Csonka András: Anyu, ugye, hallasz? Persze a pofám mindig nagy...

Képzeld, belekapaszkodtam egy villanypásztorba, és túléltem! Nem túl normális ötlet, tudom, de biztosítottak róla, hogy áramot rég látott a drót, és szegény birkák is jót röhögnek, ha valaki parázik az áramütés miatt. Birkák. Ó, igen, a városi gyerek kiszabadul a vidéki feelingbe, és már attól lehidal, hogy birkát próbál terelgetni.

Serbán Attilával és Várhegyi Lucas Palmirával egy karitatív megmozduláson jártunk Egerszalókon. A barlanglakásokat és a környéküket teszi rendbe egy luxushotel kollektívája, és kicsit besegítettünk nekik. Csupa olyan őrület, amiről legfeljebb csak olvastam eddig. Jurtaépítés, kerítésfonás, birkaterelgetés. Az utóbbi nem nagyon sikerült, mert a birkák inkább maguktól kifutottak a zárt kertből, mielőtt egy szót is tudtunk volna szólni hozzájuk. Újra és újra rádöbbenek, hogy nem tartozom az ezermesterek népes táborába, és biztos nem költöznék be abba a jurtába, amit én építettem fel, mint ahogy abba a kocsiba sem szállnék be, aminek a kerekét én cseréltem le.

Ja, és hogy miért pont mi hárman mentünk Egerszalókra? A válasz ott van a pólónkon. A nagy zöld S betű. Mind a hárman résztvevői leszünk a nagy tavaszi durranásnak, a Shrek musicalnek az Arénában május végén. Tartok tőle, hogy az irtózatos szőrrengetegben szamárként sokkal keményebb fizikai megterhelésnek leszek kitéve, mint ebben a kis építkezésben, de ettől szép az élet. Az idő szerencsére nem volt túl zord, bár amikor reggel felébredtem, éreztem, hogy valami nincs rendben velem, a torkom egyre jobban fájt, és elég levert voltam egész nap. Ismersz, én pontosan megérzem, ha gáz van, így amikor késő délután hazaértem, be is bizonyosodott mindez, mert 38,5-öt mutatott a lázmérő, így a hét végét ágyban töltöttem.

Viszont ha már dolgozgattunk a szabadban, a visszaindulás előtt azért még belefért egy kis lazítás a hotel medencéjénél, én csak kívülről drukkoltam a sellő Palmirának. Elég volt nekem a koktél kis gyógyírnak a nyavalyámra. Egyébként elhatároztam, hogy itthon újra lejárok majd úszni, mert szerintem az a fajta állandóság, amit az ilyen típusú mozgás jelent, segíteni tud a stressz kezelésében, ami egyre kínzóbb már, ahogy az idő halad előre. Persze a pofám mindig nagy, aztán ellustulok, és halogatok mindent, de ennek vége! Becsszó! Majd megírom, hogy sikerült betartani.