"A saját kényelmetek fontosabb, mint a baba élete?" - Két édesanya az otthonszülésről

Judit egy gyermek édesanyja, aki úgy gondolja, kórházi segítség nélkül nem tudta volna világrahozni gyermekét. Zsuzsa nagyobbik gyermekének kórházban adott életet, de a második babájával már otthon élték át a születés csodáját.

Évekre szóló élmény

Zsuzsa: "Igen, az első gyermekem még 1989-ben kórházban született, és annyira megviselt az az élmény, hogy amikor rá kilenc évre a másodikkal véletlenül teherbe estem, majdhogynem elvetettem volna, ha nincs az otthonszülés lehetősége. Nem is a fájdalom volt ijesztő, hanem a kórházi részvétlenség: darabárunak éreztem magam, sem inni, sem megfordulni nem engedtek hosszú órákon át, és amikor megszületett a gyerekem, két órára elvitték, és szilvakékre üvöltötte magát, mire odaadták, ráadásul mikor hazavittem, tele volt fertőzésekkel. Ez egy jóhírű kórházban történt, ahol vajúdás közben mosdókagylókat cipelő munkások mászkáltak mellettem, és a kitolásnál a szülésznő öt tanuló nővérkét rendelt oda, hogy nem akarnak-e szülést nézni. Mikor a másodikkal terhes voltam, a körzeti orvosunk ajánlotta fel, hogy megadja Geréb Ági számát, és ha gondolom, szüljek majd inkább otthon. Nekem magával a szüléssel nem volt bajom, mert az kezelhető, csak az egészségügy ne szóljon bele, inkább kimegyek a mező közepére."

Judit: "Az első szülésed azért nem mostanában történt... '89 óta sokat változtak a kórházak, már nem kényszerítik fekvésre az anyukákat, inni is lehet, és számos alternatív módszer között lehet válogatni. Én 2009-ben szültem a fiamat, akkor kaptam labdát, azon üldögélhettem, és a mellettem levő szobában volt kád is, franciaággyal meg bordásfallal - bár amikor az én időm jött el, pont foglalt volt már. Nekem is volt gátmetszésem, sőt, azóta sem jöttem teljesen rendbe, de másképp nem tudott volna kibújni a majd' négykilós gyerekem. Inkább vágjanak, minthogy repedjek."

Zsuzsa: "Igazad van, a kórházak sokat változtak azóta, de én 1997-ben sem éreztem magam annyira biztonságban, hogy vállaljak még egy kórházi szülést. Ráadásul nem is olyan régen hallgattam egy szülész professzor előadását, aki azt ecsetelte, hogy ő negyvenöt fokos szögben szereti az anyukákat fektetni szüléskor, mert úgy esztétikus a látvány."

Judit: "Én viszont otthon nem éreztem volna magam biztonságban, mert első gyereknél az ember azt se tudja, mi történik vele. Akkor inkább felfekszem a kórházi ágyra."

Zsuzsa: "Nagyon fontos, hogy egy anyuka biztonságban érezze magát. Ha valakinek a kórház jelenti a biztonságot, eszem ágában nem lenne róla lebeszélni. Nekem viszont az otthonom és a segítők adták meg ezt az érzést. Ez a szülés miatt is fontos, mert maga a folyamat a túlélésről is szól: egy emlős sem tudja veszélyeztetett helyzetben világra hozni az utódját, mert a menekülési ösztön miatt leáll a szülési folyamat, a megfelelő hormon nem termelődik tovább. Úgy érzem, sok kórházban nem foglalkoznak a riadt anyákkal, akiknek így lelassul a szülése, amit persze senki sem néz jó szemmel, az anya legyengül, és végül nem lesz ereje a szüléshez, és ekkor jön az infúzió meg a műtét.

Judit: "De a kórházban, ha lelassul egy szülés vagy elakad valamiért a baba, azonnal tudnak segíteni. Én is feküdtem majdnem végig a szüléskor, és nem is nagyon jött ki magától a fiam, úgy préselték ki belőlem, előtte én is kaptam infúziót. Ha ezekkel a problémákkal otthon üldögélek kényelmesen, akkor nem tudom, ki segített volna megszülni."

