A gyerek nem olyan, mint egy nyelvvizsga! Avagy fel lehet készülni az anyaságra?

2015.06.03.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Végeláthatatlan és mindenre választ kínáló kismamablogok, "bezzeg az én szülésemnél" típusú horrortörténetek, önmagukról és gyermekükről többes szám első személyben beszélő, "kakiltunk és büfiztünk" tanácsadómamik, tankönyvek és oktatóvideók. És persze az örök stressz, hogy vajon jól fogjunk-e csinálni mindent, amit a terhesség ideje alatt bebifláztunk...

"Dehogy, az egész lutri" - veti oda az első kismama, akinek feltettük a nagy kérdést, hogy fel lehet-e vértezni magunkat minden tudással, ami a terhességhez, a szüléshez, a neveléshez és egy pöttöm gyermek életben tartásához és szeretéséhez kell. Móni, akinek természetesen nem ez az igazi neve, sokáig azt sem tudta, magára a gyermekvállalásra sikerült-e felkészítenie önmagát, valamint a párját, nemhogy mindarra, ami utána jön. Aztán persze jött Beni, és felülírta a különböző női agymenéseket.

Azt mondják, lehet róla beszélni, mesélni, de ha nem élted át, úgysem fogod megérteni, hogy működik ez a dolog. Ha évtizedeken keresztül te irányítottad a sorsod, és osztottad be az időd, őrülten nehéz lesz mindezt átadni egy kisembernek, aki pár napja van még csak a Földön. Pedig ez történik, és a tökéletesen felépített régi élet, a barátságok, a párkapcsolat, a házasság, az énidő rendszere mind-mind borulnak, ha egyszer csak megérkezik valaki, aki szavak nélkül is a tudtodra adja, hogy mostantól bizony minden másképp lesz.

Más nő leszek a szülés után?

Azt vélhetően minden pár, aki családalapításra adja a fejét, tudja, hogy miután világra jött a gyermekük, már nem lesznek ugyanazok az emberek. A pasiból, a vőlegényből, a férjből apa válik, a barátnőből, a feleségből pedig anya. A szülővé alakulás kívül-belül megváltoztat mindenkit, hiszen más lesz a gondolkodásmód, az értékrend, az időbeosztás, és legtöbbeknél az alak is.

Fontos, hogy tudomásul vegyük, hárman (vagy többen) lettünk, és ezáltal mindannyian másokká váltunk a kapcsolatban. Még ha ezt elsőre nem is érezzük, az apák gyakran alárendelt szerepet kapnak az új felállásban, és ahogy háttérbe szorulnak a bébivel kapcsolatos teendők ellátásában, úgy az anyukával való közös percek száma is drasztikusan lecsökken, átértékelődik. És a közös programok, az egymással való foglalkozás, a szex, a hosszú beszélgetések, vagyis minden, ami valaha párkapcsolattá és szerelmesekké formált titeket, egytől egyig a csöppség mögé szorulhat.

Ahogy oly sok minden, ezt is kismamája, anyukája válogatja. Van, aki állítja, semmit sem tudott a világról addig, amíg életet nem adott a gyermekének. Míg más úgy van vele, hogy persze, simán fel lehet készülni a szülői feladatokra, hiszen van rá kilenc hónapunk. "Amikor terhes lettem, onnantól kezdve nem tudtam nem erre gondolni. Mindent elolvastam, mindent tudni és érteni akartam arról, mi történik éppen a hasamban. Kalkulátorokat nézegettem, horoszkópot számoltam, faggattam a védőnőt, az orvosokat" - meséli Krisztina, aki egy nyolcéves kislány édesanyja.

"Persze ott volt az anyósom, a családtagok, és az olyan barátok, akiknek már több gyermekük is volt, és akik persze mind sokkal okosabbak voltak, mint én" - állítja Kriszta, aki arra buzdít, hogy nem szabad mindent elhinni a jót akaró, önkéntes tanácsadóknak, mert könnyen belezavarodhatunk abba, hogy mindenki mást mesél egy adott témáról.

Nyugi! Nem vagy rossz anya!

A felmérések szerint a szülést követő szorongás és depresszió kialakulásában a hormonális változások, valamint az új élethelyzet okozta stressz játszanak igazán nagy szerepet. Amikor is az újdonsült anyuka úgy érzi, tehetetlen, túlságosan leterhelt, képtelen egyedül megbirkózni a napi feladatokkal, és közben állandó bűntudata van, hogy rossz anya. A szülés utáni depresszióról és az egyéb szorongásfajtákról itt írtunk korábban.

Mi a tanulság?

Akármennyire is felkészültnek, jól informáltnak, érdeklődőnek, szorgalmasnak és ügyesnek érzed magad, anyukaként valószínűleg őrülten nehéz lesz majd mindig jó döntést hozni. Fogadd el, hogy képtelenség egyszerre követni a belső hangot, az anyai tanácsokat, más mamák ajánlásait, az oktatókönyvek tippjeit és a fórumozó anyukák trükkjeit. Mert papíron ezekből kellene ugyan összegyúrni a legjobb megoldást bizonyos helyzetekre, de az általános tapasztalat azt mutatja, hogy úgyis az ösztönök súgják majd meg, hogy mi a teendő, a poronty pedig egyébként is azt csinál, amit akar.