Hogyan jut el egy gyerek az anyagyilkosságig?

Három brutális eset a közelmúltból

Egy 17 éves oklahomai kamasz fiú brutális kegyetlenséggel végzett nevelőanyjával. Az édesapa halála óta, hét éve nevelte a mostoha a gyereket, aki nem tudni, milyen okból fordult gyilkos indulatokkal a nő ellen. A hírek szerint nemcsak a végzetes napon, de előtte már több alkalommal bántalmazta nevelőjét a kamasz: többször megütötte, fojtogatta, a falhoz lökte, valamint folyamatosan félelemben tartotta az asszonyt. Henry "Hank" Laird állítólag végigröhögte a rendőrségi kihallgatást, mint aki nincs is tudatában annak, milyen súlyos bűncselekményt követett el.

Philadelphiában kalapáccsal és széklábbal verte szét édesanyja fejét egy tizenhat éves kamasz, mert megsértődött: anyja nem engedte, hogy játsszon kedvenc komputerjátékával. A holttestet a házuk mögött lévő sikátorba dobta.

Néhány hete Hódmezővásárhelyen egy húszéves fiú fojtogatta, majd elvágta édesanyja torkát. Állítása szerint azért, mert édesanyja nem akarta beengedni - az egyébként agresszióra hajlamos - fiút a családi házba.

Milyen történések előzik meg a tragédiát?

A fenti hírek azt a helyzetet mutatják be, amikor a családon belüli erőszak végletesen szélsőséges méreteket ölt, ahol drámába torkollik egy gyerek - és egy egész család - élete. Nem lehet azonban megkerülni a kérdést, hogy milyen történések, milyen események előzték meg a tragédiát. Ahogy az is fogas kérdés, hogy a szülő ellen forduló gyerek milyen minták mentén jutott el a brutális, véres befejezéshez.

A Life.hu szakértője, Majsai László pszichopedagógus segítségével jártuk körbe a témát: hogyan kerülhet egy gyerek abba a helyzetbe, hogy szülei ellen támadjon? Vajon üt vagy csak "visszaüt" ezekben a szituációkban a gyerek?

Régóta köztudott tézis a pszichológiában, hogy az agresszió válasz, valamint az is, hogy legtöbbször agresszió szüli az agresszivitást.

"Nagyon fontos tudni, hogy az a gyerek, aki agressziómentes környezetben fejlődik, a legritkább esetben támad szüleire. Így a legtöbb brutális hír kapcsán a szakemberekben felmerül a gondolat, hogy az, ami történt, a mögött hosszú évek, talán egy egész gyerekkor felhalmozódott feszültsége húzódhat. Feltételezhető, hogy olyan 'megoldáshoz', olyan eszközhöz nyúlt a gyerek, amit neveltetése adott a kezébe. Ez azonban csupán magyarázat és nem mentség azok számára, akik gyilkosságig viszik a dolgot!"

Mikor vetemedik a gyerek a szülő elleni agresszióra?

"Több szempontot is figyelembe kell vennünk a téma boncolgatásakor - mondta el a szakértő -, de nem elhanyagolható tény, hogy minden irány egy tőről fakad: a család, vagy a közvetlen környezet mindennapjait átszövő agresszióból. Bármi is a valós kiváltó ok, a gyerek azért támad, mert eszköztelen, nem tanulta/tanulhatta el a helyzetnek megfelelő viselkedésformákat. Amennyiben a családon belül megszokott, illetve elfogadott problémakezelési módszer az agresszív viselkedés, akkor ezt a mintát követi a gyermek is. A fentiek egyértelműen kommunikációzavarra, vagy annak hiányára utalnak. A családon belüli interakciók itt általában szegényesek, illetve hatalmi/tekintélyelvűek."

A gyermekagresszió négy közismert típusa:

1. Amikor a gyerek fellázad az őt érő rendszeres tettlegesség ellen

Ez a klasszikus "visszaüt a gyerek" szituáció. Ilyenkor a gyerek váratlanul támadhat (látszólag ok nélkül). A vele szemben agresszívan fellépő szülő nem számít ilyen jellegű vagy intenzitású dühre, a hosszú évek keserűségéből táplálkozó erőre, hogy a gyermeke egyszer csak megelégeli a felé irányuló agresszivitást.

A legtöbb esetben ez akkor történik meg, amikor a gyerek sarokba szorítva érzi magát, és úgy gondolja, nincs már más lehetősége elkerülni, kivédeni a szülő támadását, csak ha visszaüt. Részéről ez egyfajta "jogos önvédelemnek" tekinthető, de sokszor ez az ellentámadás túlszalad a még kezelhető helyzeten, és végzetes lehet. Előfordulhat, hogy az addig büntetlenül támadó szülő megretten, bizonyos helyzetekben vissza is tarthatja a további bántalmazástól, de megtörténhet, hogy a szülőt még inkább maga ellen hergeli a gyermek, ezekben az esetekben nagyobb a valószínűsége a tragikus végkifejletnek.

2. Pozíciónyerés és erő

Itt nincs konkrét lázadás, vagyis a támadást nem előzi meg egy végső elkeseredés pillanata. A kiváltó ok sokszor nem közvetlenül a szülőtől ered, csak részese a frusztrációnak, esetleg egyszerűen csak jelen van. A gyerek viszont pontosan úgy viselkedik, ahogy azt látta szüleitől, és egy nap egyszerűen már erősnek, erősebbnek érzi magát, mint az őt bántalmazó felnőttet. Azt tanulta meg, hogy az erősebbnek van igaza, és azt, hogy konfliktusait erőszakkal kell megoldani.

3. Amikor a gyerek mindig, mindenért és mindenhol üt

Mivel nincs is más eszköz a tarsolyában, és nem mérlegel, a durva légkörben felnövő gyerek - ahogy a szülői házon kívül is - fizikai erőszakkal vívja ki magának a szükséges pozíciót, úgy a házon belül is ezt, a számára egyetlen "sikeresnek" vélt módszert használja. Üt és visszaüt, ha érdeke úgy kívánja. Ehhez már az sem kell, hogy a szülő kezet emeljen rá: a verbális konfliktusokat is fizikai erőszakkal zárja le.

4. Amikor a gyerek valamilyen pszichés vagy idegrendszeri betegségben szenved

Ez a helyzet viszonylag ritkább, de előfordulhat, hogy a gyerek olyan pszichés illetve idegrendszeri problémákkal küzd - például fejletlen az önkontroll, alacsony a toleranciaszint, elégtelen a frusztrációtűrés, és ezek erőszakossá tehetik. Ezekben az esetekben érhető tetten, hogy a gyerek szülője ellen támad akkor is, ha egyébként agressziómentes légkörben nevelkedik.