Jóga a hídon és a tetőn – Ezért keresd az extrém helyszíneket!

Egy-egy különleges helynek különleges rezgése van, ami hatással van ránk. Gondolj bele, milyen más érzés belépni egy katedrálisba vagy egy díszterembe, és mennyire más belépni egy sötét pincébe. Sok jógázónak kellemes, megnyugtató érzés a természetben gyakorolni, vagy egy tetőn a város felett, az ég végtelenjéhez közel, esetleg egy hídon, a Duna áramlása felett.

A nem mindennapi helyek azonban gyakran rendkívüli kihívásokat is hoznak magukkal: fúj a szél, süt a nap, vagy éppen elered az eső, bogarak csatlakoznak a jógázáshoz, vagy egyenetlen a talaj, hullámzik a víz a SUP deszka alatt, a hídon vagy parkban piknikezők vidám nézőközönséget biztosítanak a jógázáshoz.

Ez persze nem megy azonnal, azért is kell külön gyakorolni. Ha már egy csendes, nyugodt szobában, gyertyafénynél könnyen megy a befelé fordulás, jöhet a nagyobb kihívás: erdő, tópart, vagy egy mozgalmas városi környezet, sok jógázó társaságában és szirénázó autók hangjára.

A különleges jógahelyszíneket gyakran éri az a kritika, hogy túlságosan „elszórakoztatják" az elmét, ahelyett, hogy csendességet teremtenének benne. Ez teljesen egyéni, és attól függ, hogy ki hol jár éppen a gyakorlásában: lesz olyan jógázó, aki érdekesnek, szórakoztatónak tart egy-egy helyszínt, és lesz olyan, aki egy stimuláló, ingerekkel teli környezetben is képes befelé figyelni. A lényeg, hogy mindketten gyakorolnak, és a kitartó, rendszeres gyakorlás mindenképpen eredményt hoz.