Sikertörténet: "A tükörbe nézve egy hájas embert láttam" - Így fogyott Peti 36 kilót

A testsúly növekedésének hátterében genetikai adottságok is állhatnak. Ha szüleink, nagyszüleink elhízottak, akkor nagyobb valószínűséggel leszünk hízásra hajlamosak, mint azok, akik vékonyabb családból származnak: míg a normál súlyú szülők gyermekeinél az elhízás esélye 10 százalék, addig egyik szülő elhízása esetén ez az esély 50, mindkét szülő esetén akár 80 százalék is lehet. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egész életünket súlyfelesleggel kell leélnünk, nagy akaraterővel és kitartással elérhető a kívánt cél.

Peti már az általános iskolában is duci kisfiúnak számított, tinédzserkorában azonban megálljt parancsolt az elhízásnak, és fogyókúrába kezdett: "A középiskola 10. osztályában elértem a 124 kilogrammot, s akkor döntöttem el, hogy ez nem mehet tovább, erőt veszek magamon és leadom a felesleget. Nálam az elhízás részben genetikai okokra vezethető vissza, mert édesapám családjában nagy mértékben jelen van a túlsúly, részben pedig a saját lustaságom következménye. Már kiskoromban csúfoltak az osztálytársak, én voltam a pufi-lufi, a hájpacni, majd később jöttek a durvábbak, a hájas, zsírzsák, és a többi kellemetlen, lelket romboló megszólítás. Ekkor alakult ki bennem az önbizalomhiány, amiben néha most is szenvedek. Próbáltam tenni ellene, ezért már kamaszkoromban felhúztam magam köré egy falat, amely bár látszólag visszaverte a negatív jelzőket, lelkileg nehéz volt ezeken túllépnem. Egy mindig vidám és mosolygó álarc mögé bújtam, nem mutattam ki, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. Sokszor nehéz volt elviselni, hogy számomra fontos emberek viccelődnek a külsőmmel, még akkor is, ha tudtam, nem akarnak megbántani. Társas kapcsolataimra szerencsére a felvett álarcom miatt nem hatott ki belső őrlődésem, mindig megtaláltam a társaságot, ahol jól éreztem magam. Próbáltam kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnni, de belül káosz és boldogtalanság uralkodott."

A kövérség nemcsak esztétikai, de egészségügyi probléma is. Nemcsak a testet, de a lelket is rombolja; a ruhavásárlást éppúgy megnehezíti, mint a reális énkép kirajzolódását, és számtalan súlyos betegség kiváltója lehet (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri, valamint ízületi problémák). Az elhízott emberek általában nincsenek kibékülve önmagukkal, nem értik, miért híznak még a levegőtől is, és emiatt nehezen veszik rá magukat a fogyókúra elkezdésére.

"Amikor gimnáziumba kerültem, állandóan melegítőnadrágot hordtam, mert csak az volt kényelmes. Ez már akkor is nagyon zavart, főleg később, mikor egyre nagyobb cuccokat kellett vásárolnom. Nem vehettem meg, ami megtetszett, sosem volt a méretemben olyan farmer, amit kinéztem magamnak. Ha bementem egy boltba, az volt az első kérdésem az eladóhoz, hogy melyik a legnagyobb méretű póló vagy a leglazább fazonú nadrág. A vásárlást egy életre megutáltam, a mai napig nehezemre esik bemenni egy üzletbe ruhákat próbálni, pedig már nincs okom rá. A tükörbe nézve egy hájas embert láttam, és undorodtam ettől a képtől. Mindig azon a kérdésen lovagoltam, hogy miért? Miért nem lehetek én is vékony? Miért pont én vagyok ilyen dagadt? Miért kell nekem ettől így szenvednem? Sokszor oda lyukadtam ki, hogy nem is fontos a külső, és belül én igenis értékes ember vagyok - így próbáltam nyugtatni magam."

Azok, akik már gyerekként elhízottak, 70 százalék eséllyel felnőttként is azok maradnak. Így hát érdemes a fogyást mielőbb elkezdeni, a tinédzserkor erre már alkalmas szakasza az életünknek. Mivel egyedül nagyon nehéz nekiállni, a legjobb, ha külső segítséget, baráti támogatást is kap a fogyni vágyó.

"Elérkeztem ahhoz a ponthoz, mikor elegem lett mindenből. Elhatároztam, hogy 126 kilóról mindenképp 100 alá megyek. A legtöbbet édesanyámnak köszönhetem, ő végig támogatott, és ha kellett, ápolta a lelkemet. Az étrendemet is meg kellett változtatni, egy speciális ételtáblázat alapján főzött nekem, rengeteg zöldséget és friss gyümölcsöt ettem a fogyókúra alatt. Otthon rendszerint pulykát és csirkét fogyasztottam, és napi 2-3 liter szénsavmentes vizet ittam. Néha belefért egy kis bűnözés is, de általában a cukrot és a lisztet tudatosan kerültem. Beiktattam az életembe a mozgást; konditerembe és úszni jártam hetente több alkalommal, főként kardióztam edző felügyelete mellett. Egy ismerősömmel rendszeresen gyorsgyalogoltam a Várkertben, a buszozást felváltotta a séta és a biciklizés. Eleinte fárasztó volt felvenni ezt a tempót, de hamar belejöttem és egyre jobban éreztem magam. A mozgás a mindennapjaim részévé vált, és az életmódváltásnak köszönhetően elkezdett leolvadni rólam a túlsúly. 36 kilogrammtól szabadultam meg."

A fogyást követően Peti felszabadultabb lett, hisz nemcsak a kilóktól, de a lelki nehézségektől is megszabadult: "Jóval magabiztosabb lettem és emiatt boldogabb is. Nem éreztem magam fekete báránynak a vékony emberek között, szívesebben mozdultam ki otthonról. Büszke voltam magamra, hogy elértem, amit akartam és ez a siker erőt adott a későbbiekben egyéb akadályok legyőzéséhez. Úgy érzem, új emberré váltam, kívül-belül megváltoztam. Megtanultam azt is, hogy nemcsak egy ideig kell helyesen táplálkozni és sportolni, hanem ezeknek be kell épülni a mindennapokba a testsúly megtartása érdekében. A 36 kiló leadását követően is az új életmód szerint élek, és nagyon jól érzem magam a bőrömben."

A fejünkbe vettük, hogy lefogyasztjuk az országot! Te hány kilótól szeretnél megszabadulni 3 hónap alatt? Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!