Ingyenélők bevetésen – így élnek a seftkirályok

Laci közel ötvenéves. Van egy tizenkét éves nagyfia és egy egészen kicsi, mindössze néhány hónapos gyermeke jelenlegi barátnőjétől. Lacinak hosszú évek óta nincs hivatalos munkahelye, mégis viszonylag jól él. Annak idején szüleitől kapott egy lakást, amit feketén kiad és néhány tízezerrel olcsóbban bérel egy másikat. Hogy mivel foglalkozik és miből keres pénzt? Ő magát néha autókereskedőnek, néha ügyintézőnek titulálja. És valóban, ez utóbbi illik rá a legjobban. Sok ismerőse van országszerte, amely kapcsolatokból remekül megél: „Ha egy elfoglalt barátomnak szüksége van valamire, például el kellene intéznie egy ügyet az önkormányzatnál, ami hosszas órákra elszakítaná őt a munkájától, megkér engem, hogy segítsek neki. Mivel rengeteg idősebb hölggyel tartom a kapcsolatot különböző hivatalos szervnél, soron kívül kiszolgálnak – ehhez elég mindössze egy kis bonbon, vagy néha egy-egy szál virág és egy széles mosoly. El sem hinné az ember, hogy egy apró figyelmességgel hány kulcsra zárt kapu nyílik ki. Az elfoglalt embereknek drágább az idejük annál, hogy egész nap egy hivatal várójában üljenek. Én egy ilyen ügyet pillanatok alatt elintézek, és általában 4-5000 forintot kapok a munkámért”.

De Laci mást is tud…

Szinte minden autóalkatrész-kereskedőnél van kedvezményre jogosító kártyája, így az új alkatrészekhez akár féláron is hozzájut. Elég ismét egy elfoglalt barát, akinek éppen szüksége van valamire, vagy egy autószerelő ismerős, és máris keres 10 ezer forintot: a kedvezményes kártyával megvesz bármit, majd teljes áron adja tovább – így megint csak mindenki jól jár: másnak nem kell elmennie vásárolni, így időt spórol meg, mégis ugyanannyi pénzért kapja meg az áhított alkatrészt, Laci pedig az eredeti ár felét teszi zsebre. „A benzinkút egy igazi aranybánya: sokszor ott töltöm akár az egész éjszakát. Miközben remekül elcseverészek a kutas fiúkkal, pultoslányokkal, rengeteg embert ismerek meg. Taxisokat, kamionosokat, zenészeket – az éjszaka embereit. A kamionokról általában van «leeső áru», jelen példánkban legyen ez üzemanyag. Ha tudok valakit, akinek kell – tegyük fel a társaságnak, ahol adott taxis dolgozik –, máris rengeteg pénzt kerestem – és ehhez mindössze két embert kötöttem össze egymással. Az egyik fél nagy mennyiségben olcsón jut hozzá az amúgy borsos árú áruhoz, a másik fél pedig megszabadul az «ingyen szerzett» rakományától. A hasznot természetesen megsápolom.Mindenki jól jár.”

Miért menne el éhbérért dolgozni?

Laci ezekkel a manővereivel havonta szép bevételre tesz szert – fizeti a rezsit, eltartja a gyesen lévő barátnőjét és legkisebb gyermekét. Nagyfiára nem költ, gyerektartást sem fizet – amikor egykori barátnője rájött, miből is él Laci pontosan, faképnél hagyta, és hogy teljesen megszabaduljon tőle, a gyerektartásról is lemondott. Esze ágában sincs normális munkát vállalni: „A minap egy barátom szólt, hogy a cégénél áruszállítókat keresnek, havi fix 120 ezer forintért. Ennyi pénzért eszem ágában sincs elmenni dolgozni, miközben most a saját főnököm vagyok, annyit dolgozok, amennyit akarok és olyan időbeosztással, ahogy én akarom, és így is simán megkeresek ennyi pénzt havonta. De az apukám és az anyukám is ki szokott segíteni néha: ha nem keresek meg annyi pénzt egy hónapban, amennyit kellene, rájuk mindig számíthatok. Társadalombiztosításom nincs, adót nem fizetek. Ha megbetegszem, előkerül a jól bevált virág, bonbon a közeli körzeti orvosnál és máris van receptem. Ha nagyobb baj történne, nem tudom, mit csinálnék.”

