"Nem volt önbizalmam, irigykedve néztem a korombelieket" – 40 kilót fogyott, majd a mozgás szerelmese lett Évi

Gyerekkorom óta túlsúllyal küzdöttem, ez valószínűleg annak is „köszönhető”, hogy az életmódváltásom előtt nagyon egészségtelenül éltem. Egyáltalán nem sportoltam, szinte mondhatom azt is, hogy a sport fogalmától is irtóztam. Az ételeim egészségtelen összetevőkből álltak, nagyon zsírosak voltak, egyáltalán nem fértek bele az egészséges életmód kereteibe. Mivel elképesztően édesszájú voltam, rengeteg édességet és süteményt ettem, sajnos határokat nem ismerve. Ennek és a mozgás hiányának végül felesleges kilók formájában lett meg az eredménye.

Mint minden tinédzsert, engem is egyre jobban kezdett érdekelni a külsőm, és egyáltalán nem tetszett, amit a tükörben látok. Nem volt önbizalmam, féltem ismerkedni, kapcsolatokat építeni. Sokszor irigykedve néztem a korombelieket, ahogy flörtölnek, ismerkednek egymással. Nekem ez nem ment, és legbelül tudtam, hogy ennek az a fal lehet az oka, amit a túlsúly miatt magam köré építettem. Rájöttem, hogy változtatnom kell, nem élhetek szürke kisegérként.

Ekkor 86 kilót mutatott a mérleg, ami elég sok egy tinédzser számára. Elhatározásom után sikerült 40 kilótól megszabadulnom.

Próbáltam a saját magam motivációja lenni. Mindig az járt a fejemben, hogy ha lement egy kiló, akkor le fog menni kettő is, és így tovább. Persze a környezetem elismerő szavai is jó hatással voltak rám. Örültem neki, amikor ismerősök is észrevették a változást, és volt egy-két dicsérő szavuk hozzám. Ez egy újabb löketet adott, hogy ne adjam fel. Elsősorban viszont magamnak szerettem volna bizonyítani, hogy képes vagyok rá.

Nyilván voltak olyan pillanatok, amikor inkább ettem volna egy tábla csokit vagy pár szelet süteményt, de ilyenkor az járt a fejemben, hogy hogyan fogom magam érezni utána. Nem mondom, hogy nem engedtem és engedek meg magamnak pár szelet finomságot, de megtanultam különbséget tenni a között, hogy mikor kívánja a szervezetem ezeket a dolgokat, és mikor enném meg csak unalmamban. Akadtak olyan pillanatok is, amikor nem sikerült rávenni magam a mozgásra, viszont végül mindig erőt vettem magamon, és utána már sokkal jobban éreztem magam. Itt is különbséget tudtam tenni a között, mikor vágyik a testem pihenésre, és mikor csak a lustaság „beszél” belőlem. Szerencsére mindig túllendültem ezeken a mélypontokon, de ahogy mondják, mindenért áldozatokat kell hozni.

Sajnos én is beleestem abba a hibába, hogy eleinte csak kalóriákat számolgattam, és próbáltam minél alacsonyabban tartani. Drasztikusan csökkentettem a kalóriabevitelt, és nagyon megválogattam, mit eszem. Erre nem vagyok büszke, de szerencsére hamar ráébredtem, hogy ezzel csak több kárt okozok a testemnek, mint hasznot. Később elkezdtem rendszeresen sportolni, az étrendem pedig tápláló ételekből állítottam össze. Kiiktattam a pékárukat, édességeket, cukrot, fehér lisztet, és minden olyan dolgot, ami egészségtelen. Imádok futni is, ami nemcsak remekül égeti a zsírt, de közben teljesen kikapcsol az agyam, és feltöltődöm energiával. Elcsépelt mondás, de igaz: a hosszan tartó siker kulcsa a megfelelő étkezés és mozgás.

A legalacsonyabb testsúlyom 46 kg volt, ekkor döbbentem rá, hogy ez nem helyes, és ha tovább folytatom, nem lesz jó vége. Elkezdtem edzőterembe járni, ahol a hiányos táplálkozásnak köszönhetően nem volt energiám, gyenge és kimerült voltam, ráadásul állandóan fáztam. Rájöttem, hogy ezen változtatnom kell. Elkezdtem többet enni, persze az egészséges ételekből. Már nem a kalóriák voltak a fontosak, hanem hogy tápláló dolgokat vigyek be a szervezetembe. Lassan kezdett visszatérni az erőm, és sokkal jobban éreztem magam. Megszerettem a mozgást, sportolást, és ez felnyitotta a szemem, hogy ha tovább szeretném csinálni azt, amit szeretek, ahhoz „üzemanyag” kell a szervezetemnek – ezt pedig csak megfelelő mennyiségű étel formájában tudom megadni.

Nagyon megszerettem a sportot, már nem fogyás céljából csinálom, ezért próbálok minél több időt mozgással tölteni. Edzőterembe járok, futok, de mindenféle mozgásforma érdekel, ezért próbálok minél többfélét kipróbálni. Heti négy-öt alkalommal látogatok el a helyi edzőterembe, ahol a fárasztó edzések mellett a hangulat is remek. Ezenkívül a futás szerelmese is vagyok, amikor tehetem, futócipőt húzok, és nekivágok a természetnek. Idén indultam pár futórendezvényen, amire nagyon büszke vagyok. Ezek rengeteg motivációt adtak. Az étrendem már csak egészséges ételekből és alapanyagokból áll. Rájöttem, hogy ezeket is nagyon változatosan lehet elkészíteni, ráadásul finoman is. Figyelek arra is, hogy mit és mikor eszem, ezenkívül pedig nagy hangsúlyt fektetek a folyadékbevitelre is. Nyilván én is emberből vagyok, és néha megkívánok egészségtelen dolgokat. Ekkor engedek magamnak egy kicsit, de persze csak mértékkel.

Rengeteget változtam külsőleg és belsőleg is, persze pozitív irányba. Már nem félek emberek közé menni, ismerkedni és kapcsolatokat építeni. Nőtt az önbizalmam is, bár ezen még van mit javítani, de szerintem jó úton haladok. Sokkal nyitottabb vagyok, és ki merek állni magamért. Már nem mondanám magam annak a szürke kisegérnek, aki azelőtt voltam.

Szerencsére elértem egy egészséges testsúlyt, így a fogyás már nem célom. Tartani szeretném a jelenlegi súlyomat. Még mindig úgy gondolom, hogy önmagam motivációja vagyok, ezért szeretnék minél tovább kitartani. A mozgás és egészséges táplálkozás már az életem részévé vált, el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat nélkülük. Próbálok kihívásokat keresni, amik mozgásban tartanak, mindezek mellett pedig saját magamnak is szeretnék bizonyítani, hogy mindenre képes vagyok. Jövőre szeretnék egy félmaratont lefutni, erre szeretném már megkezdeni a felkészülést, jelenleg ez a legnagyobb célom. Persze az edzőtermet sem hanyagolom el. A következőt nem mondanám végső célnak, viszont örülnék neki, ha legalább egy ember is motivációt tudna meríteni a történetemből, és neki is sikerülne a változtatás. Szerintem kemény munka árán mindenki képes elérni azt, amit szeretne, csupán meg kell győznie magát, mert minden fejben dől el.