Egy hely, ahol merhetsz nagyot álmodni: Herczeg Zoltán ezért imádja Amerikát!

Amerika ott lakozik minden ember szívében, éljen bármerre is, aki olyan helyet keres, ahol szabadon megvalósíthatja választott sorsát – mondta egyik beszédében Thomas Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke.
Az USA-ra ma is sokan úgy tekintenek, mint a szabadság földjére és a lehetőségek hazájára. Számodra mit jelent?

Gyermekkorom óta "Amerika-mániás" vagyok, Winnetou és Bőrharisnya árnyékában nőttem fel, habzsoltam a Karl May és J. F. Cooper könyveket, a filmeket, San Francisco utcáin, Kojak, Dallas stb. Amikor először repültem az USA felett 2006-ban, már ott fent éreztem, hogy ez igen, ez az, ez valami más, végre ITT vagyok.

Las Vegas egy hatalmas, csodás játszótér felnőtteknek, Hollywood, Los Angeles a "movie" és a rock&roll fővárosa, San Francisco tiszta Európa, minden itt van, amiről gyerekkoromban álmodtam, nem tudom pontosan megfogalmazni, de minden olyan cool, olyan "amerikai". Igaz, hogy egy nagy illúzió, de jó benne megfürödni, mert elhiszed, még ha nem is mindig hihető. Valójában becsapnak, de szereted ezt. Álomgyár. De szeretjük az álmokat. Én meg azt is, ahogy készülnek az álmok.

Az USA-ban lenni olyan, mint egy filmben, komolyan! A lélegzetelállító Grand Canyon, a konkrétan narancssárga sivatag végtelen útjain szélfútta "boglyák", Nevada, Kalifornia, Utah, Red Hot Chili Peppers, ez mind-mind Amerika, Andy Warhol, Lenny Kravitz, Anthrax, ezen nőttem fel, ettől lettem az, aki, benne van minden sejtemben, nehéz ezt ennél érthetőbben elmagyarázni, ezt valójában nem is érteni, hanem érezni kell. Vagy érzed, vagy nem. Én nagyon! Most megyek nem sokára ötödjére, ezt nem lehet megunni, kimeríthetetlen tárház, a kultúra, a film, a zene, a nemzeti parkok, az emberek nyitottsága, a lazaság, a coolság, az utcazenészek, vagy akár a kapitalizmus vegytiszta működése, a politika kifinomult mechanizmusai, a liberalizmus, a demokrácia illúziója mind nagyon sokat ad, hatalmas inspiráció, a szabadság maga.

Aztán hajnali egykor rád kapcsolják a villanyt a szórakozóhelyen, szó szerint kiveszik az utolsó fél pohár sört a kezedből, és akkor rájössz, milyen jó itthon. Végül mindenhol jó, ahol önmagad lehetsz, mindenhol jó, ahol otthon vagy. Ez egy feladat, egy kihívás, valójában (élet)művészet, szeretni kell!

Neked melyik a kedvenc helyed, ahová mindig visszatérsz? Egyáltalán lehet köztük rangsort felállítani?

Nehéz különbséget tenni és egyben könnyű is. Nem tudnám megmondani, mit szeretek a legjobban: Vegas, Frisco és LA rendkívül különböző. Az egyik bolondos, egy hatalmas varázskastély minden pompával, Velencével, Párizzsal, az ókori Rómával, a Cosmopolitannal, a Belaggióval, annak észveszejtő szökőkútjával. A Circus Circus Casino vidám retrója mindig a Félelem és rettegés Las Vegasbant juttatja eszembe, kedvenc filmemet Johnny Depp-pel. Ez Las Vegas, a sivatag kellős közepén, megunhatatlan, de egy idő után mégis csömöröd lesz tőle, besokallsz.

A másik: San Francisco dimbes-dombos utcái óceánparti panorámával és old school villamosaival egészen hihetetlen, szívmelengető. Bölények "szabadon" a város közepén egy virágos, hatalmas "meseparkban", ez a hely egy csoda, és a Golden Gate sem a Lágymányosi híd! Ezeréves fenyőfák elképesztő méretekben, itt Liliputban érzed magad.

LA pedig egy óriási puszta, 140 km hoszzú, 50 km mély, 17 millió lakos, 54 város összekapcsolódva. Ez a város maga a rock 'n' roll, a Mullholland Drive-on vagy Beverly Hillsben kocsikázni egy kabrió sport Mercivel felülmúlhatatlanul cool, tényleg, mintha David Lynch mozijának főszereplője lennél, de minimum egy Eddie Murphy: tényleg azt hiszed, minden a tiéd (lehet). Na és az autók, az amerikai autóipar '60-as, '70-es éveinek csodáitól teljesen kész vagyok, és minden percben jön egy újabb csoda bármelyik úton...

Los Angeles egy igazi shopping-terápia. Divattervezőként te nyilván más aspektusból figyeled az ottani trendeket. Hogyan hat rád mindaz, ami szembejön veled az utcán?

Itt minden eladó és minden megvehető, ez a fogyasztói társadalom abszolút csúcsa. A Melrose Avenue tele tuti butikokkal, a világ minden tájáról itt próbálnak szerencsét a legtehetségesebbek és legbátrabbak. Nagyon durva a verseny, itt csak a legjobb marad életben, a verseny azonnal elkaszálja, felmorzsolja a gyengét. A Sunset Blvd-on egymás mellett négy hatalmas gitárbolt, itt minden van, amit csak el tudsz képzelni. Kajások egymás hegyén-hátán, Az 50 km hosszú (!) Santa Monica Blvd-on a legolcsóbb mexikóitól vagy kínaitól a legdrágább francia étteremig minden van. Vigyázz, mert az olcsó kaja tuti műanyag, hihetetlenül finomak, de másnap ragyás leszel tőle és puffadt, fogalmad se lehet, mit ettél 8 dollárért.

Egy "sima" Mall (bevásárlóközpont - a szerk.) százszor akkora, mint itthon. A Beverly Hills Plaza kétnapos program, jobb, ha inkább be se mész. Józannak kell maradnod, hogy ne vegyél meg minden felesleges mütyűrt az utcán a hűtőmágnestől az Elvis kulcstartóig, a gagyi "arany" Oscar-szobrot és a 10 dolláros Armani Exchange cuccokat. Hatalmas szatyrokkal térsz haza, mert elvakított a bőség, nem bírtál ellenállni, de otthon a papírból kicsomagolva csak üres, felesleges kacatokra lelsz és már semmit nem értesz...

Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a kint töltött időszak alatt?

Amikor rájöttem, milyen jó itthon, Magyarországon - ez volt a legfelemelőbb. Amikor kiismered az egész mechanizmust, miért olyan az, amilyen, mit mond neked, mire jó, mire nem, megismered a működését, kiismered az illúzióit és végül nem hiszed el, hogy az valódi, valóban emberi még. Helyén kell kezelni a dolgokat, szükségszerű a józanság és éberség, ott is ember kell maradj, ott is magyar kell maradj! Hatalmas lecke ez, mert sosem leszünk amerikaiak és ők se európaiak, és ez így van jól, a szív az szív, a nyelv az nyelv, a kultúra nem kigyomlálható, az anyatej nem felcserélhető, az anyaföld nem elfelejthető. Soha!