Halottról csak jót vagy semmit, de nekem ez nehéz lesz - Katz Dávid megnézte a Napló utolsó adását

Kevés olyan ember van Magyarországon, aki ne emlékezne egy-egy maradandó riportra vagy helyzetre, hiszen igyekeztek mindig érdekes és igazi riportalanyokat találni: segítettek a rászorulókon, szemetet szedtek, disznót vágtak - az utolsó adásban ezekből láthattunk néhány összevágott percet. Én is mosolyogva ültem a televízió képernyője előtt, mert az érzések jöttek és mentek, volt, amikor jót derültem vagy éppen elszomorodtam, de az biztos, hogy emlékeztem.

Muszáj megemlítenünk a Napló stábját, akik a televíziós és internetes újságírás meghatározó alakjai ma is, nevük ismerősen cseng legtöbbünknek. Elég csak Sváby Andrást, Vujity Tvrtkót, Azurák Csabát, Pimasz urat vagy Hadas Krisztát említenem. Beutazták a világot, hogy tudósítsanak, de itthon készültek a legnagyobb történetek. Beteg gyerekeket mutattak be nekünk és szegény családokat segíthettünk a Napló erejével.

Persze az elmúlás jótékony homályába nem merülhet az emlékezetes kamuriport a mezőőrről. Ezen kívül sajnos nem egy alkalommal került adásba olyan riport (főleg az utóbbi években), amit érezhetően felsőbb nyomásra forgattak, amolyan jófajta promóként.

Mindenki megnyugodhat: annak ellenére, hogy az utolsó adásban erről megfeledkeztek, az interneten két kattintás után bárki megtalálja. Aki kihagyta az utolsó adást, ne sajnálja, viszont cserébe nézzen meg egy klasszikust, hiszen van ezekből is bőven.

Tizenhét év után megszűnt a Napló.