Ne féljetek a hasba szúrástól!

Körülbelül egy éve olvasom a blogot, ekkor határoztuk el az urammal, hogy szülők leszünk. Szerencsére hamar teljesült a vágyunk, és már 17 hetes terhes vagyok. A 12. heti ultrahangon azonban a babánk tarkóredője nem sokkal volt a határérték alatt. A vérvételek tökéletesek lettek, de azt javasolták, az a biztos, ha mintát vesznek a magzatvízből és megvizsgálják. Nem is hallottam erről eddig, ugyanis 28 éves vagyok és nem tartozom a kockázati életkorba. A múlt héten estünk túl rajta és nem sok friss bejegyzést találtam a neten ebben a témában. Ezért írok most. Ha csak egy anyának is segítség ez, abban, hogy tudja mi vár rá és ne féljen, már megéri.

Az előzményeket már leírtam, még annyit, hogy nem mertük megtenni az urammal azt, hogy ne csináltassuk meg a mintavételt, holott biztosak vagyunk abban, hogy a babánk egészséges. Szerintem nagyon fontos a pozitív gondolkodás és az, hogy ezt értetek teszed/teszik. Annyi elrettentő, negatív dolgot olvas az ember (nem elég a saját félelmed), hogy úgy gondoltam, legyen pozitív bejegyzés is.

A zalaegerszegi kórházban végezték el a beavatkozást, és le a kalappal mindenki előtt. Van választott orvosom is, ő csinálta az egészet, de rajta kívül is mindenki nagyon kedves volt. Ez pont az a helyzet, amikor nagyon jól tud esni egy kedves szó. Reggel genetikai vérvétel után felvettek az osztályra, és a beavatkozás időpontját is elmondták nagyjából. Ez azért nehéz, mert közben más kismamák is mennek ultrahangra és meg kell várni, míg mindenki összegyűlik (orvos, nővér, beteghordó, genetikus, laboros). Előtte már részletesen elmondták, mi fog történni, de amint behívtak, akkor is még egyszer (biztos látták mennyire be vagyok rezelve). Az első jó tanács az...

A történet folytatását itt olvashatod.