A nap, amikor véget ért a házasságom: "Bűntudatom volt, amikor befeküdtem a férjem mellé"

Néhány hete indítottuk útjára A nap, amikor véget ért a házasságom címmel sorozatunkat, amelyben olvasóink anonim módon oszthatják meg saját kálváriájukat.

Esélyem sem maradt arra, hogy leültessem a férjem, és elmagyarázzam neki, miért akarom elhagyni. Nem volt lehetőség arra, hogy tisztázzam vele a helyzetet, pedig megérdemelte volna.

Ehelyett életem legrosszabb napja jött el, amikor megtalálta azt a rengeteg szenvedélyes SMS-t és e-mailt, amelyek mind a viszonyomról árulkodtak, és arról, hogy milyen hosszú ideje hazudok neki.

Amikor mindez kiderült, talán még javíthattam volna a helyzeten valamennyit, de én inkább csak rontottam azzal, ahogy megpróbáltam tagadni a dolgokat.

Amin igazán meglepődtem azon az estén és az utána jövő napokon, az az volt, hogy a férjem megpróbált még harcolni értem. De én addigra már döntöttem, és esélyt sem adtam neki. Hat csodálatos év – tele emlékekkel és szerelemmel – egy pillanat alatt odalett.

Huszonkét évesen szerettünk egymásba, huszonöt évesen jegyeztük el egymást, és huszonhat évesek voltunk az esküvőnk napján. Én, mint akinek korábban nem igazán volt kapcsolata férfiakkal, meglehetősen magabiztosan vágtam bele a házasságba. Mint a legtöbb ifjú párnak, nekünk is számtalan tervünk volt: utazgatás, gyerek, családi ház. Így azután, amikor 2015 szeptemberében mindkettőnknek új állása lett, úgy éreztük, közelebb kerültünk a céljainkhoz.

De aztán hétfőn ott volt ő. Egy jóképű, német férfi, aranyos akcentussal. A kezdeti vonzalom dacára nem tettem semmit. Mindketten házasok voltunk, ő nyolc évvel idősebb és sokkal magasabb pozícióban, mint én. De 264 nap múlva minden megváltozott. Egy hosszúra nyúlt értekezlet után felajánlottam, hogy hazaviszem, ő pedig előtte még meghívott egy italra. Aztán egy-egy pohár sörrel a kezünkben elcsattant az első csók.

Innentől kezdve felgyorsultak az események, minden percet kihasználtunk, hogy együtt lehessünk, hazudtunk a párjainknak, és azt gondoltuk, hogy megúszhatjuk.

De aztán kicsúsztak a dolgok a kezeink közül. Három hét sem telt el, amikor szerelmet vallottunk egymásnak, és én akkor már tudtam, hogy ezt nem titkolhatom tovább a férjem elől, döntenem kell kettőjük között. És amikor ezen elgondolkodtam,

És ezzel a beismeréssel a szívemben már biztosan tudtam, hogy el fogom mondani mindezt a férjemnek, aki életem szerelme, aki a legfontosabb az életemben, aki bármit megadna nekem. El fogom mondani neki, hogy mást szeretek...