10 idegesítő tevékenység a közösségi oldalakon

1. Az állandó tudósítás

Nem és nem szeretnénk egyetlen ismerősünkről sem MINDENT tudni, vagy ha igen, azt nem egy nyilvános közösségi oldalon keresztül. Ezért aztán inkább eltekintenénk a "na, mit vettem ma a boltban?" és a "leugrok a cukiba egy kis krémesért" típusú posztoktól, főleg, ha félóránként érkeznek, mint ahogyan ez oly jellemző az ilyeneket írogató (és általában a magányukat kompenzáló) ismerősök részéről.

2. Az unalmas függés

Szép dolog, ha valaki rátalált a futásra vagy a jógára, de ha ettől kezdve semmi mást nem csinál, mint hogy a futással vagy jógával kapcsolatos tevékenységeiről ír és tesz fel képeket, akkor az egyrészt baromira unalmas mások számára, másrészt felmerül a gyanú: egy hobbira való ilyen szintű rákattanás vélhetően az egyéb értelmes élettevékenységek hiányát pótolja.

3. A konyhatündérkedés

Enni jó, ezt senki sem vitatja, bizonyára még olyanok is vannak, akik szeretik evés helyett vagy mellett ételek képeit is nézegetni, de most őszintén: kit érdekel az napi rendszerességgel (az illető asztalánál ülőkön kívül), hogy mit főzött a másik? Sőt vannak, akik ezt még tetézni is tudják, és rejtélyes okokból olyan ételek fotóit osztogatják meg, amiket nem is ők készítettek.

4. A kényszeres dokumentálás

Mindenkinek örülnek az ismerősei (jó esetben), ha szerelembe esik, gyereke születik, vagy egy szuper nyaraláson vesz részt. Még esetleg kíváncsiak is rá - egy bizonyos mértékig. De napi szinten értesülni a kölök egyedfejlődéséről, a szerelem szárba szökkenésének fázisairól, továbbá 76 képet elviselni "a drágám és én a repcsin Mallorca felé" típusú albumokban már több a soknál.

5. A szenvelgés

Szomorú dolog, ha valakit elhagy a párja, ne adj' isten meghal valakije, kirúgják a munkahelyéről, és a többi. A barátoknak ilyenkor támogatást is kell nyújtaniuk, de ezt nem lehet kikényszeríteni, és főleg nagyon visszás dolog ország-világ előtt nyavalyogni szenvedős szövegek, videók és idézetek formájában - az ilyesmi általában felveti azt a gyanút, hogy az illetőnek talán nincsenek is olyan barátai, akikkel ezt meg tudja beszélni.

6. Az önbizalom kompenzálása

Ha valaki TÉNYLEG sikeres az ellenkező nemnél, akkor nem nagy szám neki, hogy időnként sikereket ér el, és főleg nem számol be minden egyes ilyen esetről. Szóval ha valaki lelkes részletezésben tör ki, valahányszor ránéz "úgy" egy férfi/nő, és a közösségi oldalon latolgatja az esélyeket, akkor valószínűleg csak azt akarja demonstrálni: én is kellek ám valakinek, jó csaj/pasi vagyok!

7. A magamutogatás

A partifotók tömkelege, tükörben csücsörítés és pucsítás, férfiak esetében félmeztelen fényképek - mindannyian ismerjük a típust, aki szerelmes a saját testébe, és mindannyian jókat szoktunk kacagni a (leggyakrabban ráadásul igénytelen módon előadott) önimádatán.

8. A naiv megosztogatás

Tényleg van még olyan 2013-ban, aki elhiszi, hogy minden megosztás után 100 forintot kap a rákos kisfiú, és hogy ingyen luxustelefonokat osztogatnak százasával a lájkolók között? Nem is beszélve a két perc böngészéssel leleplezhető összeesküvés-elméletek és a hatásvadász képpel kísért életbölcsességek rendszeres terjesztőiről. Egy kis önkontrollt kérnénk!

9. Mások kihasználása

Egy-egy különleges alkalomkor még elmegy, de naponta többször felszólítani (rosszabb esetben üzenetben is) az ismerősöket arra, hogy szavazzanak ránk itt meg ott az akármilyen nyeremény érdekében, netán a személyes kapcsolati hálónkat üzleti ügyek reklámozására használni nem szép dolog. A típus alesete a játékmeghívókat küldözgető felhasználó, akinek nem megy a fejébe, hogy nekünk nyolcadszor sincs kedvünk csak azért amőbázni, mert ő plusz pontokat kap minden meghívott ismerőse után.

10. A bántó műveletlenség

Nem mindenki lehet egyformán iskolázott és olvasott, de ha valaki nem tudja leírni rendesen Kossuth nevét, akkor ne hivatkozzon rá, ha pedig még a kedvenc hollywoodi sztárja sem megy pontosan, akkor ne osszon meg róla képet - vagy előtte üsse be a keresőbe, itt a 21. század! Az egyik legidegesítőbb és újabban vészesen terjedő jelenség pedig a -ba/be toldalékok használata a -ban/ben helyett, amitől különösen taplónak tud látszani még egy amúgy okosnak tartott ismerős is.