Lábbelik, amik meghódították a világot

A praktikus klumpákat és fapapucsokat már a középkorban is viselték a munkások és a földművesek, ugyanis a magas talp megvédte a lábat a hidegtől, a sártól és a nedvességtől, a kemény orr-rész pedig a lábujjakat óvta a sérüléstől. Az 1900-as évek második felében divattá vált papucsot alagútszerű bőr felsőrésszel látták el, amit ma vastag zoknival vagy lábszárvédővel is trendi hordani, de gumiból is készítenek már klumpákat azóta. A fapapucs, amellett, hogy nagyon népszerű, hasznos is, akár kalapácsként is funkcionálhat. Sőt, védekezni is lehet vele: a nyolcvanas évek népszerű tévésorozatában Linda azért is lépett ki minden összetűzésnél a klumpájából, nehogy túl nagy kárt tegyen ellenfelében.

A teniszcipő korai változata a vászon és a vulkanizált gumi fúziójából született Angliában, az 1830-as években. A talprészhez használt anyag nagy fejlődést jelentett, mert az addig alkalmazott gumi rugalmatlan volt, és a hidegben berepedezett. A kezdetben leginkább strandon viselt darab felsőrészét T alakú szíjjal és csattal rögzítették. A sneaker, azaz „settenkedő” elnevezést 1917-ben kezdték el használni, mert lényegesen halkabb volt benne járni, mint a hagyományos bőrcipőkben. A huszadik században számtalan sport, alkalmi és hétköznapi változat készült a sneakerekből, amelyek még ma is nagyon népszerűek. A hétköznapi viseletbe robbanásszerűen tértek vissza, és új irányt hoztak a divatba.

A klasszikus lábujjközös papucs 1962-ben indult világhódító útjára. A tradicionális japán szandál mintájára készült lábbeli nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Mára a flip-flop az egyik legnépszerűbb viseletté vált: az egész világon elérhetőek a szivárvány minden színében pompázó modellek, amelyek közül a legkülönlegesebbek motívumait kézzel készítik. Az eredeti brazil kaucsukból készült Havaianas papucs kiváló strandoláshoz is, mert nem forrósodik át a napon, és csúszás biztos. Mivel kényelmes, és természetes gumitalpát könnyen és gyorsan lehet tisztítani, a hétköznapokban is sokan viselik.

Ki ne emlékezne az 1970-es években népszerűvé vált éktalpú és platformcipőkre, csizmákra? A „holdjárókat” előszeretettel hordták a század végén divatos énekes és zenei formációk női tagjai is. A népszerűsítés pedig olyannyira jól sikerült, hogy – habár jellemzően kissé visszafogottabb változatokban – pár évente újra megjelennek a divatmagazinokban és a boltok polcain, ahogy idén nyáron is visszatért egy kissé modernebb formában, amit már flatformnak neveztek el.

Az 1960-as években a kényelem és az egészséges lábak egyaránt a magas sarkak áldozatai lettek. A stiletto, vagyis a tűsarkú cipő előrenyomta és ezáltal sokszor deformálta a lábat, amelyen bütykök és kalapácsujjak alakultak ki, valamint a járás is kényelmetlenné vált. Ennek ellenére még ma is töretlen ezeknek a hegyes orrú lábbeliknek a népszerűsége, sokan egyenes a nőiesség egyik szimbólumának tartják a stilettót. A negatív hatásokat manapság bütyökkorrigáló vagy lábujjszétválasztó segédeszközökkel küszöbölik ki.