A történelem legszörnyűbb szépségkezelései

Legyen hófehér a bőrük és világos a hajuk. Az eredetileg vörös hajú királynő először vörösre, uralkodása vége felé viszont egyre szőkébbre festette a haját, ami akkor nem volt olyan egyszerű, mint manapság. A habállagú hajfesték helyett sáfrányt, római kömény magját, ólmot, égetett meszet, ként is tartalmazható főzettel festették gyömbérszínűre a hajukat. Nem csoda, ha a keverék sokaknál rosszullétet, fejfájást vagy orrvérzést okozott. Azok, akik meg tudták fizetni, maradtak a parókánál. Ebből egyébként I. Erzsébet királynőnek is közel nyolcvan különböző darab állt a rendelkezésére.

Parókát mindenkinek!

Az arisztokrácia sok esetben a divaton keresztül mutatta meg, miért is más, mint az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjai. A 18. században a párizsi udvarban a rang és a paróka magassága egyenes arányban állt egymással. A sok szabadidővel és a lehetetlen paróka-kreálmányok előállításához szükséges kellékekkel rendelkező uralkodó osztályt lehetetlen volt leutánozni, de ez nem jelentette, hogy nem is törekedtek rá. Ugyan többárbocos hajót nem ültettek a fejükre, ahogy anno Marie Antoinette tette, de nem mondtak nemet a parókaszobrászok alacsonyabb darabjaira, inkább zsírral rögzítették a fejükhöz, hogy ne mozduljon el. A lósörényből, jakszőrből és emberi hajból készült paróka megtoldva a zsírral magához vonzotta az apró élősködőket, amelyek sok bosszúságot okoztak a viselőnek.

Halálos tekintet

A legrégebbi és a legdurvább szépítőszerek maradványai az ókori Egyiptomi Birodalom területéről származnak. A szépségéről híres Nofretete királyné valószínűleg sokkal óvatosabban adagolta volna az ólomból és egyéb nehézfémekből kevert szépségkoktélt, ha tudja, milyen súlyos következményei lehetnek. A férfiak és a nők szemüket sötét színű, kohl-nak nevezett, koromból, galenitből (ólomszulfid), sötétszürke ólomból és rézből álló brutális keverékkel vagy malachittal festették. Az előbbi garantáltan hatással volt a szervezetre: idővel különböző rohamokat, kómát vagy halált is előidézhetett.

Szőrtelenítés és hajnövesztés

A jó öreg borotva vagy epilátor előtt azért a nők és a férfiak veszélyesebb módját választották a szőrtelenítésnek, amely már az ókori Egyiptomban is divat volt. A cukor, citromlé, faggyú vagy gyanta keverékét használták, de voltak olyan népek, amelyeknél a szamárzsír, a kecskeepe, a kígyóvér valamint az égetett mész az arzén-triszulfát is terítéken volt. A rómaiak és a görögök csipeszt is alkalmaztak. A 15. században viszont szintén tobzódhattunk volna a "különleges" módszerekben: a nők a tojáshéjdaraboktól kezdve a macskaürüléket tartalmazó recepteken át mindent bevetettek.

A legdurvább a felesleges szőr leperzselése volt. Ezek után nem meglepő, hogy a hajnövesztéshez is hasonlóan bizarr anyagokat vetettek be: az állati zsír mindenre megoldás volt az egyszerű megfázástól kezdve a kopaszságig. Arról nem is beszélve, hogy a módszerek között szerepelt a menstruációs vér, a vizelet és az ürülék is. Nem is értjük, ezek után miért nem lett divat a kopaszság?!

Öregedésgátló krokikaki

Ma számtalan kozmetikai szer, fiola és készítmény garantálja, hogy késlelteti a bőrünk öregedését, csökkenti a mimikai ráncok számát, kezeli a szarkalábakat. A öregedés látható jelei ellen nemcsak a ma embere, hanem már az ókori görögök és rómaiak is szerettek volna tenni. Ők a mesterségesen előállított vegyületek helyett a természetes krokodilürülékben hittek, amelyet iszappal keverve a fürdővízbe hintettek és abban áztatták magukat. Az arisztokraták megtehették, hogy az ürülékből arcmaszkot készíttettek maguknak. Egy dolog biztos: a krokodilkaki legalább nem ölte meg a felhasználót, és valószínűleg csak azok a szolgák öregedtek néhány évet, akiknek össze kellett gyűjteni a természet eme ajándékát.