Zsuzsa: "Ez a fekvés meg a kényelem két érdekes dolog: mikor az első gyerekemmel feküdtem az ágyon, úgy, ahogy mondták, éreztem, hogy jó lenne megmozdulni, testhelyzetet változtatni, de nem engedték. Az otthonszülésemnél meg fogtam magam, bementem a fürdőszobába, besötétítettünk, és úgy mozogtam, ahogy akartam. Azért fontos, hogy vajúdás közben az anyát mozogni hagyják, mert az összehúzódások beszorítják a babát, nyomódik az anya meg a baba is, és az anya érzi, hogyan kellene mozogni ahhoz, hogy a gyerek szabadabban és hamarabb jöjjön ki. Én egy másfélszer akkora gyereket hoztam világra otthon, mint a kórházban vágás, nyomkodás és kényelmetlenség nélkül, jó hangulatban. Ági villogós autója ott állt a ház előtt, és több bőröndnyi felszerelést, köztük újraélesztő készüléket is hoztak be a lakásba, így biztonságban éreztem a babát is.
Nem éreztem magam legyengülve, és nem fájt a gátam, míg a kórházas szülés után napokig kínlódtam. Emellett otthon végre semmiféle fertőzést nem kapott el a gyerek."

Judit: "Nem értem, hogy a kórházban hogyan kaphatott el az első gyermeked bármit is, mikor ott mindent fertőtlenítenek. A saját otthonom meg soha nem lesz olyan steril, mint egy kórházi szülőszoba vagy műtő. Inkább otthon aggódnék azon, hogy a baktériumok megtalálják a babát, vagy engem a sebeimmel feküdve."

Zsuzsa: "Én is megkérdeztem a szülésfelkészítő tanfolyamon, hogy mit csináljak a lakással, milyen fertőtlenítőszereket vegyek. Aztán kiderült, hogy semmiféle extra fertőtlenítésre nincs szükség otthonszülés előtt, mivel az a baktériumflóra, amiben élünk, nem okoz megbetegedést, én már rég immunis vagyok rá, és emiatt a gyerek is. Ez majdhogynem biztonságosabb környezet a szüléshez, mint a kórházban, ahol a sok antibiotikum-rezisztens baktérium él."

Nem kötelező otthon szülni

Judit: "Még mindig nem értem, mi azzal a baj, ha a kórházba megyek szülni: ott legalább hozzáértő emberek vesznek körül, és ez többet ér, mint hogy olyan pozícióban szüljek, ahogy jólesik, meg hogy a saját kádamban üljek."

Zsuzsa: "Miért gondolod, hogy azzal baj van, ha kórházba mész szülni? Azzal lett volna baj, ha én megyek kórházba szülni, aki nem ott érzem magam biztonságban, hanem otthon. A testnek magának is óriási bölcsessége van és ha hagyjuk, hogy a test végezze a dolgát, akkor az jól teszi. Az orvoslás egy ősi és jól kitalált folyamatot akar kontrollálni. Miért hisszük, hogy majd egy vadidegen orvos tudományos átlagok alapján 'úristenként' jobban el képes eldönteni, mi a jó nekünk és a babánknak?"

Judit: "De ha bármi baj van szüléskor, akkor otthon az én babám is meghal, mint más otthon született kicsik, mert nincs ott a műtő a szomszéd szobában... Lehet, hogy otthon szülni nagyon felnőtt és önálló dolog, de felelőtlenség. Az orvosra pedig például a műtétnél igenis nagy szükség van."

Zsuzsa: "Amikor az otthonszülés mellett döntöttem, nagyon fontos szempont volt, hogy Geréb Ágnes orvos is. Felelős anyának tartom magam, és nem akartam veszélyeztetni a babámat. A szülésfelkészítő tanfolyamon, amin egyébként kötelező részt venni, elmondták, hogy mikor kötelező kórházba menni otthonról, felkészítettek rá, hogy vannak helyzetek, mikor nem lázadozunk, és arra is, hogy elveszíthetem a babát. De a probléma lehetősége a kórházban is megvan, csak ott senki sem beszél róla. Az angol kórházak például évi 56 vállelakadásos halálesetet ismernek el. A szülés egy olyan folyamat, amiben történhet halál, legyen akárhol is az anyuka, és ehhez nem kell, hogy az az anya, vagy az orvos hibája legyen. És azt is tegyük hozzá, hogy nagyon sok haláleset történik a kórházakban is, az orvosok nemtörődömsége miatt, csak őket nem állítják pellengérre: az a 90 fokos elforgatás, ami miatt Ágit vádolták, a kórházi gyakorlat része. Ági sosem veszített el anyukát, és a 3500 szülésből, amit végigkísért, egy baba halt meg, ezzel szemben 1000 magyar kórházi szülésből 2006-ban 5-6 gyermek halt meg, és akkor még nem beszéltünk az anyai halálozásokról. A kórházra és az orvosokra pedig persze, hogy nagy szükség van, ezt nem is vitattam soha egy percig sem, nekünk is van háziorvosunk, gyerekorvosunk, akiket nagyra becsülünk."

