"Gyerekkoromban infúziós állványokat és tűket rajzolgattam" - interjú Tarány Tamással

Az énekes családja egy mezőgazdasági területen lakott, és a nagy pollenkoncentráció igencsak megnehezítette Tamás gyermekkorát - nem is beszélve egy másik betegségről.

"A nagy pollentartalmú levegőben már 3 éves koromra allergiám és asztmám alakult ki egyszerre. Ez nem volt egyszerű dolog, mert bármilyen izgalmi állapotban, akár csak egy sírástól elkezdett lilulni a szám, és fulladtam. Hiába kaptam gyógyszereket, sokszor kórházba kerültem, az általános iskola első osztályának felét például kórházban töltöttem. Nem is olyanokat rajzolgattam, mint az átlagos gyerekek: inkább infúziós állványt meg injekciós tűket. Persze valamennyire megtanultam a betegséggel élni, de sokszor nem játszhattam vagy csinálhattam ugyanazt, mint a korombeli gyerekek."

Egy másik betegség Tamás négyéves kora körül jelentkezett: "Mononukleózisom volt, ami a májat is érintő vírusos betegség: pár hét után meggyógyultam, de megváltozott az anyagcserém, és hízékony lettem."

A kis Tamás asztmáját az orvosok 7 éves koráig folyamatosan próbálták visszaszorítani, de végül csak a költözés segített: "Bonyhádra költöztünk, ott sokkal jobban lettem, de azért még kezeltek a közeli mosdósi tüdőszanatóriumban is, ahová évente kétszer-háromszor mentünk. Az asztma teljesen a pubertáskori hormonváltozásoknak köszönhetően múlt el, illetve az orvos szerint ebben az a pár slukk cigaretta is segített, amit ott és akkor kellett volna egyébként abbahagyni. Az allergiák viszont sajnos megmaradtak, a pollenre, a porra és a macskaszőrre is. A túlsúlyomhoz az is hozzájárult, hogy a betegségem miatt testnevelésből mindig fel voltam mentve, és azért enni is szerettem, bár akkoriban az orvosok szerint a csokira is allergiás voltam, így például édességet nem kaptam."

Tinédzserkorában Tamás elkezdett intenzíven nőni, illetve sportolni is, így egészen a középiskoláig nem is volt gond sem a súlyával, sem az egészségével: "Ahogy javult az állapotom, úgy kezdtem sportolni is, úsztam és pingpongoztam, de 14 évesen már kosárlabdáztam is, és egész jól is ment, nem fulladtam. Volt olyan nyár, amit végigsportoltam, mentem ide is, oda is, de aztán elmentem informatika szakra és leültem. A hízékony alkatom itt már meglátszott, bár jártam konditerembe is, de nem a fogyásra, hanem inkább az izomnövelésre hajtottam. Testnevelés óra alig volt a suliban, így akkoriban már 127-130 kiló voltam a 195 centis magasságomhoz. Ekkor már hozzászoktam a gúnyolódásokhoz is, azok inkább általános iskolában találtak meg, például ha rövid hajam volt nyáron, akkor golyós dezodornak csúfoltak. A lányokhoz is sokszor úgy álltam hozzá, mint a viccbéli nyuszika a fűnyíróhoz, de aztán amikor nem görcsöltem, akkor mindig megtalált a szerelem."

Mire 25 évesen az X-Faktorba került, Tamás 160 kilót nyomott, és már az ízületei is fájtak. A versenyben aztán már nem volt kifogás: egy hónap alatt 18 kilótól szabadult meg.

"A verseny előtt biztonsági őrként dolgoztam, és sokszor éreztem, hogy nehezebben megyek, lépcsőzök, fájtak az ízületeim, a derekam, és akkoriban mondogattam is magamnak, hogy változtatni kéne. De az anyukám finom főztje mindig győzött a diétával szemben, és a menyasszonyom is elfogadott olyannak, amilyen voltam, így mindig halogattam a fogyókúrát. Az X-Faktorban aztán a mentorok is mondták, hogy hátrány a túlsúlyom, és már csak a közös táncok miatt is tanácsolták, hogy adjak le jó pár kilót: a cél egy hónap alatt 25 kiló fogyás volt, ebből 18 sikerült is. Ehhez persze drasztikus fogyókúrát alkalmaztak egy obezitológus doktor segítségével: ebédet ugyan rendesen ehettem, de reggelire és vacsorára csak az orvostól kapott fogyókúrás shake-et ihattam, az étkezések között pedig nem ehettem-ihattam semmit, aminek íze van. Nem volt könnyű, de az akaraterő nem hiányzott, így ha nem is 25, de 18 kilót fogytam. A verseny vége óta nem is jött vissza mind, de az étrendem is más már kicsit, mint előtte volt. Most 149 kiló vagyok, és a doktor úrral egy kétéves tervet állítottunk össze, ez idő alatt 30 kilót kéne fogynom ahhoz, hogy egészséges legyek. Örülnék is neki, mert a túlsúly az öltözködésnél is hátrányt jelent, bár most pont azon a határon vagyok, hogy a duciboltban minden nagy rám, míg a normál méretek még kicsik. Most már odafigyelek arra, mit eszem, vacsorára továbbra is iszom a shake-et, sovány húsokat eszem, megszerettem a salátákat és a friss zöldségeket, és egészségesebb ételeket főzök magamnak."

Tamás ma már rutinos előadónak számít, így a súlya miatti gátlásaitól is nagyrészt megszabadult, de a strandra azért még nem a legnagyobb önbizalommal megy.

"Amikor először kiléptem a mentorok elé, akkor belül azzal voltam elfoglalva, hogy ezek biztos a duci srácot látják bennem, ebben Geszti Péter reakciója is segített, akinek szavaiból kiderült, hogy nem fűz sok reményt hozzám. Később meg a tánc miatt szorongtam, de aztán bátrabb lettem, és a táborban már volt, akit lenyűgöztem a macis mozdulataimmal. Elfogadtam, hogy engem így ismertek meg, biztos megszokták már, hogy ilyen vagyok. Sokszor az a hozzáállásom, hogy valaki vagy elfogad így engem, vagy viszontlátásra. Persze ez a könnyebbik út, de közben azt meg utálom, ha valaki nem szeret, és nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Vékonyan ugyanilyen ember lennék, csak kevesebb gátlással, strandra például ma se szeretek járni, mert félek, hogy a testalkatomat nézik. De nem bújok el a kilóim mögé, most volt az első élő zenekaros koncertünk Makón, ami nagyon jól sikerült, és a saját dalok közül is négy kész van már."

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és életmódprogramunk! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!