiket és az érzékenységüket, vagy nem. A legnagyobb hiba, amit a felnőttek a gyerekekkel szemben és kárára elkövetnek, hogy azt hiszik, a gyerekek alkalmazkodóképessége határtalan. És azért, mert a szülő szeretetet vagy szerelmet érez új társa iránt, attól a gyerekeknek is azonnal ugyanilyen határtalan lelkesedéssel kell viszonyulnia a családba érkezett idegenhez és annak gyerekeihez. A mozaikcsalád csak akkor működik a gyerekek részéről, ha a gyerekek érdekeit szem előtt tartják, és lehetőséget adnak számukra, hogy maguk döntsenek a kapcsolatokról. Arról, hogy végül a második feleséggel vagy a második férjjel jóban lesznek-e - anélkül, hogy mindazt rájuk erőltetnék.