Judit: "Értem én, hogy a szülésben benne van a tragédia lehetősége, és én is ismerek egy ma is praktizáló nőgyógyászt, aki miatt fogyatékkal született egy kisbaba. Ezek szerint nem hal meg több otthon született baba, mint kórházban született, ezt is elfogadom. Na de mit csinálsz, ha pont te vagy az, akinél otthon baj történik?"

Zsuzsa: "Otthon csak az szül, aki úgy dönt, és ki is válogatják az otthon szülőket. De farfekvéses vagy ikrekkel terhes anyukák is megszülnek gond nélkül otthon. Magyarországon nem tudunk helyet adni az otthonszülésnek, mert ha Áginál történik meg egy baba elvesztése, akkor hatalmas cirkusz van, ha a kórházban rontanak el valamit, az orvosok összezárnak, és sokszor ki sem derül, mi történt. Egy ismerősöm 40 felett lett várandós, az ötödik hónap elején egy vizsgálat rendellenességet mutatott ki, az orvos azt tanácsolta, hogy az életképtelen babát szülje meg, aki ezt meg is tette. A halott gyerekkel a lába között feküdt ott egy fél órát egyedül, míg végül kiderült, hogy a baba teljesen egészséges volt. Az orvos erre azt mondta: asszonyom, tévedtünk, menjen haza, felejtse el az ügyet. Kíváncsi vagyok, ha Geréb Ágnes lett volna az orvos helyében, mi történt volna vele.

A szülés mára agyon van medikalizálva, és az orvosok hibáznak, mint bárki más. El kellene fogadni, hogy akár bába, akár szülészorvos van jelen a szülésnél, történnek hibák. Ez egy rejtélyes folyamat, nem lehet mindent kivédeni, és Ágiék is 'berugdalják' a hivatalos orvoslásba azokat az anyukákat, akiknek szükségük van rá. Ha a szülés nem megy valamiért normálisan, azonnal mennek a kórházba."

Judit: "Akkor nem arról van szó, hogy a saját kényelmetek fontosabb nektek, mint a baba élete?"

Zsuzsa: "Az otthonszülő anyukák is ugyanúgy szeretik és óvják a gyereküket, mint a kórházban szülők. Felelős anyaként döntöttem az otthonszülés mellett, és sért, ha azt gondolják rólam, hogy én nem teszek meg mindent a gyerekemért. Az anya szülés alatti kényelme a gyermek érdekét szolgálja. Így ugyanis rövidebb ideig tart a szülés, a hormonok megfelelő mértékben termelődnek, a baba szívhangja sem esik le a méhlepény ereinek nyomódása miatt, és még sorolhatnám. A kicsik első élménye nem egy rideg közeg, hanem a szerető anyai ölelés, ahonnan nem tépik ki őket. Ráadásul az otthonszülők a fájdalomcsillapítás kényelméről is lemondanak, csak forró vizes borogatás van, se epidurális érzéstelenítés, se egyéb lehetőség nem áll rendelkezésünkre. Akik programozott császárra mennek a nyolcadik hónap közepén, mert féltik az alakjukat, inkább azok nézik a saját kényelmüket, mert a műtétnek is vannak komplikációi, jóval magasabbak, mint az otthonszülésé. Engem az otthonszülés tanított meg arra, hogy ahogy az én szülésemet tisztelték a segítők, úgy én is tiszteljem a gyerekem folyamatait. Ez egyfajta alázatos segítést jelent kontrollálás helyett - persze csak addig a pontig, amíg a helyzet nem veszélyes vagy káros bárkinek is."