Féltékenységből varrta be felesége száját a férj?

Bár a mentőket és rendőröket a férj értesítette, és azt állította, hogy az eset idején ő maga nem volt a lakásban (ismeretlenek elrabolták és fogva tartották, amíg feleségével ismeretlenek ilyen kegyetlenül elbántak), néhány óra alatt kiderült az igazság és a férfi beismerte tettét. Ekkor már azt állította, hogy ő és a felesége vadul szeretik a szexet, és ez a bántalmazás is csak az elszabadult szenvedély miatt fordulhatott elő. A nő szája állítólag két öltéssel volt összevarrva, amikor a rendőrök rátaláltak.

A házkutatás során előkerült a tű és a cérna is, amivel a fiatal férj 18 évvel idősebb felesége száját "lezárta". Hogy hogyan kerülhetett a házaspár tulajdonába az orvosi cérna, arra magyarázat lehet az, hogy a Blikk információi szerint a férfi korábban boncmesterként dolgozott.

Hogyan juthat el valaki odáig, hogy bevarrja a felesége száját?

Erre a kérdésre a választ Végh József kriminálpszichológus segítségével kerestük: sorra vettük az okokat, amelyek a brutális cselekményhez vezethettek.

A kriminálpszichológus szerint az elkövető súlyos érzelemműködésbeli zavarral küzdhet, érzelemvezérelt személyiség, aki a feltehetően évek alatt felgyülemlett feszültségtől csak egy ennyire őrült cselekedettel tudott megszabadulni.

Egy egészséges ember akadályoztatás, feszültség vagy düh esetén más megoldást is tud választani, ami lehet ugyan szintén egyféle agresszió - például a földhöz csap egy tányért -, de agressziója nem egy másik emberre fókuszál, illetve képes folyamatában kiadni a feszültséget, nem halmozza, gyűjtögeti, rejtegeti azt évekig. A hosszú időn keresztül felgyülemlett agresszió azonban minden korlátot elmosó "tombolásra" képes.

A belső feszültségekre kétféle módon reagálhatunk. Az egyik a szomorúság, amely passzív érzelem, és nem visz előre. A másik az agresszió, amely aktív, és ha kontroll alatt tudjuk tartani, akkor az agresszió elvezethet a megoldáshoz. Akkor van nagy baj, amikor az agresszió kontrollálatlanul, fék nélkül szabadul el.

Az agresszió erejét, az agresszív indulatot csökkenti az iskolázottság, a műveltség, az egészséges érzelmi élet, valamint az erkölcsi neveltetés. Ha ezek egyike-másika hiányzik vagy torzul, esetleg gyengén működik, akkor az agresszió különös kegyetlenségek elkövetésére is késztethet. Az agressziót erősítheti a félelem, becsvágy, hiányérzetek, valamint a féltékenység is.

Mi lehetett a valódi ok?

Az említett esetben nagy valószínűséggel a féltékenység játszhatott szerepet, valamint feltételezhetően a hölgy "áldozat" típus volt, aki talált magának egy "üldöző" típusú társat. Kapcsolatukat sokkal inkább jellemezte a függőség és az ebből fakadó játszmázás, mint a szeretet vagy egymás megbecsülése. Ráadásul az ilyen kapcsolatoknál a szeretetet helyettesítő érzések veszik át.

A helyettesítő érzelmek működésének megértéséhez íme egy egyszerű példa a szakértőtől:

Laci két év börtön után néhány napra hazautazhatott a párjához, akit pár óra után iszonyatosan megvert. Amikor rákérdeztünk az okokra, három kérdéssel válaszolt, amely nagyon sok mindent elárult a kapcsolatukról és arról, mit jelent számukra a "szeretet".

1. "Bántanám-e azt, akit nem szeretek, nem fontos nekem?"
2. "Lennénk-e féltékeny arra, akit nem szeretek?"
3. "Megtiltanám-e neki, hogy kurválkodjon, ha nem szeretném?"

Vagyis a logikai bukfencet figyelmen kívül hagyva, ahhoz, hogy Laci a számára megfelelő módon tudja kifejezni érzelmeit párja felé, jól meg kellett vernie, hiszen a valódi szeretetet három helyettesítő érzelemmel azonosította: a fontossággal, a féltékenységgel és a felelősséggel, ezeknek azonban a veréssel tudott érzelmi töltést, hangsúlyt adni.

Azt akarta, hogy csendben maradjon

A durva és végső megoldásnak szánt, a nő szájának összevarrása pedig egyértelmű üzenet: "Elég volt, most már befogod!" Vagyis valószínűleg párja olyan dolgokat mondott neki, amit ő a továbbiakban nem volt képes meghallgatni, elviselni és ezzel a szélsőséges, brutális cselekedettel akarta elérni, hogy a nő a továbbiakban "csendben maradjon".