Laci nem aggódik a gyermeke jövője miatt: a barátnője vidéki, nagycsaládos – ha bármi történne vele, a gyereknek akkor is meglesz mindene…

Áron táplálék-kiegészítőket forgalmaz

Áron 38 éves, diplomás, középfokú német nyelvvizsgája van. Hosszú éveken keresztül beszerzőként dolgozott az egyik multinacionális cégnél, mire elege lett a szűkös korlátokból és az idősödő szingli nőkből, akik az irodában nap mint nap körülvették. És habár igencsak jól keresett itt, gondolt egyet és egyik napról a másikra felmondott. „Azóta táplálék-kiegészítőkkel kereskedek – mivel egy nagyobb, zárt körű nemzetközi lánc tagja vagyok, fillérekért jutok hozzá az egyes készítményekhez, amiket sokszorosáért adok tovább. Ezzel már eleve szép bevételre teszek szert havonta. De szinte minden egyes lehetőséget megragadok statisztaként is. A hiedelmekkel ellentétben nagyon kevesen jelentkeznek egy-egy reklám vagy tévéfilm forgatására statisztának, így majdnem mindig bekerülök, amivel alkalmanként 10 ezer forintot keresek.” Kiadása nem sok van: egy önkormányzati lakást törleszt havi néhány ezer forintért, aminek a rezsije is igen alacsony. Szórakozni most már nem sűrűn jár el, korábban azonban minden hétvégén fellelhető volt valamelyik éjszakai mulatóban. A legtöbbet a minőségi ételekre költi, mert meggyőződése, hogy az „Az vagy, amit megeszel” mondásnak van igazságtartalma. Társadalombiztosítása sincs, de mivel ő maga is fogyasztója az általa forgalmazott táplálék-kiegészítőknek és vitaminoknak, úgy véli, a közeljövőben nem is lesz rá szüksége.

Volt idő, hogy Péter az autójában ébredt minden reggel

A 44 éves fiatalember hivatalosan már több mint egy évtizede munkanélküli. Úgy véli, ebben a korban már nem is vennék fel őt sehova, ráadásul sem végzettsége, sem nyelvtudása nincsen, a számítógépekhez pedig egyáltalán nem ért. Van egy nagyobb fia, akit évek óta nem látott, tartásdíjat – Lacihoz hasonlóan – ő sem fizet. Hosszú évekig használt ruhákkal házalt a haveroknál, akik olykor megszánták őt és vettek tőle néhány darabot. Mivel ez a biznisz nem volt éppen jövedelmező, nem tudta fizetni az albérletét és a havi számlákat sem, így kilakoltatták. Egy ideig a saját autójában élt, a nagyobb bútorait a barátok garázsaiban tárolta. Ezután belépett egy MLM cégbe, azóta porszívóügynökként tevékenykedik – természetesen feketén. Egyetlen szerencséje, hogy a sors kiváló kommunikációs képességgel áldotta meg, ha kell, a békát is belebeszéli az ember hasába. „A porszívók elég drágák, habár tényleg jó minőségűek. Ha eladok néhányat havonta, már meg is van a szükséges bevételem. Sokszor az emberek képesek hitelre megvenni az általam kínált portékát, amit nagyon nagy butaságnak tartok, de nekem ugyanúgy jó ez a megoldás is, hiszen én mindenképpen megkapom a tranzakcióból származó jutalékomat.” Jelenleg a barátnőjével él albérletben, amit felesben fizetnek. Társadalombiztosítása neki sincs, így csak reménykedni tud abban, hogy nem történik komolyabb baja.